Hipervarsa | Mocsári béka nász a varsában!
Lassan arra a mélyfilozófiai, mélylélektani kérdésre (paradoxonra) kell választ találni, hogy megszokható-e, hogy mindig van valami megszokhatatlan? Számolhatunk-e azzal, hogy mindig van valami kiszámíthatatlan? Mert egyre inkább ez a kérdés – újabban. Amikor 2024-ben több, számomra csak szegről-végről ismert területen fogtunk alapos kutatásba, varsákkal faggattuk a vizeinket, hogy megtudjuk, milyen kétéltűfauna rejtezik itt, s hogy megtudjuk, lapulhatnak-e csöndben, észrevétlenül halfajok a Nagypatakban, éjjelente meg lepkéket lámpáztunk, nem ritkán hajnalig, szóval mind emiatt 2024-ban gyakran találtuk magunkat Csodaország kapujában.
2025-ben viszont más a helyzet.
Amolyan nemzetközi, ami mindig fokozódik. Két okból.
- Egyrészt, 2024-ben, egyik napról a másikra vizes élőhellyé váltunk, tavakat hoztunk létre, a Nagypatakon duzzasztott szakaszokat és egy csatornát is.
- Másrészt ezzel párhuzamosan – amiként az logikus – fokoztuk a vizes élőhelyeink kutatását is.
A kettő együtt azt eredményezi, hogy már nem is Csodaország kapuit feszegetjük, mint inkább egy téridő vagy dimenzió-kaput. Nemcsak az abszolút eredmények meglepőek, ahogy megkerül egy rommá fotózható gyepi béka páros az egyik első vizünkből, a Tőzeg-tóból, hanem az is, hogy csak 5 nap kell a megkerüléséhez! Nemcsak az abszolút adatok és számok az érdekesek, hanem a metrum, a ritmus is. És a diverzitás, de nemcsak a fajok diverzitása, hanem a meglepetések furcsa sokszínűsége is; hogy valami mindig meglep, de sosem az, sosem úgy, sosem akkor, amiként számítanánk rá.
Amint a minap arról írhattam,
hogy amikor a Hód-vízből húztam fel a varsát, váratlanul egy egész halrajt pillantottam meg a varsában, ott, ahol 2024-ben még azon hüledeztünk, hogy egyáltalán előfordulnak halak, szóval, ugyanazon a helyen, miután a békák lassan egész jól beindultak, és végre tökéletesen tiszta már, hogy ki a gyepi béka és ki a mocsári béka, 2025.03.26-án jegyzetfüzettel, tollal, üvegekkel felszerelkezve mentem a varsákat ellenőrizni. Tudtam persze, hogy bármi megeshet, de azért, amikor a Nagyfűz-víznél felhúztam a varsát, megint csak néztem, mint a gázálarc. Mocsári békák voltak benne, de nem is ez volt elképesztő, önmagában. Bár lehetett volna az is, hisz a mocsári béka mindössze március 22-én került meg nálunk új fajként, szóval mindösszesen 4 nappal korábban.
Ehhez képest a varsában nem egy, nem kettő, hanem rögtön négy mocsári béka volt. Ráadásul két hím és két nőstény, s ráadásként két petecsomó. Magyarán a varsában összejöttek a helyes ivararányok, tehát két pár, és ott a varsában le is rendezték, amit egy mocsári békának ilyentájt le kell rendeznie, s lerakták a petéket a varsában. Az nem lepett meg, hogy mocsári béka került elő, mert nem ez volt az első eset, meg aztán miután 22-én reggel a Kisberekben fogtunk egy nőstény mocsári békát, ugyanaznap délután háromkor szintén a Nagyfűz-vízen életemben először itthon, a saját vizünkben szépen megfotóztunk-videóztunk egy hím mocsárit is.
De az, hogy egyetlen varsában négy példányt is találjunk, akik ott helyben le is zavarják a szaporítás aktusát, azért ez jóval több, mint amit Magyarország legszebb, s viszonylag ritka békájától, a legújabb békafajunktól várnánk.
Ez nem jelent kevesebbet,
minthogy nem egyszerűen akad nálunk mocsári béka, hanem talán egészen jelentős, de legalábbis értékelhető állomány van még. Ebből pedig az következik, ha eddig képesek voltak fennmaradni, az utóbbi évek kedvezőtlen, aszályos időjárásának ellenében is, akkor mostantól – amikor a víztesteket több ezerszeresükre növeltük – jó esélyük van arra, hogy egy látványosan nagy populáció alakuljon ki itt pár éven belül.
A hipervarsa hiperbéka-fogása egyúttal fontos információ arról is, hogy melyik faj melyik új vizet kedveli a leginkább. Úgy tűnik – elég egyértelműen – hogy a mocsári béka kedvence a Nagyfűz-víz, vagyis a viszonylag mély, lassú folyású, szinte álló, s nádasban, búvóhelyben gazdag, mocsarakra leginkább hasonlító víz.
Ha ezentúl nem is fognánk már mocsári békákat
– hisz a nászuk pár napig tart csak az irodalom szerint –, azt már akkor is tudjuk, hogy még ha kicsi is, de életképes mocsári béka-populáció él nálunk. A peték pedig jó helyen vannak a vizeinkben, valószínűleg több tízezer pete, vagyis az idén vélhetően nagyságrendekkel nagyobb utánpótlást kap a mocsári békák „népe”, mint az utóbbi évtizedekben bármikor. Mert ezek a vizek biztonságosak, nem száradnak ki, és ragadozók sem tudják kienni az ebihalakat olyan könnyen ebből a vízből, mint például a keréknyomokból. Kissé már gyászolom is ezt az időszakot, mert hisz – ha jól átgondolom – tényleg lehetséges, hogy már csak pár napig gyönyörködhetünk a mocsári békák kékjében. De sebaj. A vizek, a bokrosok, a hamarosan ránk köszöntő tomboló tavasz nyilván nem hagy magunkra akkor sem, amikor a mocsári békák már csak elvétve kerülnek a szemünk elé.
Borítókép: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Igazi bébibumm a mocsári békáknál, invázió. Csodás! 🐸🐸🐸
Én már csak az állam emelgetem, mert folyton leesik, annyira ámulok ezen a tavaszi életen, pedig kell egy nap, hogy mindent elolvassak.
Most amúgyis goromba időjárás van, főzz egy kancsó teát, húzd magadra a plédet, kuckózz be, és olvass el mident! Ez is olyan, mint egy regény, és ha megvan minden fejezet, akkor az igazi 🙂
Jó is lenne!!
Majd részletekben olvasom. Te meg ha a kökénybokrok közelébe jársz, nézz a talajra is, mert a kucsmagomba szereti a kökényt is, és most van az ideje. 🙂
Köszi, hogy szóltál, át is nézem az Őskökényest. Kerti titntagomba már van! A kucsmagomba meg új faj volna a birtokon!