Kis híján bombasiker a hínárfajok és vízinövények telepítése!
Néha úgy tűnhet, hogy a növényekre, a flórára kevesebb figyelmet fordítunk a rezervátumban, de ennek csak az az oka, hogy egyelőre a rezervátum flórája nem kimagaslóan gazdag. Míg például a kétéltűfaunánk talán már országos szinten is kimagasló, annak ellenére, hogy rendkívül kicsi a magánrezervátumunk (11 hektár), 26 év alatt egyetlen védett növényfajt sem találtunk. És hiába folyik szakadatlanul a visszavadítás, nem jelentek meg védett növényfajok. Illetve úgy tűnik, hogy 2026 ebben is áttörés lesz, mert talán már van egy védett fajunk, méghozzá vízinövény, de ennek kihirdetésével várunk még, mert nem lehetünk abban biztosak, hogy valóban megtelepszik.
El is érkeztünk a lényeghez. A vízinövények telepítéséhez.
Eddig csak a békalencsék sikeres telepítéséről számoltunk be, holott ennél jóval többet tettünk a vízinövény-társulások fejlődése érdekében. 2025 előtt mindez egyáltalán nem volt aktuális, mert hisz nem voltak stabil vizeink. 2025-től azonban legalább 8 stabil víztestet hoztunk létre. 5 duzzasztott szakaszt a Nagypatakon és 3 kicsi forrástavat a Kisberekben. Ezek a vizek már indokolttá tették, hogy honos vízinövények betelepítésével is kísérletezzünk. Ha a területnek volna kapcsolata valamely nagyobb víztesttel, folyóval vagy tóval, akkor nem erőltetnénk a telepítést. És akkor sem, ha értékelhető vízimadár-forgalmunk lenne, amitől természetes betelepülést várhatnánk. De a mi rezervátumunk mindkét szempontból elszigetelt, így még gyakori vízinövényfajok megjelenésére is hosszú éveket kellene várni.
Ugyanakkor a védelmünket élvező kétéltűeknek és a rovarvilágnak is fontos, hogy a szűz vizekben mihamarabb kialakuljon egy természetközeli flóra. A békalencse telepítése annyira sikeres volt, hogy ma már a Nagypatak szinte teljes hosszán megtalálható. Amióta egészen alacsony a vízszint (körülbelül július elejétől) sokfelé tömeges. Elszaporodása nemcsak az alacsony vízszinttel függ össze, hanem azzal is, hogy a récéink odébbálltak, így már nem dézsmálják a békalencseállományt, s az akadálytalanul szaporodik.
A vízinövényzet gazdagítását alapvetően két forrásból oldottuk meg.
Első körben, amikor még rendkívül óvatosak voltunk, kizárólag békalencsét telepítettünk, azt is területen belül vittünk át egyik helyről a másikra. Van egy régi, körülbelül 70 éves, pár méteres, kibetonozott szervízakna az Őskökényes keleti szélében, s az abban összegyűlő esővízen tenyészik régóta egy kis békalencse-állomány. Első körben onnan vittünk tenyérnyi mennyiséget a Pelso-tóra. Később, látva, hogy nincs olyan gondunk, hogy megállathatatlanul elborítana mindent, telepítettünk a Forrás-tóra is (ahol érdekes módon egy évvel később is csak mutatóban akad), és a Nagypatakra is.
De nem értük be ennyivel.
Idő hiányában nem számoltunk be róla, hogy később, már 2025 nyarán jóval jelentősebb telepítéseket is csináltunk. 2025. július 13-án például átnéztük a 60 kilométeres körzetünk valamennyi jelentősebb, potenciális vizét, olyan területeket keresve, ahonnan vízinövényeket telepíthetünk be. Olyan vizeket, amelyekben ugyanakkor nem élnek invazív fajok. A telepítés egyik nehézsége ugyanis, hogy óvatosnak kell lenni ma már a telepítésekkel az idegenhonos fajok miatt. Körülbelül 20 tavat és ugyanennyi csatornát és patakot vizsgáltunk át. Végül a Kis-Balaton közelében találtunk egy csatornát, ahonnan már 2025-ben hoztunk vegyes, lebegő vízinövényzetet, amit főként békalencsefajok és hínárfélék alkottak.
Hínárfélék – melyeket egyelőre nem határoztunk meg – a Kisberek tavacskáiban spontán is megjelentek 2025-ben. Valószínűleg él, és nagy telepeket alkot a korábban nem észlelet csillárkamoszat (Charophyta). A patakból duzzasztott vizeinkben azonban nem észleltünk hínárféléket. A csatornából hozott, lebegő vízinövény-masszát a patak szakaszai között osztottuk el. Ugyanakkor gyűjtöttünk széleslevelű gyékénybuzogányokat is (Typha latifolia), és több körben „vetettük”. A kisbalatoni csatornából újabb, a 2025-ösnél jóval nagyobb adagot hoztunk 2026-ban is, amit Marával együtt osztottunk ki a vizeinkbe. Később találtunk egy halastavat is, ahonnan halágyakból tudtunk hozni még fajokat, többek között a másutt gyakori, de tőlünk hiányzó hídőrt (Alisma plantago-aquatica) és újabb lebegő vízinövény-masszát.
