Volt idő, amikor a lakosok nehezen viselték a budapesti verebek jelenlétét
A budapesti platánok történetével kapcsolatban nyomoztam, amikor rátaláltam a Nemzeti Újság 1936. január 12-i számára, benne egy terjedelmes cikkel, melynek címe: A huszonötéves budapesti verébháború oknyomozó története. Az alcím:
Miért nem lehet a verebeket sem eltanácsolni, sem kilakoltatni?
Mivel a cikk nagyon tanulságos és érdekes visszatekintés a két világháború közti időszak legkevésbé sem békés madárkörülményeire, úgy gondoltam, megosztom veletek, hogyan viszonyultak anno a budapestiek az akkor még nagy számban előforduló verebekhez. Íme, a cikk:
A budapesti verébháború története
„Szombaton este négy-öt férfiből álló csoport járta végig a Mester utcát. Megálltak a hatalmas platánok alatt, percekig figyelték az elcsendesedett verébsereg alvó táborait s különféle jegyzeteket készítettek. Kiváncsi tömeg vette körül a vizsgálódó csoportot, amelynek tagjairól csakhamar kiderült, hogy a „bűnöző“ verebek bírái, a fővárosi köztisztasági hivatal tisztviselői, akik helyszíni szemlét tartottak a „sértett” közönség vallomása alapján, mielőtt kimondanák az ítéletet a verébparlament fölött.
A fővároshoz és a köztisztasági hivatalhoz évek óta érkeznek panaszos levelek, de nemcsak a Mester-utcából, hanem az Andrássy-útról, az Eskü-útról, a Váci-utcából, a Károly-körútról, általában olyan helyekről, ahol hatalmas platánok, vagy gesztenyefák állanak. Egy levél valósággal vádirat volt a verebek ellen, felsorolva vétkességük fokát, megállapítva, hogy a verebek többszörösen visszaeső „bűnözők“.
Egyik másik levél még a ruhatisztítási számla összegét is jelezte, vagy mint mellékletet csatolta a tisztítóintézet nyugtáját.
De a „póruljártak“között olyan is akadt, aki levelében megjelölte már a büntetés nemét és fokát is. A legkülönbözőbb ötleteket említették föl a verebek minél sürgősebb „eltanácsolására“. Kétségtelen, hogy valamennyi verébgyűjtőtábor közül a legnépesebb a mester utcai, a legnagyobb veszedelem fenyegeti a Mester utca járókelőit, mert a nagyvásárcsarnok lovaskocsis forgalmának nagy százaléka a Mester utcán keresztül bonyolódik le.
A helyszínre kiszállt bizottság egyelőre semmit sem árult el észleleteiből, de a távozás után egyikük-másikuk télikabátja és keménykalapja annál világosabban „beszélt“. A bizottság tagjai előzőleg kikérték a fővárosi kertészet és a madártani intézet véleményét arra vonatkozólag, hogyan lehetne megoldani végre Budapest évek óta húzódó verébproblémáját.
Verébnépvándorlás az Erzsébet-térről
Ezek után a madártani intézethez fordultunk, ahol Varga Kálmán főadjunktus érdekes képet festett a budapesti verébállomány fotográfiájáról, és az eltanácsolás lehetőségeiről a következőket mondotta a Nemzeti Újság munkatársának: “A verébkérdés megoldása már régen aktuális. Amellett azonban, hogy a madártani intézet tudományos alapon foglalkozik a madarak életével, egyszersmint a madarak védelmét szolgálja és így tanácsot nem adhatunk, legfeljebb véleményt, mert akkor csak a különféle állatvédő egyesületek zúdulnának fel, amelyekkel különben karöltve dolgozunk.
A veréb társas lény. Nem párokban, hanem csoportokban keresik meg a táplálékukat és csoportokban szállják meg az alvóhelyeket is.
A ‘900-as években, különösen 1910-ben az Erzsébet-tér volt a budapesti verebek nyolcvan százalékának tanyája.
Az Erzsébet-téren akkoriban hatalmas gesztenyefák és platánok állottak, ezenkívül itt volt a legnagyobb konflisstand is. A verebek minden ellenállás nélkül elfoglalták a gesztenyéket és platánokat. Hogy miért? A válasz egészen egyszerű. A veréb két lábon állva szeret aludni. Márpedig a platánok és gesztenyék ágai igen erősen megközelítik a vízszintes helyzetet és így nagyon alkalmasak a két lábon való alvásra.
