Bréking: Ránk talált a vízityúk is!
Ez hamar sikerült, az első „kapavágástól” számított 78. napon. Ez a vizes élőhely-rekonstrukciónk újabb sikere. Ugyanis a vízityúk (Gallinula chloropus) is ott van azon a listán, amely a vizes élőhely-rekonstrukciónkat minősítő fajokat lajstromozza. Mivel a vízityúk Magyarországon gyakori faj, ráadásul egy ideje urbanizálódik is, és a telelése is egyre kevésbé meglepő (alapvetően vonuló faj volna), számoltunk azzal, hogyha minőségi vizes élőhelyeket tudunk létrehozni, a vízityúk az elsők között jelenhet meg. Valahol már említettük is, hogy a patakot kísérő sétány, illetve a patakparton, a varsaállásoknál kialakított tisztások kedvezhetnek neki, mert a vízityúk szereti az olyan vízpartokat, ahol gyepeket is talál, ahol kényelmesen sétálgathat és szedegethet a parton.
A szomszéd birtokon a Horgász-tavat kiterjedt, folyamatosan robotokkal nyírt gyep övezi, és ezen rendszeresen látni vízityúkokat. Ezen a tavon körülbelül tíz éve rendszeres fészkelő. Az utóbbi három évben már telelő is. A fészkelőhely a tó hozzánk közel eső partján van, 23 méterre a határunktól, de vízityúkot egészen ma délelőttig nem láttunk a birtokon. A fajlistánkon mégis évek óta szerepel, egyrészt mert a hangját gyakran halljuk így is, másrészt joggal feltételeztük, hogy időnként áttévedtek hozzánk, harmadszor pedig 2023 telén bizonyítékot is találtunk erre.
2023-ban ugyanis a tél közepén,
váratlanul egyetlen éjszaka alatt befagyott a Horgász-tó, amelyen akkor 8-10 vízityúk telelt (feltehetően az ott fészkelő család öregjei és fiataljai), mire a vízityúkok nem elvonultak, hanem átjöttek a Nagypatak medrébe, ahol a csordogáló víz nem tudott befagyni. Ezt az áttelepedést viszont megint csak közvetett úton észleltük. A vízityúkokat akkor sem láttuk a birtokon, viszont három helyen is találtunk széttépett vízityúkokat. Egyet a mostani Hód-gázló közelében, egyet a Hermelinesnél a patakparton, egyet pedig a Kisberek bejáratánál az Akácos sarkán. Feltételezésünk szerint az áttelepedő vízityúkok ugyan vizet találtak nálunk, ám fedezéket már kevésbé, és talán rókák vadászhatták le a viszonylag rosszul repülő vízityúkokat.
Valódi megtelepedését attól vártuk, hogy a vízvisszatartás miatt megerősödő nádasok, és főként az árasztott mocsárrétek ideális körülményeket teremthetnek a számára. A Kisberekben létrehozott kis tavaink is átcsábíthatják őket.
Ma (2025. május 18.) hajnalban,
a szokásos terepbejárásból visszafelé tartottam már a patakparti sétányon, amikor a Dalmatina-gázló környékén hallottam egy rövid, harsány vízityúk hangot. Ám a hang annyira rövidke volt, hogy elbizonytalanodtam. Többször is úgy voltam vele, felírom a noteszbe. Aztán mégse írtam fel. „Ennél azért több kell”, gondoltam.
Sokat vártam a Dalmatina-gázlónál, többek között azért is, mert minden korábbinál élénkebb volt a nádiposzáták mozgása, de a hang nem ismétlődött. Lassan haladtam tovább, és amikor a gázlót elhagytam, a Nagyfűz-víz felső részén, bepillantva az egyik nyíláson a vízre, hullámokat láttam. Ebből tudtam, hogy valami a vízbe merült (kószapocok?), esetleg ott úszik a közelben. Kissé közelebb hajoltam, próbáltam detektálni a hullámok forrását, amikor egyszercsak a nádból, tőlem körülbelül két méterre felreppent egy pompás, öreg vízityúk, és rövid reppenés után bedobta magát a Nagypatakot kísérő sűrű parti gazosba (csalán, nád, és sás keveréke).
Ez az első alkalom, hogy valóban látjuk ezt a fajt a területünkön.
Lehet, hogy az árasztásaink óta most először jött át hozzánk egy példány a szomszédos tóról. De azt sem zárhatjuk ki, hogy korábban is itt volt az árasztott mocsárréten (bár akkor korábban is hallani kellett volna, a vízityúk ugyanis ritkán marad csendben), esetleg új példány, aki most érkezett hozzánk. A megfigyelés helye körülbelül 600 méterre van a Horgász-tótól, és ekkora távolságra nemigen távolodnak el a fészekhelytől költési időben. Így még azt sem zárhatjuk ki, hogy ez a hajnali madár egy új példány, jó esetben egy új pár egyik tagja.
A vízityúk számára fontos, hogy legyen olyan vízben álló lágyszárú növényzet, ahová szükség esetén azonnal elbújhat. Ez a Horgász-tónál régóta adott, nálunk viszont csak most van kialakulóban. Még pár hét, és ilyen vizes-vizenyős, sűrű fedezékeket nagyobb területen találni majd nálunk, mint a tavon, ezért a vízityúknál a célkitűzésünk is az, hogy legyen végül fészkelő párunk. Ugyanígy várunk még hasonló élőhelyi feltételeket igénylő további fajokat is, főként a guvat (Rallus aquaticus) és a pettyes vízicsibe (Porzana porzana) jöhet szóba.
A következő hetek kérdése az lesz: vajon csak alkalmi megjelenésről van szó, vagy a tőkés réce (Anas platyrhynchos) megtelepedése után újabb fészkelő vízimadárfajt köszönhetünk a birtok faunájában. Mint mindig, ezúttal is a szebbik forgatókönyvben reménykedünk, de ami ennél fontosabb: megteszünk mindent a megtelepedés érdekében. Ehhez pedig nem kell más, mint újabb árasztás, ahhoz pedig újabb esők.
Borítókép / illusztrációk: Wikimedai & Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Na még a szárcsa hiányzik, de gondolom az ő táplálkozása jobban vízhez kötött.
Remek „tipp” a szárcsa is, ő is szerepel a listánkon (amit nemsokára meg is mutatunk nektek), de a szárcsa esetében úgy látjuk, hogy a nagyobb kiterjedésű vizeket kedveli. Régóta keressük, de a szomszédos Horgász-tavon se mutatkozott egyszer sem. Ennek ellenére bármi megtörténhet. Szárcsát főként vonuláson hozhatnánk be csapadékos időjárás és nagy árasztások esetén.
Huddling:-)), milyen édesek a kis vízicsibék.