Végre! Itt az indok, miért jogos még mindig a remény
BĂĄrmit teszĂŒnk is, akarva akaratlanul ott motoz a hĂĄttĂ©rben a kĂ©rdĂ©s: de miĂ©rt? Mi Ă©rtelme? KĂŒlönösen igaz ez Ășjabban, Ă©s egyre igazabb Ă©vrĆl Ă©vre, ahogy haladunk elĆre civilizĂĄciĂłs kĂĄoszunkban Ă©s egy rakĂ©ta sebessĂ©gĂ©vel hasĂtunk a teljes klĂmacsĆd felĂ©. Gyakran Ă©rezhetjĂŒk Ășgy, hogy mĂĄr tegnap se volt sok Ă©rtelme annak, hogy kevesebb mƱanyagot hasznĂĄljak, kevesebb energiĂĄt fogyasszak, kevesebbet utazzak, kevesebbet vĂĄsĂĄroljak, vagy annak, hogy ĂŒltessek mĂ©g egy fĂĄt, de ma aztĂĄn mĂĄr vĂ©gkĂ©pp nincs Ă©rtelme! Se ennek, se mĂĄsnak. EgyĂĄltalĂĄn semminek se.
KorĂĄbban
az ilyen ĂĄllapotra vagy gondolkodĂĄsra rĂĄhĂșztunk volna mindenfĂ©le kĂłrismĂ©t, depressziĂłnak vagy jobb esetben pesszimizmusnak vĂ©ltĂŒk volna, de ma mĂĄr, ha valaki ezzel Ă©bred, tökĂ©letesen normĂĄlis. SĆt, az is helyĂ©nvalĂłnak, legalĂĄbbis indokoltnak tƱnik, ha valaki ezzel kel Ă©s ezzel fekszik â lassan mĂĄr kĂ©t Ă©rfelvĂĄgĂĄs között.
De akkor mĂ©gis, miĂ©rt kĂŒzdĂŒnk mĂ©g sokan? MiĂ©rt ĆrizzĂŒk a derƱt Ă©s remĂ©nyt, amikor az racionĂĄlis alapokon mĂ©rve tökĂ©letesen indokolhatatlan?
TalĂĄn csak nem azĂ©rt, mert a szĂvĂŒnk mĂ©lyĂ©n, vagy esetleg zsibbadt Ă©rtelmĂŒnk homĂĄlyĂĄban mĂ©gis ott motoz egy gondolat; egy tiszta felismerĂ©s, de legalĂĄbbis annak lehetĆsĂ©ge; a sejtĂ©s, hogy annak nincs, mert nem lehet Ă©rtelme, hogy semminek semmi Ă©rtelme nincs.
Csak egy bökkenĆ van:
az istennek sem talĂĄlunk rĂĄ a kulcsra, ami azt az ajtĂłt nyitnĂĄ, melynek tĂșloldalĂĄn nem a remĂ©ny van, nem, mert az bennĂŒnk van mĂ©g, hanem a remĂ©ny indoklĂĄsa.
HosszĂș Ă©s oly gyakran hiĂĄbavalĂł remĂ©nykedĂ©s utĂĄn mĂĄr jobban vĂĄgyunk erre az indoklĂĄsra, mint a remĂ©nyre magĂĄra. A remĂ©ny amĂșgyis olyan, hogy vagy van, vagy nincs. De amikor van, akkor is kĂnzĂł sokszor, a remĂ©ny maga is, nem egyszer legalĂĄbb annyira, mint amilyen rettentĆ a totĂĄlis remĂ©nytelensĂ©g volna, egĂ©szen addig, mĂg nincs jĂłl lĂĄthatĂł, Ă©rtelmezhetĆ indoka.
