Jött Lukas, a ciklon, aki végre sok esőt ígért. Már az is nagy szó persze, hogy most végre megtörtént megint, ami évtizedeken át szinte megszokott volt (de az utóbbi 10 évben már nem), hogy augusztus huszadikán (plusz mínusz pár nap) erőteljesen lehűl a levegő, és megszakad a nyár. Ezt el is hozta nekünk Lukas. De itt, a rezervátumban semmi mást. Hozott szelet, hűvös és friss levegőt, és épp csak annyi esőt két nap alatt, hogy a közeli műúton egy órára pöttyös lett az aszfalt.
Még a gyepek, a virágok sem lélegezhettek fel. Továbbra is porban állnak a mézelő zónáink, és továbbra is drasztikusan süllyed a vízszint az új víztestekben. Főként két szakasz a duzzasztott patakon, a két alsó, a Hód-víz és a Sakál-víz kezd kritikus állapotba kerülni. Ezeken a helyeken már csak pár centis víz maradt.
Megdöbbenve láttuk Lukas érkezése előtt,
hogy a Kisberek alatt a Nagypatak medrében, ami már nem hozzánk tartozik, egy csepp víz sincs! Már sár sincs. Csak az üres meder. Egy olyan tájon, ami elvileg szerencsésebb, hűvösebb és csapadékosabb. Ez nem az Alföld, és még sincs semmi más, csak az üres meder. Ha mi nem lennénk, a vadak számára nem állna rendelkezésre egy csepp víz sem a környéken. Nem csoda, ha hozzánk jár inni mindenki. A Kisberekben a kis tavak vízszint-csökkenése mintha megállt volna, talán azért, mert a hőség csökkenésével kisebb a párolgás, és így a források képesek szinten tartani a Kisberek tavacskáit. De egyébként – most már tényleg azt mondom, a helyzet tragikus, és szorongással tölt el minket.
Főként az, hogy még ha jön is front, az szinte mindig száraz front, száraz szél, száraz felhő. Mint a sivatagban. Persze, talán nem volt szerencsénk sem, és másutt azért több eső esett. Másokat talán eltrafált egy-egy zivatargóc. Minket 2025. március elseje és 2025. augusztus 22. között egy sem.
Nem szeretem és nem is támogatom a hisztériát. Az apokaliptikus érzeteket sem szeretem erősíteni. De látva, hogy újabb csapadék egyelőre nincs a láthatáron, csak szél és felhők, most már kimondhatjuk: szeptemberig már nem jön eső. Elmúlt a nyár számottevő csapadék nélkül. Sőt a tavasz is. Március elseje óta figyeljük az időjárás és a vizeink minden rezdülését. Lukas volt a hatodik csapadékhullám. A hatból öt volt ilyen, mint ez: vagyis amikor gyakorlatilag csak a szél fújt, a felhők jöttek-mentek, ám eső szinte semmi sem volt.
„Száraz vihar” – ezt az új fogalmat is tanulnunk kell.
Összefoglalva: március elseje óta nem volt egy kiadós eső. Másként: fél éve nincs víz!
….FÉL ÉV….
Ez aggasztóan sok. Ez szar helyzet. Ez már túlzás. Most már kezdem elveszteni a türelmemet én is. Most már kezdek haragudni. Nem a felhőkre, melyek nem adnak vizet, hanem magunkra és a fajtámra, az emberre. Ezt meg miért kellett? Így tönkre vágni, ennyire felborítani minden egyensúlyt? És akkor most hogyan tovább? Akkor most mi következik? A csontszáraz tavasz, a pokoli nyár után tényleg jön egy száraz ősz is? Meddig „csinálják még ezt velünk”?
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri (A Nagyberek nevű parcella, amikor még volt valamennyi víz.)
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Megértelek.
Itt most esett az utóbbi 10 napban, de ez nem pótolja a hiányt, és nagyon elkésett, haldoklik a vegetáció.
Tényleg bocsánatot kérek a toporzékolás miatt, de itt basszus most sem esett semmi! Eszem megáll, és ez annyira gáz már! Azt sugallja, hogy sokszor járunk majd úgy a következő évtizedekben (évszázadokban?), hogy már csinálnánk a dolgainkat jól, gazdálkodnánk már a vízzel is jól, csak épp nem lesz mivel gazdálkodni. A bioszféra rendkívül radikálisan reagál – az is igaz, hogy radikális hülyeségre hogyan másként reagálhatna?
Itt is nagyon kevés eső esett tegnap, és mivel nagy széllel jött, az is gyorsan felszáradt. Ma semmi sem esett, pedig jósolták mára is.
Ezek szerint nem én vagyok az egyetlen, akiből ez dühöt váltott ki. Elkeseredett, tehetetlen dühöt.
Csodálkoztam is rajta, mert ilyen még nem történt velem. Csak láttam az előrejelzést, ami belátható időn belül nem ígér semmi csapadékot. S látom a fákról lehulló elszáradt leveleket is… ☹
A Bakonyban már augusztus elején hullott a lomb – holott a Bakony sem az a tipikusan száraz terület, és nem összevethető mondjuk a homokhátsággal. Ez így már kicsi tényleg durva.