Már akkor rengeteg panasz hangzott el a verebek ellen és a főváros kertészete úgy segített a dolgon, hogy megnyeste a fákat egészen a karvastagságú ágakig. Ezeket pedig már nem kedveli a veréb. Érdekes jelenség, hogy manapság ott ahol autótaxi-stand van, ritkulnak a verebek. A taxisofőrök ugyanis reflektorokkal zavarják a verebek álmát. A veréb pedig a leglustább madár, szeret hosszan és nyugodtan aludni.
Az Erzsébet-téri kilakoltatás után a verebek széjjel oszlottak a fővárosban. Legnagyobb részük az Andrássy-uti körönd platánjait és gesztenyéit szállta meg, ahol különben varjak is fészkeltek. Itt is sokat háborították őket s ekkor fokozatosan szétszóródtak a városban. Közben megnőttek az Eskü-ut, az Andrássy-út, a Károly-körút és a Mester-utca platánfái is s a verebek nagyon hamar rátaláltak a még nyugodtan hagyott alvóhelyekre.
— Hogyan lehetne védekezni a verebek ellen és milyen módszer állana rendelkezésreabból a célból, hogy a verebeket kitelepítséka perifériákra? — kérdezzük.
— A verebet a Belvárosból a perifériákra kitelepíteni nagyon nehéz volna. A Belvárosban ugyanis melegebb van, mint a perifériákon, a veréb inkább a melegre húzódik. Ismétlem, itt is csak véleménnyel szolgálhatunk és nem tanácsadással.
A perifériáknak is megvannak a maguk verebei, az úgynevezett fekete verebek.
Ezek a fűtőházak, tehát a pályaudvarok környékén láthatók. Ezeket semmiféle eszközzel sem lehetne elriasztani. Egy dolgot magam is tapasztaltam a napokban, éppen a Rákóczi-úton. A Pannonia-szálloda, hogy megvédje a közönséget a verebek kellemetlen támadása ellen, lenyiratta a szálloda előtt álló platánok ágait. Az természetesen más lapra tartozik, hogy esetleg a főváros perrel támadja meg az illető szállodát. Hasonló eset volt a múltban egy nagy mozival, amely a főváros állítása szerint mesterségesen kiszárította a fákat, hogy el ne takarják a reklámjait.
A Vámház-körúton egyszerű és a növénynek nem ártó módon védekeznek a kereskedők a verebinvázió ellen. Szürkületkor kiküldik a vizesnyolcasokat (inasokat) a fák alá, akik a „közelharc veszélyében“ addig rázzák a fákat, amíg a verebek leszállnak róla.
— Nem lehetne talán meggátolni a verebek szaporodását valamiképpen? — kérdezzük.
— De igen. Erre is van egy mód. El kellene pusztítani a fészkeiket a fészekrakás idejében. De arra is kell vigyázni, hogy mikor. A verebeknél a költési idő 14 nap. A 10—12-ik napon kellene elvenni alóluk a tojást, mert ha korábban vesszük el, a veréb újból fészket rak és pótkölt. A pótköltésnél már kevesebb tojást rak. Ez az eljárás azonban rendkívül fáradságos és majdnem lehetetlen keresztülvinni száz százalékig. Aztán volna még egy módszer, a fecskendővel való kiöntözés, az ázott fészkeket ugyanis mégegyszer nem üli meg a veréb. De ezzel is csak az ideiglenes kilakoltatást érhetnénk el.
Vannak Pesten emberek, akik szeszbe áztatott búzát szórnak el a verebeknek.
A veréb megszédül a búzától s akkor összefogdossák őket és megeszik. Vidéken ezt egyszerűbben csinálják. Különösen szeszgyárak és disznóhizlaldák környékén és majorokban. Két-három méter hosszú, padlószélességű távolságban darát szórnak le a földre. A szórás hosszában valaki lefekszik a földre, nuskával a kezében és közéjük sörétezik a gyanútlan verebek közé.
Aprómadarak hagymával
— Viszont ha ilyen módon akarnák megakadályozni az emberek a veréb szaporodását, megint előállnának a ’70-es-’80-as évek emlékei, amikor is a verébpusztításnak nagyon sok éneklőmadár esett áldozatul.
