Kert és vadon | Nem egyszerű megérteni a hollókat!
Miután tegnap délután ötig nem mertem kimenni az Angolkertből, még a nagykapuig sem, és még a nektárbárt sem töltöttem fel, mert a nagykapuban már messziről is jól látszom, a hollók megoldották, hogy így se maradjak észrevétlen. Eleinte úgy tűnt, hogy a völgyben, vagyis az etetőhely környékén fognak gyűlésezni, és ha így lett volna, talán már tegnap délután rámennek a zsigerekre, de más megoldást választottak.
Készítettem nektek egy videót, amikor még a berepülésekkel közvetlenül az etetőhelyet tesztelték. 13.30. körül még csak egy-egy példány, esetenként egy-egy pár hajtott végre berepülést a birtok felső része, konkrétan az Angolkert fölött.
Szerencsére a fotók alapján percre pontosan tudom, mikor mi történt. Durván fél órával később radikálisan változott a helyzet. A weboldalt szerkesztettem már a házban és a fenti videót töltöttem a Youtube-ra, amikor rétisasok kiáltozását véltem hallani, ezért ismét az udvarra mentem, és amikor kiértem a teraszt árnyékoló hatalmas fák alól, tátva maradt a szám:
körülbelül 50-60 holló és ragadozó keringett az Angolkert fölött.
Erről is készítettem felvételeket, többek között az alábbi videót, de ez sem adja vissza azt az érzést, hogy milyen, amikor a saját lakásunk és udvarunk fölött ilyen szinten telik meg hatalmas madarakkal a légtér.
Valójában nemigen értettem, miért épp az Angolkert fölött gyűléseznek (a valamivel tágabb környékkel együtt körülbelül 150 holló és 15-20 ragadozómadár mozgott a birtok légterében), bár az egyik kézenfekvő magyarázat az volt, hogy az udvar fölött képződik a legerősebb termik. Ezt igazolja, hogy a madarak két örvénylő csapatra szakadtak, és az egyik csapat egészen magasra, körülbelül két kilométerre emelkedett. A másik, népesebb csapat azonban viszonylag alacsonyan maradt, és kitartóan az Angolkert középső tisztása fölött keringett.
Az a határozott érzésem támadt – már korábban is –, hogy miután az etetőhelyet biztonságosnak ítélték, rájöttek, hogy a környéken mozgás csak az Angolkertben van, és bár ez odébb esik az etetőhelytől,
mégis úgy látták jónak, ha megfigyelés alá vonják a kertet.
Én úgy ítéltem meg (a korábbi évek tapasztalatai alapján is), hogy a nyugalom biztosításához bőven elég, ha az Angolkerten belül maradok (máskor jelentősebb zavarást sem vettek zokon, és még ha meg is zavartam a lakomájukat, hamar visszatértek az etetésre), ám a hollók másként vélekedhettek, mert legnagyobb megdöbbenésemre úgy 20 perccel később az egész kompánia kisiklott az udvar fölül, de még a birtok fölül is, ráadásul keleti-délkeleti irányba, így aztán pár perccel később viszonylag nagy csönd lett.
Egy ideig a völgyben még korrogott néhány madár, de 17 órára akkora csönd támadt, hogy kimerészkedtem a nagykapuhoz, feltöltöttem a nektárbárt, sőt elsétáltam a Nagyvadföld felső határáig, az Újlesig. Ekkor még láttam pár hollót.
18 órakor kisétáltam a Hospoda végéig, felmentem az Öreglesre, aztán vissza az Angolkertbe, de ez idő alatt egyetlen hollót sem láttam. Annyit sem, amennyit rendesen mindig látok. Ebben az időszakban ugyanis 3-4 percen belül valahol biztos felbukkan egy-egy hollópár.
Igaz, sosem tapasztaltam olyat, hogy estére mentek volna rá az etetőhelyre. A legsikeresebb, minden képzeletet felül múló 2021-es etetésnél is az volt a helyzet, hogy egynapos kerülgetés után estére mindenki lelécelt (úgy, mint most), másnap reggel viszont már viszonylag korán, nemsokkal napkelte után megrohamozták az etetőhelyet.
Három nagy kérdés van most, 2023.09.28-án, hajnali 4.15-kor.
- Lesz-e ilyen roham ma reggel, és sikerül-e végre fotózni?
- Tegnap csak berepülések voltak-e vagy azért néhány madár járt az etetőhelyen is?
- Történt-e valami az éjjel, jártak-e rókák esetleg sakálok a zsigereken?
Ha éjjel rókák, sakálok vagy vaddisznók rátaláltak, akkor vége a dalnak. Hiába is jönnének a hollók reggel, a koncnak nyoma sem lesz. Az első dolgom tehát a vadkamera ellenőrzése, még napkelte előtt.
Ha a zsigerek megvannak még, akkor már napkelte előtt be kell ülnöm a szénabunkiba arra az esetre, ha reggel roham alakulna ki, s akkor jöhet a Kánaán.
Most pedig beugrok a csizmába, irány a völgy és a Nagyvadföld, vadkameraellenőrzés, és persze jövök majd a folytatással. Addig nézzétek meg azt a videót, amit életem első hollókamerázásakor, 2019 szeptemberében készítettem:
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több holló
még több “Kert és vadon”
Jó lenne belelátni a hollók fejébe, hogy hogyan gondolkodnak! De még pár ilyen etetés, és máris sokkal többet tudsz majd róluk – és mi is. 🙂
Remélem, hogy most a szénabunkiban ülsz – van még mit megfigyelni -, mint ahogy azt is, hogy ma még alvásra is jut majd időd.
Kíváncsian várom a folytatást!