Kényszervirágzás | Megdöbbentő, milyen hamar elvirágzott a mezei aszat
Nemrégiben örvendezve adtunk hírt arról, hogy egy 2023-as vágyunk máris teljesült, és a pompás mézelő és lepkecsalogató mezei aszat (Cirsium arvense) két új ponton jelent meg a rezervátumban. Mindkét új pont a Hospoda területén található, ahonnan reményeink szerint könnyen terjeszkedhet tovább az alacsonyabban fekvő parcellák felé. Két cikkben is részleteztük, hogy az általában gyomfajnak tartott mezei aszat mennyire remek faj a mézelő zónában (méhlegelőben), és több száz remek fotót is köszönhetünk ennek a fajnak.
A 2026-os virágzás kezdetekor
ismét arra számítottunk, hogy újabb csodálatos fotókat lőhetünk az aszat virágán buzgón szívogató lepkékről és esetleg más rovarokról is. Az aszat vonzerejére jellemző, hogy többek között rajta került meg a dekoratív díszes darázscincér (Chlorophorus varius) 2023.06.30-án. Az idén az első aszatfotókon másodszor is felbukkant ez a faj (2026.06.23-án, szinte napra pontosan ugyanakkor, mint három éve).
A kezdet tehát biztató volt, ám ahogyan azt sok területen látjuk, a szokatlan hőség miatt, az évszázad legforróbb nyarán sok minden van kicsit másképp. Például a virágzások is lerövidülnek. És nemcsak nálunk. A Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület oldalán olvastam július 17-én, hogy a védett nagy aggófű (Senecio umbrosus) állományát felmérték ismét, s többek között azt tapasztalták, hogy a normális körülmények között 90-120 cm magas növények csak 30-40 centiméteresre nőttek, és ráadásul egyértelműek voltak a kényszervirágzás jelei is. A virágzatok mérete pedig feltűnően kicsi volt.
Mi a kényszervirágzás?
A tartósan aszályos időszakban, amikor a hőmérséklet is olyan magasságokat ostromol, amihez a nálunk honos virágos növények sincsenek hozzászokva – hisz talán az utóbbi pár ezer évben nem volt annyira meleg, mint az idén, lásd az abszolút melegrekordot júniusban! –, ezek a növények már nem érzik jól magukat. Valahol arról is írtunk már, hogy a 2023-ban elültetett fácskáink semmit sem növekedtek három év alatt, míg a 2000 és 2006 között ültetett fáink még tudták az évi 100-150 centiméteres növekedést is (főként a luc, a vörös fenyő és a nyír). A 20 éve ültetett fáink már óriások.
De a klímaváltozás nemcsak a fák életére hat ennyire látványosan. Az évelő vagy egynyári fajok is szenvednek a hőségtől. És bár a növényekre hajlamosak vagyunk passzív, szinte élettelen tárgyként gondolni (erre utal az is, hogy az erdőket mindmáig faanyaggyáraknak tekinti az ipar, az erdőgazdálkodás, a biomassza-biznisz meg az állam), a növények is éreznek és reagálnak, még ha kevésbé látványosan is, mint az állatvilág.
Ráadásul a növény sem hülye.
Amint mindennek, ami él, a növényeknek is elsődleges célja a fajfenntartás, vagyis az, hogy minden évben eljusson a magtermésig. Ez pokoli nehéz akkor, amikor az átlaghőmérsékelt jóval magasabb a megszokottnál, s ugyanakkor gyakorlatilag az új éghajlat megvonja a vizet a növényeinktől. Ekkor a növény – ahogyan azt az állatok tennék – új stratégiára vált. Igyekszik felgyorsítani a folyamatokat. Ez amúgy bizonyos értelemben egyfajta öngyilkosság is a részéről, kamikaze akció, hisz a növény így hamarabb jut el az elpusztulásig. De nyilván nem az életben maradás, hanem a fajfenntartás motiválja. Ezért ebben a hőségben a növények előrébb hozzák a virágzást, hogy magot érlelhessenek, még mielőtt az utolsó csepp vízzel együtt elillanna minden más lehetőség is. Ezért számos fajnál látjuk, hogy az évtizedekig megszokott virágzási idő jelentősen előre jön.
Akkor is, ha ezzel ezek a növények a halálukat is megsürgetik.
Most pedig azt tapasztaljuk mi is a rezervátumban, hogy a remek mezei aszat, akit azért is sokat dicsértünk, mert a virágzása hosszan tart, így sokáig ad nektárt a rovarvilágnak, és sokáig biztosítja számunkra is az elsőosztályú fotózási és a kutatási lehetőségeket, nos, az aszat, akit erről híresítettünk el, 2026-ban a virágzást pár nap alatt lezavarta. A legutóbbi posztunk, a virágzás kezdete után egy héttel már 70-80% elvirágzott. 2026 július 19-én pedig már csak a virágok 1-2 százalékát találjuk meg. Épp csak elkezdődött a virágzás, mire észbe kaptunk, véget is ért. A virágzás első napját leszámítva nem készült egyetlen fotó sem. És már nem is fog.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
