Téli fülőke lesz a karácsonyi menü egyik gasztronómiai ékessége!
Pár hete lelkesen számoltam be arról, hogy mekkora sikert hozott az a rönkös, amit 2023 nyarán építettem az Angolkertben (a birtok más részein már 2022-ben sokat építettem), közvetlenül a ház bejárati ajtajának közlében, a hatalmas bodza és a két glóbusztuja árnyékában. Tavaly tátva maradt a szám is, amikor alig pár hónappal később téli fülőke bújt ki a rönkök repedéséből. Az idén pedig ugyanott ismét megjelent, így bár tavaly még nem lehettem biztos a rendszerességében, most már joggal tervezek vele hosszútávon.
Imádnivalóan szép gomba,
és annyira csodás, hogy itt vitézkedik a fagyban, hóban, egy olyan időszakban, amikor más gombáknak eszébe sincs semmiféle vitézkedés. Efölötti örömömről részletesen írtam ITT, de oka van annak, hogy ismét előveszem a fülőkét. Mert a fagyok és havazások ellenére is növekszik az első telep, szép lassan, komótosan; amikor enyhébb napok vannak, tempósabban, s jelentősen lassabban, ha fagy van.
És ami a legszebb:
A rönköstől két méterre egy másik farakásban szintén megjelent egy tönkön, de jóval dúsabb, erőteljesebb telepekben. Most már mennyiségre is annyi van, hogy akár egy kisebb adag étel „fűszerezésére” is alkalmas lehet, de legalább arra, hogy életemben először megkóstolhassam. Rutinos gombaszedők talán csodálkoznak, hogy még sosem ettem téli fülőkét, de bevallom: rendszeres gombászásaim ellenére is csak tavaly ismertem meg ezt a fajt. Tudtam róla, természetesen, hisz nevezetes, ha tetszik híres gombafaj, de nem volt hozzá szerencsém.
A Wikipédia szerint: A japán konyhában a második legfontosabb gomba a siitake után; ott a enokitake néven ismerik. A szigetország évente mintegy 100 ezer tonnát termel a téli fülőkéből, ezzel a gombafaj a hatodik a termesztett gombafajok világranglistáján. Európai jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a téli fülőke azon kevés gombáink egyike, amely még akár karácsonykor is gyűjthető. Termőteste nem érzékeny a fagyra, ha fejlődése közben tartósan hideg időjárású helyzet alakul ki, annak elmúltával újra tovább képes növekedni.
Már csak három hét karácsonyig, s úgy látom, hihetetlenül jól tartja magát a tönkön, nem olyan gyors életű, mint más gombafajok. Több helyen is még épp csak sarjadnak friss telepei a fűzrönkök réseiből, szóval jó eséllyel december 24-én is tudok szedni egy keveset, hogy legalább kipróbálhassam.
Megint csak azt tudom írni: az egyik legjobb ötlet volt a rönkösök építése, ebben hatalmas lehetőség van, nemcsak ökológiai szempontból – hisz a rönkösökben gazdag élet alakul ki és új fajok százainak adhatnak otthon – hanem még a konyhára is hoz kulináris élvezeteket, ráadásul a legínségesebb időszakban.
Totálisan belezúgtam a fülőkébe. Ez van. Alig várom, hogy végre megkóstolhassam!
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon” blog
Az állaga, ( a nyálkásság ellenére is) roppanóssága, és élénk színe, gyógyhatása (vérhígító) , talán nagyszerűbb, mint az íze. Egy tál gyöngyözó húsleves vagy zöldségleves tetején igazán szép és kívánatos. 🙂 Bármilyen húsételt, ragut is feldob. Egy hagymás rántottában is olyan csemege, mint a szegfűgomba.
Nagyon finom lehet🥰majd légyszì ìrd meg milyen nyersen és milyen megfőzve.
Szerintem nyersen nem igazán finom, ( kóstoltam már) nyálkás, halszagú kicsit. Kell egy kis hőkezelés.
Megírom, igyekszem majd fotózni is – bár ízeket nem lehet (sajnos( 🙂