Hőszigetek: 3 helyett már 6 fok a különbség a város és a külterületek hőmérséklete között!
Küszöbön áll 2026 második hőhulláma. Ez sem lesz egyszerű. A prognózisok azt sem zárják ki, hogy amint az első hullám júniusban, úgy ez is eltarthat jó ideig, akár két hétig is. Fel kell kötni a gatyát. Be kell tárazni a hideg italt, karban kell tartani a légkondit. Meg a lelket, ami lassan már a napsütéstől is szorong. Igaz, már a felhőtől is, amiből legtöbbször nem esik semmi, s csak a fulladás veszélyét meg a relatív páratartalmat növeli. De mielőtt elnyelne minket ismét a fullasztó, negyven fok körüli hőség, rögzítsünk egy olyan érdekes megfigyelést, ami ismét igazolja: jelentős eredményeket érhetünk el helyben is a globális felmelegedéssel szemben.
Persze, tudjuk, hogy legyen ez bármilyen szembeötlő és egy idő után evidenciaszerű, a kormányok nem fognak tenni semmi igazán jelentős lépést. Sőt, a nép, az istenadta vagy istenverte nép sincs egészen magánál, s valóban olybá tűnik, mintha tömegek intellektusát rombolta volna porig a vegyszerezés. Mert hiszen látjuk: a legtöbben továbbra is ragaszkodnak a régi, klímaváltozás előtti világhoz, még mindig vesznek műanyag-gyepeket, még mindig térköveznek, még mindig irtják a „dzsumbujt” meg a „csetmetet”. Mindegy. Én már letettem a tömegről. Nem mintha vadul hittem volna a józanságában korábban. Ez a populáció menthetetlen. Talán nem is véletlenül jutott idáig.
Őrültek igazgatják őket nagyban az Új nevében, míg ők kicsiben, s rendületlenül folytatják hagyományos Ős ámokfutásukat.
Hát legyen. De azért azt jegyezzük meg, például az utókornak, hogy egyértelmű számok, kísérletek, statisztikák mutatták, merre vezetne a kiút. Részletesen írtam én is arról, hogyan tudtam a rezervátum Angolkertjében 13 év alatt lehűteni a levegőt fák és cserjék szisztematikus telepítésével. Kereken 5 fokkal lett hűvösebb ebben a parcellában 2006 és 2021 között. Már 2019-ben írtam erről nyilvánosan, amikor még nem voltak ilyen hőhullámok és aszályok – mégis számon kértem többek között a művészeken, miért nem tesznek semmit ténylegesen, visszhangja persze fikarcnyi sem volt.
Az udvaromat tehát 13 év alatt 5 fokkal hűtöttem le.
Ehhez adjuk hozzá, hogy többszöri mérés alapján a rezervátumban (az Angolkert magasságában) a városhoz képest 3.5 fokkal van hűvösebb. A két hatás együtt azt eredményezte, hogy 2021-re hőség idején a város és az Angolkert közötti különbség már 8.5 fok volt. Ez nagyon sok, ha arra gondolunk: míg a városban elviselhetetlen 38 fok van, addig nálunk csak 29.5 fok. Utóbbi hőmérsékleten légkondi nélkül is dolgozhatunk.
Az emlékezetes és talán minden korábbinál pusztítóbb 2026 júniusi hőhullám idején, amikor az abszolút országos melegrekord is megdőlt, figyelemreméltó méréseket végeztünk. Igaz, csak kétszer, mert épp a hőség miatt nem bonyolódtunk bele utakba, mérésekbe, kutatásokba, de mivel mindkét mérés ugyanazt mutatta, érdemes rögzíteni az új eredményeket. Ráadásul logikusnak is tűnik, miért változtak a korábbi értékek. Mindkét mérés szerint a 2021-ig megszokott 3.5 fokos hőmérsékletkülönbség a város és a rezervátum között 6 fokra nőtt.