Jobb hĂjĂĄn,
amikor jobbĂtani akarunk, Ă©s hinni abban, hogy elkerĂŒlhetjĂŒk mĂ©g az elkerĂŒlhetetlent, pĂ©ldĂĄul a totĂĄlis klimatikus összeomlĂĄst, a minden korĂĄbbinĂĄl durvĂĄbb ökolĂłgiai vĂĄlsĂĄgot, fajok milliĂłinak statĂĄriĂĄlis kihalĂĄsĂĄt, Ă©s a többit⊠leginkĂĄbb morĂĄlis alapĂĄllĂĄsba helyezzĂŒk magunkat, erkölcsi kĂ©rdĂ©ssĂ© emeljĂŒk, miĂ©rt nem kell kinyĂrni mĂ©g egy orrszarvĂșt, kivĂĄgni mĂ©g egy fĂĄt, megvenni mĂ©g egy repĂŒlĆjegyet, megtankolni mĂ©g egyszer azt a rohadt autĂłt.
De azt is Ă©rezzĂŒk â Ă©s ezĂ©rt nem nyugszanak Ă©vezredes etikai-hitbĂ©li vitĂĄink sem â, hogy a morĂĄl, az erkölcs is valamikĂ©nt esetleges, Ă©s mindig lĂĄtunk rĂĄ pĂ©ldĂĄt, akĂĄr a tĂĄvoli törtĂ©nelmi idĆkben, akĂĄr tegnaprĂłl, hogy ezek sem abszolĂștumok, ezeket is felfĂŒggesztjĂŒk idĆrĆl idĆre, ezek is relativizĂĄlĂłdhatnak szinte bĂĄrhol Ă©s bĂĄrmikor.
Nincs mĂĄr kapaszkodĂł.
KĂŒlönösen nehezen vĂ©dhetĆ racionĂĄlisan az, amikor szemĂ©lyesen mi kelĂŒnk a bioszfĂ©ra ilyen-olyan vĂ©delmĂ©re, amikor pontosan tudjuk:
- egyedĂŒl vajmi kevesek vagyunk
- Ă©s ami rosszabb: a többsĂ©g nem fog ugyanĂgy tenni.
A kĂ©t tĂ©ny összegĂ©bĆl megint csak nem tud mĂĄs kijönni: ennek sincs semmi Ă©rtelme.
Ez a kĂ©rdĂ©s mĂ©g vĂ©rmesebben vetĆdik fel akkor, ha valaki rezervĂĄtumot alapĂt. Amikor terĂŒletet adunk vissza a vadonnak, mĂg vĂ©gig tisztĂĄban vagyunk vele: a rendszer egĂ©sze viszont bĂĄrmikor összeomolhat.
SĆt, azzal is tisztĂĄban vagyunk, hogy voltakĂ©pp mĂĄr omlik is, ezt meg is Ărtuk, nem is tegnap, hanem mĂĄr 2017-ben, Ă©s egy ilyen terĂŒlet talĂĄn kĂ©sleltethet valamit, de azt is csak felfoghatatlanul csekĂ©ly, kimutathatatlanul aprĂł lĂ©ptĂ©kben Ă©s mĂ©rtĂ©kben, s leginkĂĄbb mĂ©gis abban remĂ©nykedhetĂŒnk, hogy esetleg mĂĄsok is hasonlĂłan tesznek majd, de ha nem is, akkor legalĂĄbb egy tĂĄvoli utĂłkor szĂĄmĂĄra tanulsĂĄgos lehet a kĂsĂ©rletĂŒnk
â mely az emberisĂ©g utolsĂł kĂsĂ©rletei között is az egyik legkevĂ©sbĂ© jelentĂ©keny volt.
A szĂł legszorosabb Ă©rtelmĂ©ben Ă©s racionĂĄlis alapokon teljesen vĂ©dhetetlen egy vĂ©dett terĂŒlet lĂ©trehozĂĄsa.
Ennél mår csak az védhetetlenebb, ha valaki ennyit sem tesz.
EgyedĂŒl morĂĄlis alapokon tudunk valamit elhebegni-habogni arrĂłl, miĂ©rt kell mĂ©gis terĂŒleteket vĂ©deni, ĂĄldozatokat hozni a bioszfĂ©ra, az emberi nem Ă©lĆhelyĂ©nek Ă©rdekĂ©ben, de ahogy mondtuk: vĂ©gsĆ soron ezt sem igazĂĄn tudjuk megvĂ©deni.
