Maori madarak | Új-Zéland velencei pavilonja maga a szembesítés
A Velencei Biennálékon rendszeresek az olyan alkotások, amelyeket a laikus közönség túl távolinak, elvontnak vagy túl bonyolultnak érzékelhet. Ezzel szemben az új-zélandiak, akik néhány éve még pénzhiányra hivatkozva maradtak ki a szemléből, most egy egyszerű és közvetlen, emellett hatásos kiállítással álltak elő.
Fiona Pardington maori-skót származású fotós Taharaki Skyside című tárlata kihalt vagy a kihalás szélén álló madarakat mutat be a térségből – kitömött múzeumi példányok képmásain keresztül. Ezzel nemcsak a veszteséggel és annak lehetőségével szembesít, hanem rávilágít az emlékezet szerepére és az ember felelősségére a pusztításban/megőrzésben.
A maori kultúrában ugyanakkor a madaraknak spirituális jelentősége is van, többek között az, hogy közvetítenek az élők és a holtak, a leszármazottak és az ősök között.
“A kiállítás a madarakat nem mint múzeumi példányokat mutatja be, hanem mint élő ősöket: az emlékezet, a veszteség és a felelősség hordozóit, akik összekötik az eget és a földet, a múltat és a jelent” – olvasható a sajtóközleményben.
“Minden madár a tudomány, az emlékezet és a lélek összefonódásának tanúbizonysága. A jelenlétük a Velencei Biennálén egyszerre cselekvésre hívás és tiszteletadás” – mondta Fiona Pardington.
A Taharaki Skyside 17 nagyméretű madárportréból áll, amelyek Új-Zéland és Ausztrália múzeumaiban készültek. Szerepel rajtuk többek között a papagájalakúak rendjébe tartozó kākā (parti kea, természetvédelmi státusza sebezhető), kea (hegyi kea, veszélyeztetett) és kākāpō (súlyosan veszélyeztetett), a guvatfélék családjába tartozó takahē (veszélyeztetett) és a verébalakúak rendjéhez tartozó tūī (nem veszélyeztetett). A huia (huja), melynek utolsó példányát 1907-ben látták, és amelynek ugyanakkor 119 kitömött példányát őrzik új-zélandi múzeumok, valamint a whēkau (angolul nevető bagoly), amely 1914-re halt ki.
“A madarak vezetnek minket. Amikor a szemükbe nézünk, meglátjuk azokat a távlatokat, amelyekre tekintenek, és amelyek között élnek” – vallja Fiona Pardington.
ITT láthatók képek a kiállításról.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás és kép: Creative NZ
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több Új-Zéland
” a madarak közvetítenek az élők és a holtak, a leszármazottak és az ősök között. „- milyen szép gondolat.
Ha leszáll a kertedbe egy madár- az jó hírt jelent. Vagy ha bagoly repül a házadhoz és huhog éjjel akkor valaki meghal. Vagy ahányszor kakukkol a kakukk, annyi évig élsz. Mennyi mondás kapcsolódik a madarakhoz. Inspiráló cikk- a fotók meg fantasztikusak. A maori nők arcfestése is nagyon érdekes. Megnéztem egy két videót a haka táncukról, meg a történetükről. Némelyik tánc olyan mint a madaraké. Mennyire jó lehet olyan hitrendszerben élni, hogy tökéletesen egy vagy a természettel.