Megszületett az első fotó és videó a vízityúkról!
Rezervátumunk madarai, lepkéi, virágai, valamennyi élőlénye és faja sok-sok tanulsággal szolgált a rezervátum fennállásának 26 éve alatt, különösen az utóbbi egy évben, amióta a vizes élőhellyé alakulásunk szuperintenzív szakaszba ért. A sok faj közül is az egyik legérdekeseb egy egyébként gyakori, sokfelé már urbanizálódott vízimadárfaj, a vízityúk (Gallinula chloropus).
Ez a madár hosszú évek óta fészkelő faj a rezervátummal határos kis Horgász-tavon, ahol gyakran telel is. Sejtettük, hogy a tavacskáról már évek óta átjárhatnak hozzánk, a patakhoz a vízityúkok, de csak 2023-ban találtunk olyan tépéseket (ragadozók hátramaradt vízityúkmaradványait), melyek konkrétan igazolták is ezt a feltételezést.
2025. március elseje után, amikor létrehoztuk az első fenékküszöböket a Nagypatakon (ezzel stabilizálva a vizet és mély, gyakorlatilag álló vizeket hoztunk létre a patakmederben, a Kisberekben pedig három egészen aprócska forrástavat), joggal remélhettük, hogy a vízityúk ténylegesen megjelenik nálunk, és a szomszédban költők gyakrabban látogatnak el hozzánk. Esetleg fészkelhetnek is.
Az első fenékküszöbök elkészítése után a 78. napon, 2026. május 18-án láttunk először élő vízityúkot a rezervátumban. A nyár folyamán újabb észlelések is adódtak, de csupán kétszer sikerült látni, párszor pedig a hangját hallottuk. Ezek alapján feltételeztük a költését. Fiókákat viszont nem láttunk. Ez azonban nem jelent semmit, hisz a rezervátumba betelepülő vízityúkok óvatossága vetekszik a guvat (Rallus aquaticus) rejtőzködésével is. Ez főként azok számára lehet különös, akik ismerik a vízityúkot, és tudják, hogy a legtöbb helyen feltűnő, sokfelé pedig egészen bizalmas madár. Nálunk viszont unortodox körülmények között figyeljük meg ezt a fajt, ahol az általánostól radikálisan eltérő viselkedésmintát mutat. Ez felvetette már tavaly is azt a lehetőséget, hogy hasonlóan a fekete rigóhoz (Turdus merula) a vízityúk populációk is kettéhasadnak egy urbanizált és bizalmas, meg egy „vad” és bizalmatlan állományra.
Erről részletesen írtunk egy tavalyi cikkben.
Tavalyi feltevésünket megerősíti,
hogy a nyarat a rezervátumban töltő vízityúkok nemcsak a paranoiáig óvatosak maradtak mindvégig, de őszre el is vonultak. A fekete rigó esetében is hasonlót látunk: az urbanizált rigóknak esze ágában sincs már vonulni, ám az „erdei” fekete rigók még mindig vonulnak. Különösen érdekes dinamika rajzolódik ki, ha összefésüljük mindezt azzal is, hogy 2025. októberében megjelentek a rezervátumban új madárfajként a guvatok (Rallus aquaticus) (4-6 példány), akik azonban sokáig teleltek, és nálunk maradtak az utolsó pillanatokig is. Akkor is készültek róluk vadkamerás felvételek, amikor már a patak is befagyott és jóformán már csak a gázlókon-csobogókon maradt nyitott víz. Ugyanebben a hosszú, októbertől februárig tartó időszakban vízityúkot egyszer sem észleltünk.
A tél végi, kora tavaszi vízbőség idején szintén nem találkoztunk vízityúkkal. A szomszédos Horgász-tóról először 2026. április 23-án hallottuk a hangját (itt helyben ez valószínűleg a visszaérkezésének időpontja – országosan jóval korábbi példányok is gyakoriak). A saját területünkön április 30. körül futottunk össze egy pillanatra egy példánnyal a Sakál-vízen. Bár azt várhatnánk, hogy a vízityúk jelenlétét leginkább a hangja alapján állapíthatjuk meg, nálunk továbbra is igaz: ezen a területen a vízityúk annyira óvatos, hogy nemcsak a mozgásából nem látni semmit, de a hangját sem hallani.
Ez továbbra is rejtély a számunkra.
Májusban végre bekameráztuk a Sakál-víz kísérleti partszakaszát, amit a tél során nagyvadakkal alakítottunk barátságosabb profilúra. A nagyvadak taposását használtuk arra, hogy a patak mentén egy sekély, tocsogós sávot alakítsanak ki a korábban barátságtalanul meredek partprofil helyett. Erről szintén részletesen írtunk már. 2026. május 10-én – Madarak és fák napján – végre felbukkant a kamera előtt egy csodaszép vízityúk, amint épp a vadakkal kialakított sekélyesben lépeget és szedeget.
Ez az első felvétel, ha tetszik bizonyítófotó és videó erről a fajról. 2026. május 19-ig ezen a helyen még egy újabb alkalommal észlelte a kamera. Feltételezhető tehát, hogy a vízityúk ismét költőfaj lesz nálunk, s reméljük, hogy az első felvételeket újabbak követik, esetleg sikerül végre fiókákat vezetgető vízityúkot látni, ami pedig sikeres fészkelésre adna bizonyítékot.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Akkor már ebben az évben kezdődik a vendégjárás. 🙂 Ha most még a vízityúk is vendég, de remélhetőleg lesz olyan neki tetsző körülmény ami miatt állandó lakos lesz. Biztos lesz még sok új betérő, a gólyák is, bár gondolom ők évek óta visszajárnak.
Az elején a dátumot elírtad. 🙂
Reméljük, főként, ha sikerül folytatnunk a munkákat (most 40 százalékos készültségi állapotban van a vizes élőhelyünk, folytatni kellene a tavaly megkezdett átlakításokat), és ha jön eső. Ami most esett meg sem moccintotta a patakot. Már április 25. óta nincs öntésterületünk.
Köszi a jelzést, javítom a dátumot.
Milyen békésen lépeget a vízben:-)