Lőtték a pacsirtákat, sármányokat, pintyeket, cinegéket és kenderikéket, amelyeket azután paprikás vagy más alakban a budapesti vendéglők szervíroztak. Úgy is hirdették őket: „Aprómadarak hagymával.“
Egy dolgot azonban tanácsolhatnánk a madarak védelmében. Ezzel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. A múltkoriban olvastam az újságban, hogy az egyik futballmeccs alkalmával a meteorológiai intézet esős időt jelzett. A csapatkapitány, hogy megvédje a pályát a fölázástól, ponyvákat kért kölcsön a MÁV-tól és ezzel takarták le azt. Ugyanezt megcsinálhatnák a verebekkel is. Ha nincs a fővárosnak ponyvája, kérjen kölcsön a MÁV-tól, és szürkületkor, mielőtt a verebek aludni mennek, néhány napon keresztül takarják le a fákat ponyvával, így a fák is sértetlenek maradnak. A radikális módszer az volna, ha a kérdéses helyeken ugyancsak megstuccolnák (lekopaszítanák) a fákat.
Ezek után a fővárosi kertészethez fordultunk, ahol a verébkérdésről, illetőleg a fák megmetszéséről a következő felvilágosítást kaptuk:
— A veréb nemcsak kárt okoz, hanem hasznot is hoz. Sokkal nagyobb mértékben, mintsem gondolná a közönség. Ha nem volna veréb, a fák darazsak, legyek és a muslicák milliárdjai támadásának volnának kitéve. A rovarok pusztítják a fákat, a rovarokat pedig a verebek.
Az természetes dolog, hogy szeptember-októberben lepik el a budapesti fákat a verebek. Akkor ugyanis künn a határon már nem találnak szemet. A legnagyobb barbárság volna levágni a hatalmas, gyönyörű platánok ágait. Azért ültettük egyrészt, hogy díszei legyenek az utcáknak, másrészt, hogy beárnyékoljuk velük a fővárost. Ha hiba történt, azok követték el a hibát, akik először ültettek platánt Budapest területén.
De nem is tehetjük meg, hogy levágjuk a platánfák koronáját, hacsak a polgármester úr el nem rendeli. De nem hinnénk, hogy a polgármester úr ilyet elrendeljen. Ebben a kérdésben már többször fordultak hozzánk tanácsért és véleményadás végett. Érintkezésbe léptünk Európa nagyvárosaival, különösen Berlinnel, Rómával, ahol még több veréb van, mint Budapesten. Az egyik helyről például azt a választ kaptuk:
„Minálunk nem csinálnak fejtörést a verébkérdésből. Nálunk annyira intelligensek az emberek, hogy kikerülik azokat a helyeket, ahol verebek vannak.“
A cikk az Arcanum Adatbázis felhasználásával készült, képek: Unsplash, Fortepan, Pixabay
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’
még több madár
még több Budapest
Ez érdekes volt, köszi! 🙂
Azután később megoldódott a probléma, mert eltűntek a városból a lovak, és ennek következtében megritkultak a verebek.
Talán túlságosan is megritkultak. 🙁 Mindenesetre érdekes belegondolni, hogy szűk száz éve mennyire más volt Budapest. Hogy lópaták kopogását lehetett hallani autómotork helyett..
Bizony! 🙂
Én szívesen visszamennék a múlt század elejére pár napra körülnézni a városban. Hogyan nézett ki pl. akkor Zugló? (Azt hiszem, itt akkor még szántóföldek voltak.) A Duna part. A Vár. A Városliget.
Tudom, persze, hogy lehet találni képeket a neten abból az időből, de élőben látni egészen más lenne.
De jó, most megtudtam, hogy a verebek szeretnek kétlábon állva aludni. Ez nekem új. 🙂 Nálam biztos azért van sok, mert van jó alvóhelyük bőven.
Micsoda barbárság a fákat kopaszítani. A berliniek , vagy rómaiak? megoldása, az igen:-))) békén hagyják őket, úgyis csak időszakos probléma a veréb invázió. Hogyan is képes valaki megenni a veréb, vagy más kismadár húsát. Amúgy azt tanították nekünk is anno, a vashiányos vérszegénységre a gyereknek legjobb a galamb hús, mert igen magas a vastartalma….Szerencsére ma már nem kell ilyenekben gondolkodni. Nekem is újdonság, hogy két lábon állva alszik a veréb. Mostanság inkább a városi galamb a gond, amikor mindent elborít az ürülékük. Ha emlékezetem nem csal, Centauri a régi oldalán írt erről .