Lesz itt hétfőig minden, gyurgyalaglyukfúró és gyurgyalaglyuk is!
Nem tudunk, és nem is akarunk megállni. Úgy érezzük, hogy jó szériában vagyunk. Sokan édes semmitevéssel pihenik ki a hét fáradalmait (joggal és okosan), minket viszont annyi öröm ért az utóbbi két hónapban, hogy elég egy-egy rövid szusszanó is. És mivel látjuk, hogy mennyi, de mennyi élőlény számít ránk, legalábbis mennyi, de mennyi fajnak kedvez látványosan, amit itt művelünk, nehéz letenni a lantot, amikor még oly sokat segíthetnénk. Ráadásul vannak munkák, amit mindenképp be kell fejezni; folyamatok, amiket révbe kell vinni.
Tegnap (2025.04.30.) estére például elkészült egy speciális eszköz, amit az a fazon rakott össze nekünk, akitől 2020 táján az első odúkat vettük (annak köszönhettük, hogy először a birtok történetében 5 cinegefaj is költött nálunk). Az eszköz lényegileg egy olyan 6.8 centi átmérőjű földfúró, amit fúrógéphez is csatlakoztathatunk. Együttesen terveztük a célszerszámot, s úgy nevezzük:
gyurgyalaglyukfúró.
Este épp csak kipróbáltam, manuálisan (mert nincs akkumulátoros fúrógépem), működik, jó lesz, bár kicsit még fejleszteni kell rajta (erről külön posztolok majd). Sietni kell, mert egyre sűrűbben próbálgatják a falat gyurgyalagok (erről szintén külön posztban, videóval jövök).
Legközelebb vasárnapra tervezünk némi megállást.
Tegnap délután már elkezdtük az Angolkert kaszálását. Előtte levágtuk a Nagypatak partján kézi erővel a duzzasztott patakszakaszok melletti sétányt is. A fizikai munka, főleg az ilyen húzós, nagyléptékű munka még mindig erős fájdalmakkal járnak együtt, de nem számít. Hozzászoktam már, azt hiszem, és ezzel együtt is megéri ilyen tempóban haladni, ahogyan most, 2025 elején haladunk. Korábban írtam egy posztot arról, hogy az Angolkertet teljesen megújítjuk az idén. És ez meg is történik. Vasárnapra a tervek szerint egy egészen új Angolkert vár minket. Amint elkészültünk, és amint az időjárás is jó lesz, teszünk egy nagy sétát benn, talán élő adásban a Youtube-on.
Lesz mit mesélnem.
Ma délután fűrészeltünk is, mivel vasárnapig két nagyobb munkát tervezünk. Egyrészt megejtjük a második szártépőzést, elsősorban a parcellákat elválasztó úthálózatot szeretnénk röviden tartani, a Nagysástéren a kanadai aranyvesszős területen akarjuk visszaszorítani az aranyvesszőt, és szártépőzzük a további terelősáncok helyét is, hogy tiszta terepen dolgozhasson szombaton a markoló, amikor folytatjuk a sáncok építését.
A sáncokról korábban ebben a posztban írtam, amikor elkészült a Nagyberek-sánc, a Kis-sánc meg a Nagyberek csatorna. Ezúttal pár olyan területen is szeretnénk szártépőzni, ahol kidőlt-leszakadt ágak miatt a traktor évek óta nem tud elmenni. Ilyen volt például az Edward-fűz környéke, ahol a hatalmas leszakadt ágak miatt a fűz körül nagy körben nem tudtunk kaszálni. Egy fiatal akácot és egy öreg bodza bokrot is ki kellett vágni még a Kisberekben, hogy a bejáratot máshová tegyük, mert a jelenlegi bejáró annyira mocsaras, hogy alig akad pár nap egy évben, amikor a gép be tud menni. Már pedig be kell mennünk még párszor az idén, hogy a Kisberekben megkezdett munkákat, a tavak tágítását és a Kisberek teljes elmocsarasítását befejezhessük a nyáron.
Épp ezért ma délután kihoztam régi kertész cimborámat,
akinek nem egy szépséges fája nő az Angolkertben, hogy segítsen a vágásokban. Az Angolkert kiszáradt fáit szedtük ki először és aprítottuk össze (ezekből újabb rönkösök és gombatanyák lesznek őszre). Aztán lebattyogtunk a völgybe, rendbe vágtuk az őzetető melletti fűz leszakadt ágait, így a traktor majd ott azt is szépen körbekaszálhat, aztán ugyanezt elvégeztük az Edward-fűznél is. Utóbbi helyen rengeteg rönk keletkezett. Ezeket, mivel az Edward-fűz közel van az Árasztó-gázlóhoz, átvisszük a gázlóhoz, és a duzzasztást, meg a sáncokat erősítjük vele. Két tekintélyesebb ágat meghagytunk terebélyesnek, mert azokat felvonszoljuk majd a gyurgyalagfalhoz, hogy a telep fölötti sáncon, a száraz ágakon ücsöröghessenek a gyurgyalagok.