Ugyanakkor harminc Ă©ve tanĂtom, Ărom Ă©s mondom, hogy vannak olyan törvĂ©nyszerƱsĂ©gek, melyek nem csupĂĄn egy-egy speciĂĄlsi esetet, rĂ©szterĂŒletet Ărnak le, hanem Ă©rvĂ©nyesek a rendszer, a bioszfĂ©ra egĂ©szĂ©re is.
Ennek a mindent szabĂĄlyozĂł, mindent leĂrĂł egyetlen törvĂ©nynek a lĂ©tĂ©t sokan ismertĂ©k, Ă©s sokan kerestĂ©k mĂĄr e törvĂ©ny mibenlĂ©tĂ©t,
SzĂłkratĂ©sztĆl egĂ©szen Einsteinig.
A nagy, egyetlen törvĂ©nyt termĂ©szetesen Ă©n sem talĂĄltam meg, de azt rĂ©gĂłta szajkĂłzom, hogy a bioszfĂ©ra minden bizonnyal Ășgy mƱködik, mint bĂĄrmely mĂĄs Ă©lĆ szervezet (ugyanezt ĂĄllĂtotta Lovelock), Ă©s mint ilyen, ismeri az akciĂłs potenciĂĄlt is.
Az akciĂłs potenciĂĄl szerint reagĂĄl pĂ©ldĂĄul a tĂ©rdĂŒnk a kalapĂĄcsĂŒtĂ©sre. Kisebb ĂŒtĂ©sekre meg se rezzen, akkor sem, ha finoman növeljĂŒk az ĂŒtĂ©s erejĂ©t. De ha ismĂ©t növeljĂŒk, Ă©s aztĂĄn ismĂ©t, elĂ©rĂŒnk egy hatĂĄrhoz, amit a biolĂłgia ingerkĂŒszöbnek hĂv, amikor aztĂĄn a tĂ©rd vĂĄratlanul kirĂșg, akkor viszont âindokolatlanâ hevessĂ©ggel, mintha minden korĂĄbban kapott ingert is egyben sĂŒtne ki.
A bioszfĂ©ra is Ăgy fog reagĂĄlni
â mondom, Ărom több mint harminc Ă©ve, csak Ă©pp szĂĄmunkra az a nagyon rossz hĂr, hogy gĆzĂŒnk sincs arrĂłl, hol van a bioszfĂ©ra szĂĄmĂĄra az ingerkĂŒszön. 2017-ben Ă©pp azt Ărtam meg, hogy szerintem akkor Ă©rtĂŒk el ezt a kĂŒszöböt, Ă©s a bioszfĂ©ra 2017-ben mutatott elĆször olyan egyĂ©rtelmƱ Ă©s lĂĄtvĂĄnyosan heves ellenreakciĂłkat, amit egy ingerkĂŒszöb ĂĄtlĂ©pĂ©sĂ©nĂ©l szoktunk lĂĄtni olyan kisebb rendszerek esetĂ©n is, mint amilyen kicsi rendszer egy emberi test.
Minap pihenĂ©skĂ©pp meghallgattam SzathmĂĄry Eörs evolĂșciĂłbiolĂłgus egyik elĆadĂĄsĂĄt, s örömmel lĂĄttam, hogy elkĂ©pzelĂ©sem az akciĂłs potenciĂĄlrĂłl nem egyedĂŒlĂĄllĂł, ismeri ezt a mechanizmust az evolĂșciĂłbiolĂłgia is, csak Ă©pp mĂĄskĂ©nt nevezi: ĂĄtbillenĂ©snek mondja.
A nagy åtbillenés
DefinĂciĂłja szerint az egyik leglĂ©nyegesebb tulajdonsĂĄga, hogy olyan Ășj ĂĄllapotot hoz lĂ©tre, ahonnan mĂĄr nincs visszaĂșt. Az ĂĄtbillenĂ©s sorĂĄn, Ă©pp ahogyan az akciĂłs potenciĂĄlnĂĄl, vĂ©gĂŒl egy egĂ©szen kicsi vĂĄltozĂĄs viszi ĂĄt a rendszert elĆször instabil ĂĄllapotba, aztĂĄn pedig egy mĂĄsik, Ășj egyensĂșlyba, ahonnan nem lehet visszatĂ©rni az eredeti ĂĄllapotba. Ez irreverzibilis folyamat.
