Békák hangja jelzi a gőtéknek, hogy merre van az arra?
„Segíts magadon, az isten is megsegít” – mondják, s ez (egy kis áttétellel) igaz a bioszférára is. Segíts egy fajon, a többin már a bioszféra segít. Eszünkbe jut Krisztus is, amikor azt mondta: „Bizony mondom nektek: amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Amit a legkisebb ebihallal tetszünk, azt a bioszférával tesszük, s bármit teszünk is, a bioszféra annak majd a többszörösét teszi. Ahogy valamelyik nap másként úgy fogalmaztam meg: hallottunk már járulékos veszteségről, ám ha a bioszféráról, visszavadításról vagy általában a vadonról esik szó, meg kell ismernünk a járulékos nyereség fogalmát is.
A könnyebb érthetőség kedvéért, nem csupán arról van szó, hogy amikor vizeket létesítünk a kétéltűeknek, egyúttal vizeket létesítünk a kövi csíknak, a szitakötőknek, a cselléknek, s ezer más fajnak. Ennél is konkrétabb kötések is léteznek, csak épp bajos átlátni mindent, mivel a bioszféra komplexitása olyan fokú még egy pocsolyában is, ami az elme számára ezredévnyi kutakodás után is felfoghatatlan.
Érdekes kutatással találkoztunk nemrégiben (sajnos hirtelen nem találom a forrást, de mihelyst meglelem, frissítem ezt a posztot), ami arról szól, hogy a gőték a szaporodóhely keresése során a zöld varangy (Bufo viridis) pirregése alapján találnak oda a vízhez.
Gondoljuk át!
Egyrészt szükség is lehet némi irányításra, mert az apró, a szárazföldön esetlen gőték számára kilométereket vándorolni nagy feladat. Egy farönkön, egy kisebb árkon átkelni a gőte számára jelentős erőfeszítés, előrehaladni egy gyepben, neki olyan, mintha nekünk dzsungeleken kellene átvágni. Nem mindegy tehát, hogy mekkora vargabetűket kell megtennie, mire célba ér. Nagyon is szükséges lehet, hogy a zöld varangyok hangja alapján a lehető legpontosabban tarthassa az irányt, és a mértanilag ideális „ívhez”, lehetőleg a légvonalhoz legközelebb eső pályán közelítse meg a szaporodóhelyet.
A varangyok és a gőték kapcsolata ebből a szempontból emlékeztet arra is, amiféle szerepet a széncinege (és általában a cinegék) töltenek be a téli madárvilág életében; ahol a cinege mozgékonysága, kíváncsisága, felderítőképességei révén amolyan keresőmotorként működik a többi faj számára. Erről érdekes posztot olvashatsz itt.
Aznap, amikor először hallottuk meg
a zöld levelibékákat (Hyla arborea) a birtokon, rögtön eszünkbe jutott ez a kutatás. Már négy posztban írtunk arról, hogy mi minden történt a zöld levelibékák ügyében. Amikor elindult a levelibékák násza, még szomorúan vettük tudomásul, hogy más békafajokkal szemben a zöld levelibékák nem találtak rá az új vizeinkre. Aztán a legfontosabb, hagyományos szaporodóhelyük, a birtokhatártól 200 méterre található belvíz kiszáradt húsvétkor.
Ezt követően váratlanul megjelentek a Nagyberekben.
Ez életem egyik legszebb élménye marad, míg csak élek. Másodszor Marával mentünk le egyik éjjel levelibéka-hallgatásra és számlálásra, s ekkor már a Kisberek mindhárom kis tavában is szóltak a levelibékák. Ez az éjszaka annyira varázslatos volt, a csillagos éggel, a bákakórussal, a gőzölgő tavakkal, hogy Mara is írt róla egy blogot itt.
Már az első alkalommal, amikor levelibékákat hallottunk a duzzasztott vizeinkből, mondtam Marának: Hátha levelibékákkal is működik az „útbaigazítás”. Hátha tudják a gőték, hogy a levelibékák épp úgy az ideális élőhelyet jelzik, mint a zöld varangyok. Zöld varangy ugyanis kevés akad errefelé. Nincs is fotónk róla, csak a hangjáról tudjuk, hogy néhány példány él a környéken.
Minél alaposabban ismerjük meg a békákat és gőtéket, egyre inkább erős meggyőződésünkké válik, hogy a béka nem hülye, a gőte nem ostoba, primitív állat. Nagyon is okos kis jószágok ezek egytől egyig. Mara szerint még az ebihalak is okosak. Miért ne esne le a gőtének, hogy a levelibékák harsogása a lehető legjobb irányjelző. Számunkra azért is fontos ez, mert az áttelepülő levelibékák ilyetén módon átcsoportosíthatják hozzánk a gőtéket is. Ebből a szempontból a belvíz kiszáradása szerencsés fejlemény, annak ellenére is, hogy sok ebihal odaveszett (12 000 példányt viszont átmentettünk hozzánk). A célunk éppen az, hogy átszoktassuk idővel az összes kétéltűt a mi vizeinkbe, mert a belvíz több szempontból is életveszélyes a számukra, bármennyire is kedvelik.
Ezért is fontos, hogy átjöjjenek hozzánk a levelibékák.
Nemcsak azért, mert a szívünknek kedves, hogy az elmúlt 25 évben mindig csöndes éjszakák most végre békáktól hangosak, hanem ökológiai-természetvédelmi szempontból is fontos lehet. Talán tényleg ők hozzák majd át a hozzánk a gőték derékhadát, és akkor már nemcsak a levelibékák új nemzedéke fog nálunk nevelkedni, hanem a gőték is nagyságrendekkel nagyobb számban rakják le a petéiket nálunk.
Arról nem is szólva, hogy már 60 napja keressük a legritkább kétéltűfajunkat, az alpesi tarajosgőtét, de egyelőre még nem találtuk meg. Most már minden nappal csökken a megtalálás esélye, minthogy a gőték a szaporodási időszak után elhagyjuk a vizeket, és nyáron már szinte lehetetlen rájuk bukkanni. Az esélyeinket latolgató cikket itt találjátok.
Erre eredetileg nem gondoltunk. Eszünkbe se jutott, hogy majd talán békák hívnak át hozzánk gőtefajokat. De most ez reális forgatókönyvnek látszik. Ezt nevezzük járulékos nyereségnek. Segítettünk a bajba jutott levelibékáknak, és most ők segítenek a gőtéknek. Mi, ha megfeszülünk, akkor sem tudjuk ideirányítani a környék gőtéit, de a levelibékák igen. Így megy ez. Ez a bölcs és konstruktív bioszféra, meg az értelmes és hatékony élet.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Nagyon èrdekes, úgy is mondhatnám: együttműködés a természetben.
Igy jött lètre a nagy egèsz.
Hajrá gőték, igyekezzetek!
„Talán tényleg ők hozzák majd át a hozzánk a gőték derékhadát, és akkor már nemcsak a levelibékák új nemzedéke fog nálunk nevelkedni, hanem a gőték is nagyságrendekkel nagyobb számban rakják le a petéiket nálunk.” Milyen szép gondolat- nagyon szívmelengető a „nálunk”- a kétéltűek otthonra találtak(nak).