A vízi hídőrrel kapcsolatos érdekes megfigyelés, hogy miután kiraktuk a Nagyfűz-gázló felső szélébe, másnapra tövig lelegelték a szarvasok.
Talán nem is érthető elsőre, miért részletezem mindezt ennyire, de mindennek kulcsszerepe volt abban, amit 2026-ban a békáink szaporulatánál láttunk (erről később).
Volt, amivel nem jártunk sikerrel.
A hőn óhajtott széleslevelű gyékény például nem jelent meg a patak mentén sehol. Igaz, már 2025-ben megtaláltunk egy tövet a Kisberekben, de ez spontán betelepülés, vélhetően a szomszéd birtok Horgász-taváról. Persze ez is fontos, és jó hír. Főként azzal együtt, hogy talán ez a tő termékenyítette meg a még mindig csak egy éves Tőzeg-tavat, amiben 2026-ban szintén megjelent a gyékény, bár termőre még nem fordult. Ugyanitt jelentős állományban jelent meg – ÚJ FAJKÉNT! – az ágas békabuzogány (Sparganium erectum). Ez a faj is spontán települt be.
A békaszittyó (Juncus effusus),
ami 2025-ben még csak egyetlen helyen volt látható, a torkolatban (egyetlen tő), a Kispatak ágában, s így csak jóindulattal lehetett felvenni a rezervátum fajlistájára, 2026-ra sokfelé megjelent a gázlókon. A Nagyfűz-gázlón gyakori (8-10 tő), a Nagyfűz-tókában pedig már jelentős állományt alkot (25-30 tő). Ez nagyszerű hír.
2026 májusában megjelent egy olyan virágos hínárféle a Hód-vízben, amit szintén nem mi telepítettünk (egyelőre nem tudjuk melyik faj). 2026. júliusára pedig a Nagypatak duzzasztásaiban is gyakorivá váltak a hínárfélék, még ha nem is alkotnak összefüggő tömegeket. Több helyütt is láttuk a békatutajt (Hydrocharis morsus-ranae), amit nagyon szerettünk volna betelepíteni. 2025-ben hoztunk belőle a fent említett csatornából, s az idén 2-3 ponton is láttuk, többek között a Sakál-csobogó fölötti vízen.
A legelképesztőbb jelenséget 2026 július 17-én észleltük,
amikor egy zápor hatására némiképp visszatöltődött a Felső-víz, és ekkor láttuk, hogy a rezervátumtól délre eső patakszakaszról nagy mennyiségben érkezik a békalencse, holott oda nem telepítettük. Fontos kiemelni, hogy 2000 és 2025 között sosem láttunk békalencsét a patakon! Vagyis a betelepített békalencse nemcsak a folyásirányba, hanem folyásiránnyal szembe is elterjedt. Ebben feltehetően kulcsszerep juthatott azoknak a tőkés récéknek (Anas platyrhynchos), akik 2026 februárja és 2026 június közepe között rekord létszámban járták a patak vizeit.
Összefoglalva, ezek egyelőre az eredményeink
- Széleslevelű gyékényt (Typha latifolia) nem sikerült a pataknál megtelepíteni, de a Kisberekbe kis számban, spontán betelepült.
- Az ágas békabuzogány (Sparganium erectum) szép állományt alakított ki spontán a Kisberekben (innen telepíteni kell a patakpartra is).
- Sikeresen telepítettük be a békatutajt (Hydrocharis morsus-ranae), egyelőre mutatóban akad csak.
- Spontán települt be a patakra, és stabil állományt hozott létre a békaszittyó (Juncus effusus).
- Ismeretlen, apró, fehér virágokat hozó hínárfaj jelent meg a Hód-vízen.
- Számos hínárféle jelent spontán a Kisberek tavacskáiban.
- Számos hínárféle jelent meg betelepítés útján a patakban.
- A korábban hiányzó békalencse betelepítés után kiterjedt állományokat alkot.
Bárhogy alakuljon is a nyarunk,
egy hínártúra nélkül nem érhet véget a nyár. A leglátványosabb fajokból mintát kell venni és meg kell fotózni és határozni őket. Mivel a vizes élőhely-rehabilitáció kimagaslóan fontos, el kell készíteni még az idén (szeptemberig) a vízinövény-leltárt, amihez térképet és állománybecslést is rendelni kell. Többek között azért, hogy pontosan rögzítsük az kezdeti állapotokat. Idővel várhatóan sokkal több faj jelenik meg, egyrészt a behozott vízinövény-massza, másrészt az időigényesebb spontán betelepülés miatt.
Továbbra sem tettünk le arról, hogy néhány fajt akár vásárlás útján hozzunk be. A gyékény megtelepítését – ami kimagaslóan fontos – felfoghatatlanul meggyorsítaná, ha vennénk legalább pár tövet. Vásárolni sok más értékes vízinövényfajt is lehet, többek között – és ennek kiemelt programnak kell lennie – a jégkorszaki maradványfajt, a védett széleslevelű gyapjúsást (Eriophorum latifolium). Erről a fajról tudjuk, hogy élt ebben a völgyben, de a lecsapolás és a rétek betörése kiirtotta innen. Fantasztikus feladat, lehetőség, és eredmény lenne a visszatelepítése, esetleg egy komolyabb állomány kialakítása az egykori élőhelyén. Ez nem mellesleg akár komoly védelmet is jelenthetne a rezervátumunknak.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