Arra utal ez,
hogy a beépített és a természetes területek közötti differencia nem standard, hanem a hőmérséklet emelkedésével változik. Ha nem is négyzetesen, de szignifikánsan nő. Ennek pedig a hősziget-jelenség lehet az oka. Míg a zöld, természetes területeken nem mehet végbe gátlástalanul a felmelegedés, addig a városok betonrengetegében egy tartós hőkupola szabadon forralhatja a felületeket és fölöttük a levegőt. Az egyre fokozódó hőségek „egy az egyben” tudnak érvényre jutni a városokban, míg a természetközeli zöld területek a hőség fokozódását is visszavetik.
Egy átlagos kánikula esetén, amikor a csúcshőmérséklet 35 fok alatt marad, a város és a rezervátum közötti különbség még mindig 3.5 fok körül mozoghat. De 39-40 foknál ez a különbség már felmegy 6 fokra. Összességében tehát extrém hőhullámok idején a differencia 8.5 fok helyett már 11 fok!
Ez hatalmas különbség.
Gondoljuk át: míg itt 29 fok van, addig pár kilométerre tőlünk a panellakások körül 40-41 fok. Az élhető és az élhetetlen zóna között itt már nem is differencia, hanem szakadék van. Aligha tévedünk nagyot, ha feltételezzük: 5-8 éven belül megéljük ezen a tájon a 43-45 fokos hőtartományt is. Akkor pedig a hőmérsékleti olló tovább nyílik, a város meg a rezervátum közötti különbség elérheti akár a 12-13 fokot is. Ez azt jelenti majd, hogy míg az Angolkertben még mindig lehet élni, a mi házunkban még mindig meg lehet úszni egy hőhullámot, addig a városban már légkondival se nagyon.
Mindehhez persze az kellett,
hogy gyerekkoromtól fogva tudjam, és komolyan vegyem a légszennyezést és az üvegházhatású gázokat. Fel nem foghatom, hogy ami nekem gyerekfejjel is felfogható volt, később tudományosan is érthető, az, hogy nem esett le még mindenkinek. De ezt most hagyjuk is. Az biztos, hogy a 11 fokos különbséghez az kellett, hogy komolyan vegyem a prognózisokat, tervezzek a klímaváltozással, és úgy ültessek fát, telepítsek bodzákat, védjem a borostyánt, óvjak minden galagonyát – s hosszan sorolhatnám – már 25 éve is, hogy azok most természetes árnyékoló és kültéri légkondicionáló-rendszerként megvédjenek az év legádázabb heteiben is.
És talán akkor sem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: amennyiben tömegek tettek volna így, esetleg a kormányzatok is úgy dolgoztak volna az utóbbi 30 évben, mint mi, akkor most nem volna az ország egyik fele gyakorlatilag sivatag, és ott is volna még víz a folyóban, ahol lassan már csak a meder marad.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
De jó hallgatni a ködös reggelen készült monológod:-)))
Vérzik a szívem a szüleim háza portája és háza után.
Ebben a városban elég sok zöld van, itt a város szélén is ahol élek, mégis elviselhetetlen a hőség.
S valóban az emberek nem fogják fel, miért számít minden levágatlan fűszál. „Őrültek igazgatják őket nagyban az Új nevében, míg ők kicsiben, s rendületlenül folytatják hagyományos Ős ámokfutásukat”.
Próbálok visszatalálni záros határidőn belül a videókhoz is 🙂 🙂
Csatlakozom Líviához, minden szavaddal egyetértek!
Örülök, hogy kertvárosban élek! 🙂 🙂
Sétáltunk a Ráckevei-Dunánál.
Kicsiny ház csöppnyi telekkel közvetlenül a vízparton. Messziről nézve szépen rendben tartva. Aztán amikor közelebb értünk, elszörnyedtem. A falatnyi kert jó része lefedve műfűvel. Még a kis fácska töve is teljesen betakarva! 🙁 🙁