Csak Ă©n teszem hozzĂĄ: elvileg vissza lehet tĂ©rni, nyilvĂĄn, de az is csak egy nagy ĂĄtbillenĂ©ssel lehetsĂ©ges. MĂĄs kĂ©rdĂ©s, hogy matematikailag annak esĂ©lye, hogy egy Ășjabb ĂĄtbillenĂ©ssel ugyanoda jussunk vissza, szinte nulla.
De nem is ez a lĂ©nyeg. EmeljĂŒk kis azt a parĂĄnyi, idĆben viszonylag rövid pillanatot, amikor az ĂĄtbillenĂ©s megtörtĂ©nik. TalĂĄn ki sem kell emelni, hisz anĂ©lkĂŒl is Ă©rzĆdik: ott törtĂ©nik a lĂ©nyeg.
Ott vĂĄltozik meg minden. Ott dĆl el a sorsunk. Ott dĆl el milliĂł Ă©s milliĂł faj sorsa. Ha tetszik, milliĂł Ă©s milliĂł faj sorsa ott, abban a rövid idĆintervallumban dĆl romba.
Ăs e pillanatot megelĆzi majd valami. De nem egy atombomba. Nem egy meteor, hanem valami egĂ©szen aprĂł, mondhatni bagatell vĂĄltozĂĄs. A klasszikus âutolsĂł csepp a pohĂĄrbanâ â Ă©s amint ezt Ășjfent ĂĄtgondolom, ezĂșttal egy kissĂ© az evolĂșciĂłbiolĂłgia szemszögĂ©bĆl, âmegvilĂĄgosodomâ.
ValĂłban:
minden jel arra mutat,
hogy amint van ingerkĂŒszöb, Ășgy van a rendszernek tƱrĆkĂ©pessĂ©ge is. NyilvĂĄnvalĂł, nemcsak nekem, hanem egyre többeknek, hogy van valahol egy hatĂĄr. NyilvĂĄnvalĂł, hogy bĂĄr ezerĂ©ves menetelĂ©s vĂ©gĂ©n jutunk el ehhez a tƱrĂ©shatĂĄrhoz, de amikor ĂĄtlĂ©pjĂŒk, Ă©s ezzel felborul a rĂ©gi vilĂĄg Ă©s egyensĂșly vĂ©gleg, amikor ez bekövetkezik, mĂĄr csak egy tyĂșklĂ©pĂ©st teszĂŒnk meg. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy melyik aprĂł mozzanat lesz az utolsĂł.
De miĂ©rt nem gondolunk arra, hogy a leghosszabb Ășt is az utolsĂł, aprĂł kis lĂ©pĂ©ssel Ă©r vĂ©get. Az összeomlĂĄsba vezetĆ Ășt is.
Amint ezt Ășjfent ĂĄtgondolom ezredszer, Ă©s megint, Ă©vtizedek alatt ki tudja hĂĄnyadik alkalommal, felötlik egy rĂ©m egyszerƱ kĂ©rdĂ©s. Ha ez Ăgy igaz, akkor a fordĂtottja is az! MiĂ©rt nem fordĂtjuk meg a kĂ©rdĂ©st?
Ha nem tudhatom, melyik rossz lĂ©pĂ©sĂŒnk lesz az utolsĂł, melyik lesz az, ami ĂĄtvisz minket az ĂĄtbillenĂ©sbe, akkor azt sem tudhatjuk, hogy melyik jĂł lĂ©pĂ©s lesz az, ami mĂ©g megakadĂĄlyozza mindezt!
Ăs ez jĂłval több annĂĄl a morĂĄlnĂĄl Ă©s etikĂĄnĂĄl, amit az ember teremtett a maga fĂ©kentartĂĄsĂĄra, de oly sokszor mindhiĂĄba.
Ez egyszerƱ, ez pĆre matematika.
Az egyetlen, ami mindenre igaz. Sokszor Ărtam mĂĄr: az univerzum, Ă©s Ăgy vĂ©gsĆ soron minden mĂĄs â a biolĂłgia, ökolĂłgia, a fizika, a kĂ©mia⊠â nyelve is a matematika. A matematika az univerzumok eszperantĂłja. Ha valami megkĂ©rdĆjelezhetetlen, akkor az a matematika.
