Rezervátumunk 1018. faja a fésűscsápú korhadékmoly
Gaia, azaz az élet és a bioszféra újabb gyermeke került elő a birtokon. 2025.05.03-án délelőtt, 10:42-kor bukkant fel az Angolkertben, közvetlenül a háznál, a nagy farakásunk és a téli fülőkés rönkös környékén egy fésűscsápú korhadékmoly (Euplocamus anthracinalis). Ez a kicsi, de moly létére egészen termetes faj a ruhamolyok csoportjához tartozik, ám rokonaival ellenétben nem a ruhákban él. Hernyói a taplófélékben fejlődnek, azok híján pedig különböző fafajok korhadékában. Nyilván nem véletlenül találtuk meg mi is az egyik rönkösünk, illetve farakásunk közvetlen közelében.
A fésűscsápú korhadékmoly Magyarországon nem ritkaság,
az izeltlabuak.hu észlelésünk időpontjáig Magyarországon között 247 megfigyeléséről tud (2008-2025). Elsősorban nedvesebb élőhelyeket keres. Hegy- és dombvidéken gyakoribb. Száraz alföldi környezetben ritka is lehet, így például az Alföldről alig találni tucatnyi előfordulást.
Nyugat-Európa nagy részéről hiányzik. Körülbelül Németország déli részétől keletre terjedt el. A GBIF térképe alapján úgy tűnik, hogy az egyik központi területe a Kárpát-medence.
Mint oly sokszor a kistermetű, kevésbé dekoratív rovarok esetén
erről a fajról is alig találni valamit – mintha még Európa és a hozzátartozó fajok is a biológia és az ökológia „missziós területe” lenne. Főként annak tűnhet így, aki a madarak gazdag szakirodalmához szokott hozzá. Arról sem tudunk semmit, hogy a fésűscsápú korhadékmoly állományában van-e bármiféle változás. Az biztos, hogy nyugat felé egyre ritkább. Nagy-Britanniában már csak egyetlen észleléséről tudnak a kétezres évek végéig, de még ennek a 19. század elejéről származó adatnak a hitelességét is megkérdőjelezi az angol nyelvű Wikicikk.
Annak alapján, amit tudunk róla – nedves erdőkben él és korhadékhoz kötött – remek indikátora lehetne az erdők állapotának, ökológiai értékének, hiszen egyre világosabb mindenki számára, hogy a holtfák megtartása mennyire fontos! Mi is 25 éve folytatjuk rezervátumunkban azt a gyakorlatot, hogy még kiszáradt fákat sem vágunk ki. Ha kidőlnek, akkor is rönkösöket készítünk belőlük vagy egyszerűen hagyjuk a helyükön.
A szomszédos égerláp-erdő is kimondottan gazdag holtfában, ami a kétéltűek számára is életbevágóan fontos. Nem pusztán azért, mert a holtfaanyagban fejlődő rovarélet kulcsfontosságú táplálékbázis, hanem mert a rönkök fontos búvóhelyei a szárazföldi életmódot folytató gyepi békának, mocsári békának, barna varangynak, zöld varangynak, és erdei békának csakúgy, mint az alpesi tarajosgőtének vagy a pettyes gőtéknek.
Ez a szép és csinos molyféle tehát indikátora is lehetne annak, hogy egy erdei élőhely mennyire gazdag holtfában – ergo: mennyire alkalmas például egy barnabéka- vagy gőteállomány eltartására.
Örültünk a találkozásnak, és reméljük, hogy egyre többször kerül a szemünk elé apró őmolysága.
Borítókép: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
