Idén már februárban nyitottak a nektárbárok | Lepkészet

Idén már februárban nyitottak a nektárbárok | Lepkészet

kert és vadon

---

Az első nektárbár 2024. február 10-én nyitott a birtokon, de nem a tavalyi helyek egyikén, hanem új helyen, a Kisréten a hosszú babérmeggysor mellett. Azon a napon, amikor a szokatlanul nagy melegben megkerültek a birtok első citromlepkéi.

Tavalyról maradt adósságom, hogy beszámoljak a nektárbárokról is.

Nektárbárok és lepkészet

2023 újítása volt, elsősorban azt a célt szolgálta, hogy koncentráltan és könnyen kutathassam a rovarvilágot. Eredetileg egy éjszakai lepkészethez használt módszert akartam kipróbálni, kihasználva, hogy az éjszakai lepkék nemcsak a fényre gyűlnek össze, hanem bizonyos illatoknak (és a feromonoknak) sem tudnak ellenállni.

---

Először próbáltam ki, hogy cukros vörös borba áztatott textíliákat helyeztem ki, míg ezzel párhuzamosan erős lámpákkal megvilágított fehér lepedővel is csalogattam az éjszakai lepkéket és rovarokat az Angolkert nagykapujánál, ahonnan a fény ellátszott a völgyig is. Főként szeptember elejétől november végéig folytak intenzív kutatások és fotózások éjjel és nappal is.

A nektárral átitatott textilekre

nappal is népes rovartársaság érkezett, de nem annyira nappali lepkék (bár azok is), hanem darazsak, méhek, legyek, és temérdek hangya. Az első sikereken felbuzdulva a nektárt nemcsak textileken kínáltam fel, hanem kis faedényekben is. Utóbbiak azért voltak rendkívül praktikusak, mert szemben a porcelán- és üvegedényekkel, esztétikusabbak voltak, a rovarok jobban szerették, könnyen kapaszkodtak meg rajta, nem csúsztak bele a nektárba és nem fulladtak bele a tálba.

---

A fotózások

nem egyszerűen új fajok megtalálását segítették elő, hanem bepillantást nyújtottak a rovarok életébe is. A lódarazsak viselkedését például a hosszú hetek alatt egészen közelről figyelhettem, végül megszoktam, hogy az egyébként veszélyes lódarazsak kisebb felhőt alkotnak köröttem a fotózások és videózások alkalmával (ez mindenképp megér majd egy külön írást, és a videókat is érdemes lesz összegereblyézni).

Lódarazsak között

Bár hivatalosan is a lódarázs az egyetlen fajunk (beleértve a viperákat is), amelynek csípése halált okozhat (hét-tizenkét csípés válhat életveszélyessé egy felnőtt ember esetén), mégis, ha nyugodtak vagyunk, nem támadnak. Apránként szoktam hozzá a közelségükhöz, de nem volt könnyű: a mély, más fajoknál ezért jóval „fenyegetőbb” és „idegesítőbb” döngésük ösztönösen is félelemmel tölti el az embert, amikor gyakorlatilag körbeveszik, meg-megérintik a kezét, a fejét, vagy kíváncsiskodnak és követik a mozdulatainkat, mégis győzött a kíváncsiság, és az a sok érdekesség, amit a lódarazsak viselkedésével kapcsolatosan közelről, az optikának köszönhetően gyakran mikroszkopikus részletességgel láthattam.

---

Alapvetően három módszerrel vizsgáltam a rovarvilágot 2023-ban.

1. Kereső fotózás, vagyis újra és újra bejártam a birtokot, gyakran szinte négykézláb, és minden utamba kerülő rovart és lepkét és pókot, csigát és növényt lefényképeztem.
2. Éjjeli lámpázás, vagyis kifeszített lepedőt világítottam meg, általában este 10 és hajnali 2-4 óra között, körülbelül 50-60 alkalommal.
3. Nektárt kínáltam textilen és fatálakban több ponton is. Ezeket óránként ellenőriztem éjjel (50-60 éjszaka során), és gyakran fotóztam őket nappal is.

---

A nektárbárok annyira látványos eredményeket (és felvételeket) hoztak, hogy 2024-ben feltétlenül használni kell, méghozzá jóval intenzívebben. Az infarktus miatt csak szeptember környékén váltam alkalmassá a kitartó, igazán aprólékos kutatásra, bár a kereső fotózást közvetlenül az infarktus után is folytattam (így került meg többek között júliusban a havasi sarlósfecske is). A rovarok között egészen extrém, ritka, nemrégiben Európába települt AMERIKAI rovarfajt is sikerült fotózni és videózni több esetben is (erről később részletesen).

Vagyis a vegetációs időszak nagyja, a legtöbb faj aktivitásának fő ideje 2023-ban kimaradt.

---

2024 és lepkészeti újítások

Ha az idén nem üt be semmi, akkor először nyílik mód a fenti módszerekkel vizsgálni, kutatni egy teljes vegetációs időszakot. Ráadásul nemrégiben kiderült, hogy bár rengeteg anyagot vettem fel, és sok új fajt kaptam 2023-ban is, módszereim még így is kezdetlegesnek számítottak két okból is (mint azt megtudtam Baranyi Tamás éjjeli lepke specialistától nemrégiben).

1. Létezik az enyémnél jobb nektárrecept is, ami jóval hatékonyabb is.
2. Fényezésnél nem használtam speciálisan a lepkékre szabott izzótípusokat, holott azokkal nagyságrendekkel jobb eredmény érhető el.

2024-ben tehát nemcsak minden korábbinál nyitott az első nektárbár, hanem mire megérkezik az igazán meleg idő, és rajzásba kezd az éjszakai rovarvilág, addigra

• új nektártípussal kezdem meg az egész vegetációs időszakra kiterjedő vizsgálatokat
• új fényforrásokkal lámpázom az éjszakai lepkéket
• új felületen (új, tiszta és fehérebb lepedővel)
• és a sármányleshez vásárolt hosszabbítónak köszönhetően már nem csak az Angolkertnél, hanem az Őskökényes alsó szélében is lámpázhatok (célom, hogy valamikor a nyár során vásárolhassak annyi hosszabítót, amivel elérem a Nagypatak partját is).

Február 10. óta többször is ellenőriztem és utánatöltöttem az első nektárbárt, de alapvetően igen gyér mozgást tapasztaltam. Kizárólag néhány légyfaj és pár hangya jelent meg rajta. A nagy nektárbározással tehát még várni kell, de nem is bánom, mert van itt még tavaszi munka bőven, amivel iparkodnom kell.               

---

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

még több “Kert és vadon”