Tömegesen telel a daru Magyarországon
Évtizedek óta emelkedik a Magyarországon gyülekező darvak száma, és ezzel párhuzamosan egyre gyakoribbá váltak az áttelelések és átnyaralások is. Ha ki kellene emelni három olyan madárfajt, melynek szokásai, mennyisége radikálisan változott az utóbbi években, az egyik biztosan a daru lenne. (A másik a holló, akiről írtam is már a régi oldalon, és igyekszem áthozni azt a cikket is mihamarabb.)
A daru sorsa különösen érdekes abból a szempontból, hogy a sokat kárhoztatott nagyüzemi, monokultúrás mezőgazdaság kedvezett a számára. Jelentős létszám-emelkedése is a hatvanas évektől,
az Alföld végeláthatatlan kukoricatábláinak megjelenéséhez köthető.
Ennek gazdag irodalma van. Kukorica nélkül feltehetően csak a darvak töredéke gyülekezne nálunk. A 2010-es évektől már 160.000 vagy annál is több daru vonul át Magyarországon, és ezzel Magyarország lett a daru legnagyobb gyülekezőhelye az egész világon!
2015-ben pedig – 100 év kihagyás után – a Dunántúlon, a Marcal völgyében sikerült ismét fészkelő párt találni.
Ezzel párhuzamosan az utóbbi években egyre gyakoribbá vált a Dunántúlon is. Itt valamivel később, november-decemberben tetőzik a vonulásuk. Gyakoriak a Balaton régiójában és néha már tömeges a Fertő-tónál. Nálam is ebben az időszakban hallani és látni őket a leggyakrabban. Tavasszal márciusban bukkannak fel legtöbbször, általában délelőtt 11 és délután 16 óra között.
Pár napja a Kőrös-Maros Nemzeti Park is telelő darvakról számolt be:
Az őszi és a tavaszi vonulás időszakában nemzeti parkunkon belül a kardoskúti Fehér-tó a darvak legjelentősebb állomáshelye. Tavaly november elején több mint 30 ezer példány tartózkodott itt, majd számuk fokozatosan csökkent, de még január 7-én is 770-et számoltunk. Ez volt az áttelelés csúcsa, azóta csupán néhány tucatnyi egyedet számláló csapatokkal lehetett találkozni. Legutóbb január 21-én láttunk itt egy 30 példányos éjszakázó csapatot, azóta csak átrepülnek a tó felett, de nem állnak meg. A térségben gyenge volt a kukoricatermés, ezért nehezen találnak táplálékul szolgáló, elhullott kukoricaszemeket. Legutóbb február 6-án repült át egy 46 példányos csapat a tó felett.
A nemzeti park cikkét teljes terjedelemben ITT olvashatjátok.
2022 tavaszán és nyarán számos védett területet és madártani kutatási műhelyt látogattam meg, és a Kőrös-Maros Nemzeti Park az egyik legjobbnak tűnt. Nemcsak az számít ugyanis, hogy egy nemzeti park mennyi természeti értéket véd, hanem az is, hogyan viszonyulnak a látogatókhoz. A Kőrös-Maros Nemzeti Park ebből a szempontból is, mindenképp kiemelkedőnek tűnt.
Erről pár szó erejéig beszéltem is az alábbi, a nemzeti park dévaványai túzok mentőállomásán készült videóban:
A cikkükben szereplő rizsföldek pedig azért is érdekesek, mert a 2022-es aszály idején, amikor számos alföldi területről eltűnt a víz, ezek a rizsföldek utolsó mentsvárat nyújtottak a hoppon maradt vízimadaraknak. Olyan fajoknak például, mint amilyen a kanalasgém (Platalea leucorodia). Barangolásaim egyik legszebb napja volt, amikor beleakadtam ezekbe a rizsföldekbe.
Radikális válasz az aszályra | Ha nincs víz, a kanalasgém elhúzza a csíkot
A kanalasgém területhű madár. Igyekszik ugyanazon a költőhelyen fészkelni. Ez részint megkönnyíti a védelmét, hisz a fészkelőhely védelmével jó eséllyel sikerül megvédeni a gémeket is (nem vándorolnak át veszélyesebb területekre). De most jön a lényeg! Területhűsége addig előny, míg van megfelelő csapadék, ő ugyanis kizárólag a sekély vizekben tud táplálkozni.
Beleszerettem, mert nem volt más választásom | Az Alföld madárvilága
Soha annyit nem barangoltam az alföldi madárélőhelyeken, mint 2022. áprilisa és júliusa között. Főként az új madaras könyvemhez gyűjtöttem anyagot, tapasztalatokat és persze sokat fotóztam és videóztam. A Hortobágyot régtől ismerem, már diákkoromban is madarásztam ott, mégis ezek az alföldi túrák megleptek.
még több madár
Egy hete Hortobágyon láttam darvakat, de hogy itt teleltek, vagy korán jöttek, azt csak ők tudják. 🙂