Ha egyik irĂĄnyban mƱködik az akciĂłs potenciĂĄl, akkor mƱködnie kell a mĂĄsik irĂĄnyba is. Ha az inger mĂ©rhetetlenĂŒl kicsi emelĂ©sĂ©vel is kivĂĄlthatok heves reakciĂłt, akkor ugyanĂgy a mĂ©rhetetlenĂŒl kicsi csökkentĂ©sĂ©vel el is kerĂŒlhetem azt!
Vagyis tegyek bĂĄrmi keveset, van rĂĄ esĂ©ly, hogy Ă©pp ez a kevĂ©s fogja a hatalmas rendszer egĂ©szĂ©t az ĂĄtbillenĂ©s elĆtti tartomĂĄnyban tartani.
Ezen a ponton moralitĂĄsunk nem az oly gyakran ingatag istenhiten vagy össztĂĄrsadalmi konszenzuson alapul (amikor erĆs a gyanĂșnk, hogy se tĂĄrsadalom, se konszenzus nem volt soha), hanem biolĂłgiai törvĂ©nyszerƱsĂ©geken.
Mivel nem tudhatod,
hogy nem Ă©pp a te aprĂł jelenlĂ©ted lesz-e az akciĂłs potenciĂĄl kivĂĄltĂłja (vagy gĂĄtlĂłja), olyan felelĆssĂ©ged van, mintha a rendszer egĂ©sze fölött opponĂĄlnĂĄl. HatalomrĂłl szĂłl ez is, de mennyire mĂĄskĂ©nt!
Paradoxon, de minden rĂ©sztvevĆ kezĂ©ben ott van az egĂ©sz fölötti oppozĂciĂł teljessĂ©ge!
Ăs mivel a biolĂłgia alapja is vĂ©gsĆ soron matematika, morĂĄlunk is a szĂĄmok erkölcse. ValĂłjĂĄban nem kell hozzĂĄ egyetĂ©rtĂ©s, Ă©s mĂ©g hit sem. Csak a realitĂĄsok valĂłsĂĄghƱ belĂĄtĂĄsa.
Ăgy hisszĂŒk, hogy az egyetlen igazĂĄn demokratikus intĂ©zmĂ©ny az univerzumban a halĂĄl, hisz ez az egyetlen, ami mindenkire egyarĂĄnt Ă©rvĂ©nyes, amely mindenkit egykĂ©nt pusztĂt el legvĂ©gĂŒl. MiĂ©rt nem gondolunk soha arra, hogy ennek alapfeltĂ©tele kell legyen, hogy megszĂŒlessen az, aki majd meghal egyszer. Vagyis muszĂĄj lennie rögtön egy mĂĄsik demokratikus âintĂ©zmĂ©nynekâ is:
a létbe érkezés semmivel se kevésbé demokratikus, mint a halål.
Most viszont azt is belĂĄthatjuk, hogy az univerzum nemcsak a kĂ©t vĂ©gponton bĂĄnik velĂŒnk nagyvonalĂșan, hisz a szĂŒletĂ©s Ă©s halĂĄl közötti idĆben is olyan hatalom van a kezĂŒnkben, olyan hatĂĄst gyakorolhatunk egy rezzenĂ©sĂŒnkkel is, mintha a vilĂĄgegyetem teljhatalmĂș urai volnĂĄnk.
Ekkora szabadsĂĄggal, ennyi privilĂ©giummal Ă©s hatalommal a kezĂŒnkben pedig mĂĄst nem is tehetĂŒnk, minthogy naponta döntĂŒnk a bioszfĂ©ra, sĆt a mĂ©g ĂĄt sem lĂĄtott univerzum sorsĂĄrĂłl.
Ăgy tƱnik, hogy a lĂ©t velejĂĄrĂłja ez a hatalom, annak pedig, hogy ebbĆl ilyen keveset Ă©rzĂ©kelĂŒnk, hogy ennyire elbizonytalanodtunk az Ă©letĂŒnk Ă©s lĂ©tĂŒnk, jelenĂŒnk Ă©s jövĆnk minden kĂ©rdĂ©sĂ©ben, csak egyfajta lĂ©tfelejtĂ©s lehet az oka.
