Őszi kikerics | Apollinaire és Arany János kedves virága
2017.09.27-én találtam rá a képen látható őszi kikericsre az udvarban, az Angolkert délnyugati sarkán. Sajnos azóta sem került elő. A környéken gyakori, de itt 2017 előtt sem láttam. Feltehetően annak köszönhetően jelent meg, hogy 2017-ben már egyre nagyobb területeket kaszáltam rendszeresen, és így lassan kiszorultak az agresszív gyomfajok.
Az ősz jellegzetes, és egyik legszebb virága.
Nagy öröm volt megtalálni, s nem tettem le róla, hogy ha kell, “erőnek erejével” betelepítsen, hogy rendszeresen gyönyörködhessek benne minden szeptemberben. Amint például a tavaszi virágok közül a szártalan kankalint sikerült betelepítenem.
A kikerics nem védett, de a természetvédelem is ismeri “a helyi jelentőségű, védett természeti érték” fogalmát.
Én ezt a kis virágot “saját hatáskörömben”, helyileg védett fajjá nyilvánítottam 2017-ben. Eltelt azóta hét év, és a fokozott kutatások ellenére sem találtam meg újra, tehát most sajnos kipusztult fajjá nyilváníthatom. Olyan fajjá, amit a fogolyhoz hasonlóan vissza kell telepíteni!
Annál is inkább, mert ez a virág Arany János és Apollinaire virága is. Arany János öregkori versciklusát (Őszikék) valószínűleg erről a kikericsről nevezte el, és Apollinaire Kikericsek című költeményében is ez ezzel a virággal találkozunk. A vers – mintha amolyan ökológiai oktató versike lenne – a kikerics mérgező hatásával játszik.
Az őszi kikerics ugyanis csodás, szerény, megnyerő virágocska, ugyanakkor az egyik legmérgezőbb növényünk.
Guillaume Apollinaire: Kikericsek
Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítnak kékek és lilák
Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
S szemedtől életem lassan megmérgeződik
Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
S letépik a virágot mely anya és leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is
Mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel
Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
E halni készülő nagy rétet mindörökre
Fordította: Radnóti Miklós
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több vadon
Ó, de szeretem, a virágot és Apollinaire versét is.
Nagyon szép, az ìrás a viràg és a vers is🥰
Apollinaire, Radnóti és az őszi kikerics: tökéletes hármas! 🥰 Köszi!
Eszembe jutott most a börzsönyi kirándulásunk és az a csodás őszi kikerics mező Kóspallag mellett, ahol muszáj volt megállnunk fotózni. 🥰
Nekem is eszembe jutott! Valamelyik videóban fel is bukkan az a kikericsmező, meg a lábatok, de nem jutott időm, hogy előkeressem azt a videót meg az akkori felvételeket.
😮 Jé! Még nem fedeztem föl a lábamat egyik videódban sem. 😀 Kíváncsivá tettél.