Búbos cinege fészkelése | Frissen kirepült fióka jött az ablakba!
Három olyan madárfajt is észleltünk a napokban, akikkel rég nem találkoztunk, ezért mindhárom faj észlelése fontos, és nagy öröm! Mindhárom fajról posztolunk, kezdjük a búbos cinegével (Lophophanes cristatus) Legkevésbé még a búbos cinege megjelenése unikális, hiszen őt az utóbbi években mindig a fészkelő madárfajaink között köszönthettük, bár 2024-ben már volt bennünk némi bizonytalanság (erről itt írtunk részletesen). A költési időszak első megfigyelése ugyanis 2024 május 24-re esett, ami kissé kései időpont, és felveti azt a lehetőséget, hogy a megfigyelt madarak valójában nem a birtokon fészkeltek, hanem csak a közelben.
Ez fokozottan igaz az idei megfigyelésekre.
Rég nem láttunk búbosokat. Bár 2024 októberében rendszeresen észleltük, de a 2024/2025-ös téli madáretetés során már talán egyszer sem. A legtöbb kertben, a legtöbb területen említésre sem méltó egy ilyen „hiányzás”, de nem nálunk. Itt ugyanis az utóbbi 25 évben összesen talán 5 olyan év volt, amikor a búbos cinege nem fészkelt. Erre büszkék is vagyunk. Sőt, 2022-ben és 2023-ban a fenyvescinege (Periparus ater) is megtelepedett, így abban a két évben öt cinegefaj nevelt fiókákat a birtokon. 2024-ben már nem fészkelt a fenyvescinege, és 2025-ben sem találkoztunk vele. Sőt: míg tavaly legalább két pár kék cinege (Cyanistes caeruleus) lakott az odútelepünkön, az idén (egyelőre) nem ismerünk fészkelő párokat (az égerláperdőben se), így előfordulhat, hogy az idén negatív rekordot állítunk be, mert csak
- széncinege (Parus major)
- és barátcinege (Poecile palustris)
fészkel biztosan. És némi eséllyel, de legalábbis a környéken búbos cinege is.
Először 2025 június 08-án hallottuk az Angolkertben,
a ház körül álló nagy fenyőfákon a búbos jellegzetes „berregését”. Másnap délután pedig a dolgozószoba ablakában támadt nagy sürgölődés. Számos odúnkból ezekben a napokban repülnek ki a kis cinegék, így bármerre járunk, könnyen találkozhatunk cinegecsaládokkal, és a fiatalok eleségkérő hangját is sokfelől hallani. A madárbalkonnál egy olyan család jelent meg, ahol a fiatalok valamivel korábban repülhettek ki, hiszen már önállóan táplálkoztak, sőt: az öreg cinegék vezetésével megjelentek az ablakban, mintha azt jeleznék, részükről a fészkelési idénynek vége, s felőlük indulhat is a madáretetés.
Annyit sertepertéltek és kopácsoltak a madárbalkonon, hogy félbehagytam a munkát, és a kinéztem a nyitott ablakon (nyáron egész nap nyitva van). Amint a hátam mögé tekintettem, közvetlenül az ablak és a madárbalkon előtt egy fiatal, nemrégiben kirepült, kifogástalan tollazatú, szemlátomást még „puha”, „buff” tollazatú búbos cinege tollászkodott a legközelebbi fenyőág csúcsán. Annyira friss és fiatal búbos volt, hogy még engem sem tudott igazán azonosítani, ezért nem is tartott tőlem. Gyakori jelenség a frissen kirepült madaraknál, hogy egy rövid ideig bizalmasabbak, hiszen még nem ismerik az embert. De aztán pár nap alatt megtanulják a szülőktől, hogy az embertől jobb tartani. Ez a búbos cinege ezt még szemlátomást nem tudta, ez szintén arra utal, hogy frissen kirepült madárról van szó.
Kapva kaptam az alkalmon,
odasomfordáltam az ablaknál álló állványhoz és fényképezőgéphez, a fiatal búbos erre sem reagált, holott akkor már csak két méter választott el minket. Pechemre az utolsó pillanatban a széncinegékből álló kompánia kiadta a parancsot a továbbindulásra, a búboska pedig követte őket. Így sajnos fotózni nem sikerült. Másnap este (2025 június 11, 18:19) ismét hallottuk a hangját, és megint egy széncinege családdal „lógott”, de fotózni ekkor sem sikerült.
