Hogyan változtatja meg a stressz az agyunkat?
Egy utcai támadás, baleset, családi tragédia vagy háború alatt elszenvedett megpróbáltatás az érintett emberek jelentős részénél (mintegy 20 százalék) tartós viselkedésváltozással jár. A kutatók ennek a korai, akut (a stressz után 30 napig tartó) és késői (a 30 nap után is fennálló, post-traumatikus-disordernek, PTSD-nek nevezett) fázisát különítik el.
A tünetek hasonlóak mindkét esetben. A PTSD egyik legismertebb tünete az emléknyomok gyakori, nem odaillő helyzetben történő felidézése. Kevésbé ismert ugyanakkor, hogy az időnként jelentkező tünetek mellett szinte állandóan jelen lehetnek olyanok is, amelyek jelentősen befolyásolják a hangulatot és a viselkedést. Ilyen tünet lehet például a nyugtalanság, a nehezebb elalvás, az érzelmi bizonytalanság és a visszahúzódás is.
Nem értjük a mechanizmust
Bár sokan vizsgálják, hogyan rögzíti és idézi fel az agy az emlékeket, még mindig nem tisztázott, hogy milyen idegrendszeri folyamatok állhatnak a tartós érzelmi változások hátterében. A kutatók tisztában vannak vele, hogy az emlékek rögzítése és felidézése során az emlékeket tároló idegsejtcsoportok aktivitása rövid időre megváltozik. Amikor viszont nem idézzük fel az eseményt, az agyi emléknyom „alvó” állapotban marad. Az idegsejtek aktivitása ilyenkor alacsony, és nem változik. Ezért nem világos, hogyan vezethet az emlékekhez kapcsolódó, rövid idejű aktivitásváltozás tartósan fennálló érzelmi állapotokhoz. Különösen a stresszes eseményeket követő első napokban. Ez a kérdés azért is fontos, mert a PTSD kezelésének fő módszere az emlékek kioltására összpontosít. Ám ezek az eljárások nem túl hatékonyak.
A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet kutatói egy rágcsálókkal végzett kísérletben jutottak közelebb a megoldáshoz, és fedezték fel, hogy a stresszhelyzetek után tartós idegi aktivitás-fokozódás alakul ki, ami napokon át fennmaradt. Ez azért is érdekes, mert az agyban általában erős mechanizmusok működnek a túlzott aktivitás csökkentésére, így eddig a kutatók nem igazán számoltak azzal, hogy ilyen hosszú ideig állandóan fennmaradó aktivitás létezhet.
A kísérletben
részt vevő egerek számára a stresszt egy ragadozó (róka) szaga jelentette, aminek 10 percig voltak kitéve. A kutatók a stresszt követően az állatoknál fokozott idegsejt-aktivitást figyeltek meg, amit éber állapotban nyugtalanság, elalváskor zavart viselkedés és hosszabb elalvási idő kísért.
A fokozott aktivitást a talamusz egy különleges szerveződésű középső magcsoportjában, a paraventrikuláris magban (PVT) írták le. Nem véletlenül ezen a területen: a PVT ugyanis egy olyan „kapcsolóközpont”, ahol a stresszt és éberséget kódoló agyterületek jelei találkoznak, mielőtt továbbítódnának a viselkedést szabályozó agykéregbe.
A kutatók ezután egy órán keresztül szelektíven gátolták a PVT sejteket, és azt tapasztalták, hogy ebben az esetben nem alakult ki a PVT tartós aktivitás-fokozódása. Ezzel együtt elmaradtak a stressz által kiváltott, napokon át fennmaradó viselkedésbeli változások is. Érdekes módon a rövid, mindössze egyórás PVT-gátlás jelentős mértékben akkor is hatékony maradt, ha csak öt nappal a stresszes esemény után alkalmazták. Ez az eredmény megnöveli annak az időablaknak a hosszát, amelyen belül egy ezen eredményekre alapozott potenciális kezelés hatékony lehet.
A PVT aktivitásának tartós szabályozásával olyan kezelések fejlesztése előtt nyílhat meg az út, amelyek hatékonyak lehetnek a stressz által kiváltott szorongásos és traumás rendellenességek ellen. Az ilyen hosszú távú idegi változások megértése pedig segíthet célzott terápiák kidolgozásában.
Forrás: MTI | Borítókép: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még többet az agyról
A paraventrikuláris magok egy komplex szabályozó rendszer részei. Nekem totál más ismereteim vannak a traumák hosszútávú hatásairól. A trauma beég a génekbe- minden egyes sejtünkben ott van a testben.(Erről szól az epigenetika, meg a transgenerációs történetek, rengeteg jó könyv van ezekről is ) Ezen alapulnak a korszerű terápiák is amik nem gyógyszer adagoláson, vagy verbális terápiákon alapulnak, hanem szomatoterápiának hívják pl. (lsd. dr. Buda László könyveit,) Egy hang, egy illat, egy szó, bármi aktiválni tudja azt a bizonyos korai bevésődést- ezt hívják élmény betörésnek, amit a legkülönfélébb terápiás helyzetekben is elő lehet hívni. Régóta ismert pl. hogy a korai szexuális abúzús tipikusan fiatal felnőtt korban okoz mentális működési zavart. Ilyenkor kap egy bélyeget a páciens, hogy skizofrén, vagy alkalmi pszichotikus epizód, vagy depresszió stb. Az biztos, hogy az agyi működés zavarok – mert ez látszik kívűlről, hogy egy addig „normálisnak” nevezett ember másképp kezd viselkedni- szóval nagyon komplex ügyek. Képi megjelenítésük is régóta van- kitűnő könyvek is vannak erről is. Milyen kár, hogy nem az embereket hallgatják, vagy vizsgálják a szuper modern képalkotó módszerekkel (pl.agyi funkcionális PET/MR), hanem még mindig állat kísérleteket csinálnak, hátha meg lesz a csoda bogyó. Edit Éva Eger (holokauszt túlélő) az egész életét a háborúban szerzett PTSD-s emberek gyógyítására szánta többek között. Két kitűnő könyve is van magyarul is, a „Döntés” és az „Ajándék”. Szóval csupán annyit szerettem volna mondani, bár lenne egy olyan tuti hely az agyban ahol összeakadtak a neuronok és az az oka a dolgoknak:-))).