Mintha megfeledkeztĂŒnk volna arrĂłl, hogy valĂłban lĂ©tezĂŒnk.
A halĂĄl pillanatĂĄig bizonyosan.
Mintha abbĂ©li fĂ©lelmĂŒnkben Ă©s gĆgĂŒnkben, hogy zĂĄrva elĆttĂŒnk az ablak, ami szĂnrĆl szĂnre megmutatnĂĄ, mi van, vagy mi nincs a halĂĄl utĂĄn, ez blokkolnĂĄ azt az idĆt is, amikor mĂ©g nagyon is Ă©lĂŒnk, Ă©s amikor mĂ©g nagyon is tehetnĂ©nk szinte bĂĄrmit a sajĂĄt Ă©letĂŒnk Ă©s halĂĄlunk vagy a nagy Ă©s közös Ă©let vagy halĂĄl Ă©rdekĂ©ben vagy ellenĂ©ben.
TegyĂŒk tehĂĄt fel a kĂ©rdĂ©st Hamlet utĂĄn szabadon megint:
Ăs vĂ©gre legyĂŒnk.
HozzĂĄszĂłlĂĄsokhoz gördĂŒlj a kapcsolĂłdĂłk alĂĄ!
Kedves olvasĂł,
ha nem vagy mĂ©g tĂĄmogatĂł, lĂ©pj be a Klubba ITT. CsupĂĄn havi kĂ©t kilĂł kenyĂ©r ĂĄrĂĄĂ©rt, 2200 forint tĂĄmogatĂĄsĂ©rt elĂ©rsz minden tĂĄmogatĂłi tartalmat, a heti videĂłkat Ă©s ĂrĂĄsokat is. Alkalmi tĂĄmogatĂĄsra Paypalon keresztĂŒl van lehetĆsĂ©g (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mĂłd sem megfelelĆ, de szeretnĂ©d tĂĄmogatni a Cenwebet Ă©s a rezervĂĄtumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com cĂmen. SegĂtsĂ©gedet elĆre is megköszönve, Ă©s remĂ©lve, hogy szövetsĂ©gesek leszĂŒnk.
Ă, de jĂł ez az ĂrĂĄs!! đ đ
S milyen jĂł, hogy elĆvetted Ă©s boncolgatod ezt a kĂ©rdĂ©st, mert nem mondom, hogy ezzel kelek Ă©s fekszem, de bizony gyakran eszembe jut: van Ă©rtelme?
Te sokkal többet tehetsz a 11 hektĂĄrodon, mint Ă©n az erkĂ©lyemen, de ezutĂĄn azzal a tudattal gyƱjtöm tovĂĄbbra is szelektĂven a szemetet, etetem a madarakat, ĂŒltetek virĂĄgot az erkĂ©lyen, stb., hogy hĂĄtha ez az a bizonyos kis lĂ©pĂ©s.
Köszi! đ
Osztom is rögvest.
(Azzal picit vitĂĄba szĂĄllnĂ©k, hogy a szĂŒletĂ©s ugyanolyan demokratikus, mint a halĂĄl, hiszen arrĂłl, hogy megszĂŒlessen-e valaki, dönthetnek mĂĄsok elĆzetesen. De ha mĂĄr megszĂŒletett, akkor a halĂĄl egĂ©szen biztosan eljön mindenkinek elĆbb, utĂłbb.)
Ez aztĂĄn kĆkemĂ©ny logikai, matematikai Ă©rvelĂ©s! Az Ă©let, mint logikai lĂĄncolatok sok ismeretlenes egyenlete. A konklĂșziĂłval tökĂ©letesen egyetĂ©rtek. (Minden esĂ©lyt meg kell ragadnunk.) A megoldĂĄs pedig, a lĂ©tĂŒnk megĂ©lĂ©se. Ăs itt Ăłhatatlanul az jut eszembe, ahogy a hangyĂĄk, mĂ©hek szervezik az Ă©letĂŒket. Ăsztönösen. TudjĂĄk, hogy mikor mit kell tenniĂŒk ahhoz, hogy az Ć kis univerzumuk mƱködjön. De fogalmuk sincs a többirĆl. A nagyobb rendszerekrĆl. Az embernek van öntudata egyedĂŒl. (EgyĂ©bkĂ©nt azt hiszem, hogy ez a vĂ©gsĆ, megvĂĄlaszolhatatlan kĂ©rdĂ©s, hogyan, honnan?).