Ennyire friss és fiatal búbos cinege nemigen érkezhetett a területre messziről. Lehet, hogy nem pont a telekhatáron belül zajlott a fészkelés, de az biztos, hogy valahol a közelben. Potenciálisan viszont még mindig az legvalószínűbb, hogy valahol nálunk látta meg a napvilágot, az sem kizárt, hogy valahol az odútelepen. Gyakori eset, hogy nem tudjuk belőni egyes párok fészekhelyét. Legutóbb épp a mezei veréb (Passer montanus) kapcsán számoltunk be egy párról, akiket napi szinten látunk immár hónapok óta a Nagyberekben, egyértelműen fészkelnek, de képtelenek vagyunk belőni a fészekhelyet, holott ez a mezei verébnél nem egy komoly kihívás.
A búbos cinege védelme és megtartása kiemelt feladatunk,
s nemcsak azért, mert rendkívül kevés magánterületen vagy kertben lehet fészkelő búbosokat látni (a legtöbb kertben télen is kivételes), hanem mert az egyik legérzékenyebb faj, ami az elsők között sínyli meg a globális felmelegedés hatásait. Mivel továbbra is szorosan kötődik eredeti biotópjához a fenyvesekhez – azon belül is a legszebb állományok Magyarországon a lucosokban (Picea abies) vannak –, az aszályok és meleg hatására a hazai lucfenyvesek területe radikálisan csökken. Csak a birtok közvetlen környékén is több jelentős fenyves volt, amelyek 2018 és 2023 között gyakorlatilag eltűntek. A szűkebb környékünkön a lucosok területének 95 százaléka megsemmisült! Ennek fényében az is csoda, hogy vannak még búbosok.
Míg a birtok a völgyben főként hegyvidéki-reliktum jellegű vizes élőhely, addig a birtok felső része, az Angolkert inkább hegyvidéki-kontinentális, szubalpin jellegű terület. Így ezt a jelleget, és a rá jellemző vegetációt már nagyon régóta védjük, elsősorban a lucfenyő és nyír (Betula pendula), és más örökzöldek (más fenyőfélék) telepítésével. 2007-ben telepítettünk először nagyobb mennyiségben lucfenyőket, melyek ma már olyan fenyőfoltokat alkotnak, amelynek jelentős hatása van a madárvilágra is.
A fenyők miatt költött nálunk a fenyvescinege (ráadásul már az általunk telepített fenyőkörben), a sárgafejű királyka (Regulus regulus), a tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus). A fenyők miatt az országos átlagnál nálunk jóval rendszeresebb a keresztcsőrű (Loxia curvirostra), 2002-ben fészkelésére is akadt példa. 2024-ben is rendszeresen láttuk tavasszal.
Érdekes módon 2025-ben ezek az alapvetően fenyveserdei, hegyvidéki fajok elmaradtak. Egyedül a búbos cinege adott magáról hírt, akit mostantól remélhetően rendszeresen fogunk észlelni, ahogy az lenni szokott, egész nyáron, aztán pedig majd ősztől a madáretetőn is – bár szinte abban is biztosak lehetünk, hogy az aszályok és a forró nyarak miatt a fenyveseinket nemigen tudjuk megvédeni hosszútávon (a lucokat legalábbis). Előbb-utóbb szembe kell néznünk azzal, hogy a lucfenyő és vele a búbos cinege is eltűnik majd tőlünk.
Egyetlen esélyünk az lehet talán,
ha nagyon hamar fogunk bele (esetleg már 2025 őszén) egy jelentős fásításba, ahol tömegével telepítünk a felmelegedésnek ellenálló fenyőfajokat, elsősorban erdei fenyőt (Pinus sylvestris). Sok helyen ugyanis a búbos cinege alkalmazkodik, és beéri más fenyvesekkel is. A Földközi-tenger partján nyaralók például gyakran találkozhatnak búbos cinegékkel délvidéki, mediterrán pineákon, fekete fenyvesekben (Pinus nigra) is.
Ezek a déli, száraz fenyvesek szellősek és átláthatók, s nem olyan sűrű, nedves, mohos fenyvesek, mint a mi lucosaink vagy a valódi hegyvidéki lucosok, ám a búbos cinegék megtalálják a számításukat ezekben is. Abban tehát még reménykedhetünk, ha a lucok el is vesznek, más fenyőkről még hallhatjuk az örökmozgó búbos cinegék berregését a távoli jövőben is.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