Végül elmentünk a Kisberekbe, és kivettük a már említett bodzabokrot meg egy fiatal akácot. Mindkettőből odútartóoszlop lesz. Az egyik veréblaktanya nincs még kihelyezve oszlop híján, ez most megoldódott. Kell egy oszlop az egyik bankaodúnak is a Régilesnél. Ez is pipa. Csak valahogy majd fel kell vonszolni az oszlopokat. Nem lesz könnyű. A két akácoszlop súlya egyenként legalább 150 kiló.
Fel kell majd kötni a gatyát.
Holnap reményeink szerint sikerül szártépőzést intéznünk. Nagyon kellene. Egyébként pedig reggel a benzinkúton kezdünk, mert kell még hozni benzint az Angolkert kaszálásához. Holnap azon túl, hogy meg kell írni pár posztot (jó pár posztot), és le kellene zavarni a szártépőzést a völgyben, jó lenne befejezni az Angolkert kaszálását, összerakni az összevágott faanyagot, kifúrni a gyurgyalagfalon legalább 6-8 lyukat 150 centi mélyre.
Szombaton reggel, ha minden jól halad, már a markoló érkezik (megint, ki tudja hányadszor az idén), hogy a sáncokat olyan szintig elkészítsük, hogy a következő körben már, amikor vasárnaptól lehűlés és eső érkezik, áraszthassunk a Nagyberekben a korábbinál erősebben is. Bődületes lépés volna elérni, hogy az árasztás tényleg a mindennapok része legyen, és hogy a patak vizét stabilan elvezethessük a patakmeder mellett a réteken. Ami most történik nálunk, sokszor nekünk is felfoghatatlan, már így is, de ha árasztások lesznek, beláthatatlan, mi minden csodákat élünk át majd.
Ha ez is megvan – drukkoljatok, hogy meglegyen! –, amellett, hogy mindenről írni, videózni is kell, muszáj lenne még pár odút karbantartani az Őskökényesben, egyet a Nagyfenyősoron, meg az égerláperdőben. Jut eszembe egy odú istápolásra szorul a dagonyáknál is. Ez van, amikor valakinek 136 odúból álló telepe van.
De vasárnap már – bármi lesz is – beiktatunk némi pihenőt. Ami persze csak annyit tesz, hogy nem kaszálunk hektárnyi területeket, nem vágunk fát tonnaszám, nem szedünk árkot száz métereken, csak a kutatásokat folytatjuk, minden nap végigjárjuk a varsákat, minden reggel megtesszük azt a 5-6 kilométeres terepszemlét, ami a birtok változásainak megfigyeléséhez szükséges, felírunk minden adatot, ha új lepke akad az utunkba vagy ha új madárfaj érkezik meg, megfotózunk mindent, és amit csak lehet, továbbra is megírunk nektek. 🙂
Aztán egyszer majd tényleg megpihenünk 🙂
Borítókép: Mara
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Hú, micsoda tervek! 😮
Az Angolkertre nagyon kíváncsi leszek.
Cen’, te csak egyszer fogsz megpihenni az életedben, de az még nagyon messze van, remélem! 🙂
Nem tudsz kölcsönkérni egy akkus fúrógépet valakitől arra az időre, amíg kifúrod a gyurgyalaglyukakat? Kézzel kifúrni kemény lesz.
Láttam képeken, hogy a gyurgyalagok szeretnek ágakon ücsörögni a falnál. Rá is akartam kérdezni, hogy nálad ez hogyan lesz, de látom, hogy gondoltál rá. 🙂
Csak egy tipp a 150 kg-os rönkök vonszolásához: traktor után kötve biztos menne. Szépek a lédnekek.
Vigyázzatok magatokra!
„A magyarországi vendek egyik leglátványosabb népszokása a rönkhúzás, szlovénül
borovo gostüvanje, azaz fenyőlakodalom. A szokás a farsangi időszakra esik. A rábavidéki szlovének rönkhúzása 2015-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe. „- rögtön ez az őrségi szokás jutott eszembe:-)))), ott a legények köteleket kötöttek a testükre a rönkkel együtt és úgy húzták, így próbálták házasodásra buzdítani , vagy befogták a lovakat. Jópofa képeket láttam farsang idején az instán. Ha most meg lenne a a pónid, szépen felballagna vele oda ahova szeretnéd. 150 kg.-t egyedül nem szabad vontatni.