Az öntudatunkkal viszont elvesztettĂŒnk olyan tulajdonsĂĄgokat, amiknek a többi Ă©lĆlĂ©ny birtokĂĄban van. Ez lenne a “lĂ©tfelejtĂ©s”? Hamlet is ilyesmit boncolgat. (” Nem puszta sĂp..”)
Ha konkretizĂĄlni kellene a lĂ©tfelejtĂ©st, mĂĄrpedig kell, ha tĂșl akarunk lĂ©pni rajta, azt mondanĂĄm, hogy az ember, beleveszik olyan magĂĄval cipelt hĂ©tköznapi nyƱgökbe, amik lassan lezĂĄrjĂĄk a szemhatĂĄrt, Ă©s mĂĄr nem kĂ©pes messzebbre lĂĄtni a hangyĂĄknĂĄl, de ugyanakkor mĂĄr nem rendelkezik sok olyan ösztönös bevĂ©sĆdĂ©ssel, mint azok. Ăs szerintem itt nagyon fontos tĂ©nyezĆ lehet annak az egysĂ©ges, istenhitnek az elvesztĂ©se is, ami nagyjĂĄbĂłl a 19. sz-ig többĂ© kevĂ©sbĂ© összetartotta az emberi lĂ©tet. Ehelyett Ășj rendszert, akĂĄr a mindennapi lĂ©thez erkölcsi sorvezetĆt alkotni, a legtöbb ember kĂ©ptelen. InnentĆl kezdve pedig eluealkodik a semminek semmi Ă©rtelme, a nihilzmus. Minden tĂ©ren.
NĂ©ha az az Ă©rzĂ©sem tĂșlgondolt az, mi Ă©rtelme a lĂ©tnek Ă©s hogyan.
Ha mĂĄr a vallĂĄs mint az emberisĂ©g “kapaszkodĂłja” szĂłba jött, nekem sosem hatĂĄrozta meg a vilĂĄgkĂ©pem s benne a helyem. Stabil hitrendszerrel- belsĆvel- jĂłl elboldogul az ember a nagy valamiben. A halĂĄllal meg nem igazĂĄn kell törĆdni egyĂ©ni szinten, Ășgyis jön akkor amikor a gĂ©nekbe vĂ©sett idĆ lejĂĄr. AmĂșgy az igaz, az ĂĄtlag vagy az alatti tudati szintnek kell egy minimum erkölcs ami ĂștmutatĂĄst ad- jĂłl hasznĂĄltĂĄk a törtĂ©nelem sorĂĄn erre pl. a keresztĂ©ny hitrendszert- szĂĄmomra ijesztĆ.
Ăn sem a keresztĂ©ny egyhĂĄz törtĂ©netĂ©re gondolok, mert abba jobb nem is belegondolni, hanem az elmĂșlt korok ĂĄtlagemverĂ©nek mĂ©giscsak valamilyen erkölcsi, vilĂĄgnĂ©zeti rendszert biztosĂtĂł kapaszkodĂłkra, amik a viszonyĂtĂĄsi pontok voltak.
Ma sem képes mindenki kimunkålni még egy következetes erkölcsi rendszert sem, nemhogy vilågnézetit.
Egyetértek.
Nincs mit hozzĂĄtenni, Cen’.
De, az elkeserĂtĆ, amilyennek most a vilĂĄgot lĂĄtom. NĂ©ha az az Ă©rzĂ©sem, mintha mĂ©g siettetnĂ©k is az összeomlĂĄst.
Joggal merĂŒl fel a kĂ©rdĂ©s az utĂłd nemzedĂ©kben: miĂ©rt hagytĂĄtok, hogy Ăgy legyen?