Így marad tiszta az agyunk

asztrocita

Így marad tiszta az agyunk


Az agyunk állandó változásban van, nemcsak a kognitív folyamatok (gondolkodás, észlelés, érzékelés, figyelem, emlékezés, képzelet) terén, hanem fizikálisan is: az alkotóelemek folyamatosan épülnek és bontódnak. Rendellenes körülmények között viszont, például agysérülés, neurodegeneratív betegség, stroke vagy fertőzések esetén az épülés és bontás egyensúlya hosszabb-rövidebb időre eltolódhat.

Az agy takarítói: a gliák

Az agy tisztán tartásáért mind normális, mind patológiás körülmények között a gliasejtek felelnek, melyek szintén az idegrendszer elemei az idegsejteken kívül.

A kutatók azt már tudták, hogy hogyan azonosítják a gliák a lebontandó anyagokat, mikrobákat, de azt nem, hogy pontosan hogyan zajlik a bontási folyamat a gliák lizoszóma nevű emésztőcentrumában.


A gliasejtek négy fajtája: az oligodendroglia szigeteli az idegsejteket a fizikai védelem és a jobb ingerületátvitel érdekében a központi idegrendszerben, az asztrociták a sejtek táplálásában és lebontásában vesznek részt, a microgliák szerepe szintén a lebontás, a Schwann-sejt pedig az oligodendrogliához hasonlóan szigetel, csak a perifériás idegrendszerben

Szabó Áron és munkatársai, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézetének laboratóriumában ecetmuslicákon (Drosophila melanogaster) vizsgálták a gliák lebontó folyamatait.

Felfedezték, hogy amikor az idegsejt leghosszabb nyúlványa, az axon megsérül és törmelék keletkezik, ennek fagocitózissal (bekebelezéssel) történő lebontását a sejtek saját anyagainak lizoszomális lebontásáért felelős gépezet egyes fehérjéi szabályozzák.

Ez azért érdekes, mert a sejten kívülről származó anyagok rendszerint fagocitózissal bontódnak le, míg a lizoszóma többnyire a sejten belülről származó, feleslegessé váló részeket pusztítja el (ez az autofágia). Vagyis a gliák úgy emésztik meg a rajtuk kívülről érkező sejttörmeléket, mintha az a sajátjuk lenne.


A sejtek felépítése egy állati sejt példáján, jobbra fent látható a lizoszóma

Ezt a folyamatot a fehérvérsejtek egy csoportjában, a makrofágokban már ismerték, de az idegrendszerben csak a közel múltban fedezték fel.

Kísérletek muslicákkal

A kísérletek során a muslica szárnyában futó egyik ideget átvágták, ezzel modellezték a traumás sérüléseket. A gliák és a neuronok egymástól független genetikai manipulálásával sikerült megmutatni, hogy

a csak az autofágiás folyamatra jellemző gének és fehérjék szükségesek a normális törmelékeltávolításhoz.

Ha túl kevés vagy túl sok a lebontófolyamat, az káros lehet az életműködésekre, ha pedig ez a folyamat hiányzik, a traumás agysérülés után hosszú távon nagyobb a halálozás kockázata. A felhalmozódott törmelék krónikus gyulladáshoz vezethet, amely autoimmun reakciókat válthat ki.

Forrás: MTI, BRC, a címlapképen egy asztrocira látható, képek forrása: Wikipédia

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kérj tőlünk hírlevelet!

    Név*

    Email cím*


    Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!

    Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.

    még több agy

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    Még álmukban is énekelnek a madarak?

    Gabriel Mindlin, a Buenos Aires-i Egyetem fizikusa a 2000-es évek elején kezdett el érdeklődni a madárdal mechanikája iránt. Akkor még azt hitte, hogy ez csak…

    még több orvostudomány

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük