Miért fulladt kudarcba az első odútelepítés?
Sokaknak az is kérdés lehet, miért beszélek kudarcról, amikor számos esetben megírtam, mi mindent köszönhetek a 2021 tavaszán létesített, közel 50 odúból álló telepnek. Nem mellesleg egy új madárfajt köszönthettem a birtokon fészkelőként, ráadásul olyan madárfajt, amely igazán kevés kertben fészkel: a fenyvescinegét. Ráadásul a fenyvescinege megtelepítésével a területemen 5 hazai cinegefaj költött 2022-ben és 2023-ban is (és remélem, így lesz ez 2024-ben is).
Mégis, nem véletlenül adtam közre itt az új Cenweben is a régi odúteleppel kapcsolatos írásomat.
Többek között azért, hogy lássátok: mekkora várakozással szórtam tele a birtokot odúkkal, és mennyi mindent vártam tőle. Ehhez mérten valóban csak a fenyvescinege megtelepedéséről hallottatok, de nem láttatok egyetlen képet sem fészekaljakról, fiókákról, fiókákat etető széncinegékről vagy verebekről.
A kihelyezett odúkat egyre másra foglalták a mezei verebek, de nem sokkal később valamennyi odút elhagyták. 2022-ben már el sem foglalták ezeket az odúkat, még ideiglenesen se. Néha használták éjszakázásra, erre utalt az is, hogy az Angolkertben (a terasz előtti nagy fenyőkön) az egyik odúban elpusztult mezei verebet is találtam, fészek viszont nem volt az odúban, egy szál szalma sem.
Elmaradtak a rendszeres ellenőrzések
Ennek két oka volt. Elsődlegesen az, hogy láttam: az odúk jobbára üresek. És persze időm se igen jutott az ellenőrzésekre. Kissé vicces, de az is közrejátszott, hogy kölcsön kért létrával raktam fel az odúk egy részét viszonylag magasra, így egy részükhöz aztán fel sem tudtam menni. Meg persze idő sem igen jutott rá. De tény és nyilvánvaló: ha pezseg az élet az odúkban, akkor nem hagyom ki a lehetőséget, fotózok, filmezek, és tervszerűen ellenőrzöm az egész telepet (ami egyébként körülbelül 3-4 kilométeres sétát jelent a birtokon belül).
Először az eredmények
Nézzük típusok szerint. Négy odútípust telepítettem. A „B” odú való a leggyakoribb madárfajoknak, elsősorban a széncinegének és a mezei verébnek, ebből telepítettem a legtöbbet, körülbelül 30 darabot. Az „A” típus voltaképp a „B” típus kisebb röpnyílással, ez való a kisebb termetű cinegéknek (barátcinege, kék cinege, fenyvescinege). A „D” típus nagyobb odú nagyobb röpnyílással, főként seregélyeknek, de jó lehet nyaktekercsnek, fakopáncsoknak, búbosbankának, akár füleskuviknak is. Végül a „C” típus voltaképp már nem is odú, hanem egy miniatűr költőláda, elsősorban szürke légykapónak, barázdabillegetőnek és házi rozsdafarkúnak lehet jó, de elvileg elfoglalhatja vörösbegy is, esetleg ökörszem.
Igaz, 2023-ban új fészkelő madárfajként megjelent az Angolkertben az ökörszem is, de az Angolkert „C” odúit ellenőrizve nem találtam fészket. Az ökörszem nem a mesterséges fészekalkalmatosságot foglalta el, hanem az istállóromok közé rejtette a fészkét.
EREDMÉNYEK TÍPUSONKÉNT
„A” odúk (kb. 10 db.)
A fenyvescinege minden bizonnyal egy ilyet foglalt el az Angolkertben. 2022-ben biztosan, 2023-ban azt sem zárhatom ki, hogy a birtokon kívül fészkelt (szomszédos területeken is akadnak odúk), és csak a kirepült fiókákat hozta át hozzám. A Nagypatak partján, a Hermelinesen telepített odút foglalták barátcinegék is, kék cinegék is, de sikeres költésről nincs tudomásom. Az odúk nyílásán látszik, hogy használatba vették, és próbálta tágítani csuszka vagy fakopáncs is. Az Északi-égeresbe kihelyezett odú már az első évben tönkre ment és leesett.
„B” odú (30 db.)
Ez okozta a legnagyobb csalódást. Többségük lakatlan maradt. Az Angolkertben volt fészkelés a fűzfán (széncinege, 2022.), a szelídgesztenyén (mezei veréb vagy széncinege, 2022.), és még egy pár széncinege az Őskökényesben (2022.), de körülbelül ennyi. Ezek az odúk feltűnően hamar megvetemedtek, a tetejük hullámosodott, és az első vihar többet is tönkre tett (szerencsére nem költési időben, és amúgysem voltak bennük fészkek). Siralmasan gyér eredmény.
„D” odú (10)
Egyet az első évben (2022.) az Angolkertben, közvetlenül a ház előtti fenyőkön a megszokott seregély pár befoglalt pár hétre, de aztán költés nélkül otthagyták az odút. (Ugyanazon a helyen a régi, lerongyolt, papírdudából készült odúban 2021-ben kétszer is költöttek.). 2023-ban ugyanebben az odúban és több más „D” odúban is már csak lódarazsak laktak, akik teljesen befalazták a röpnyílásokat. Bár nagy reményekkel raktam ezt az odútípust főként a birtok aljában, a ligetekbe és a patakpart száraz fáira, tudva, hogy a seregély szeret ligetes, nyílt-füves területekkel tarkállt térségeken mozogni és költeni, a völgy odúi érintetlenek maradtak. Itt is igaz, hogy valamivel később, zömmel 2022-ben és 2023-ban, de többségük tönkre ment.
Kettőt viszont nagy pelék foglaltak el. 2021-ben a Nagyfenyősorra rakott „D” odút tömték tele zöld levelekkel, és tartották karban rendszeresen.
Ezt az odút azonban 2021 év végén valami (vélhetően nyest) „leszerelte” a fáról. Egy másikat az Angolkertben a diófán foglaltak nagy pelék. Ez az odú egészen jól állta a sarat, és csak 2023 év végén adta meg magát. Addig feltehetően nagy pelék lakták.
„C” odú (6 db.)
Egyetlen egyet sem foglaltak! A házfalakra szerelt odúk közül se. Még egy rozsdafarkú párt sem sikerült megtelepíteni. Igaz, a rozsdafarkú jobban szereti a kevésbé fás kerteket. Ugyanez igaz a barázdabillegetőre is. A patakparton se foglaltak egyetlen odút se.
Összegzés
Mindezt figyelembe véve könnyen belátható, miért tartom kudarcnak az első odútelepítést. Nemcsak azért fájdalmas ez, mert így gyakorlatilag semmivel se növeltem a birtok fészkelő madáregyüttesét, hanem azért is, mert értékes kutatási lehetőségektől estem el, ráadásul csaknem feleslegesen szórtam el pénzt erre az odútelepre. Itt érkeztünk el a kudarc okaihoz.
Miért nem sikerült?
Először is: az odú is drága. Nekem se eszközeim, se időm nincs arra, hogy értékelhető mennyiségben gyártsak odúkat (bár lehet, hogy előbb-utóbb erre kellene berendezkedni). Számoljunk azzal, hogy egy odú átlagosan 4000 forint, bár sokkal reálisabb a 4500 forint. Egy normális odútelep, ami már tudományos szempontból is értékelhető adatokat ad, minimum 100 odúból kell álljon. 100 odú egyáltalán nem sok, ha figyelembe vesszük, három madárfaj is van, mely hajlandó akár telepesen is költeni:
- a mezei veréb
- a házi veréb
- és a seregély.
Igaz a házi veréb számára nem önálló odúkat kell kirakni, mint inkább odútelepeket. A lényeg az, hogy elviekben akár egyetlen nagyobb fán 5-10 pár seregély vagy mezei veréb is megtelepíthető.
Szóval: 100 db odú máris 400 -450.000 forint. Ha kicsit e fölé megyünk, hipp-hopp ott találjuk magunkat fél millió forint közelében. Ez nem kevés kiadás, és ez némiképp menti, hogy
- sokáig vártam egy jelentősebb telepítéssel
- amikor pedig sor került rá, olcsó megoldást kerestem.
Nem értek egyet azokkal, akik szerint, ami olcsó, csak pocsék lehet. Az esetek többségében mindig megkeresem a legolcsóbb megoldásokat, és mindössze 10% körül mozoghat az olyan beruházások aránya, ahol aztán „visszanyal a fagyi”, ahol a „költséghatékonyság” megbosszulja magát. Az első odútelep esete viszont egészen biztosan ilyen eset.
Más kérdés, hogy nélküle még a fenti soványka eredményeket sem könyvelhetném el, és a fenyvescinege fészkeléséről sem számolhattam volna be.
Voltak méretezési gondok is,
és ez főként a legfontosabb és legtömegesebb „B” odúra igaz. A srác, aki olcsón (amúgy szépen) készítette az odúkat, az ajánlott röpnyílás méretek közül a legkisebbet (32 mm) alkalmazta. Ezt ne tegye senki! Már az első napokban láttam, amikor a mezei verebek egyre másra foglalták az odúkat, hogy kényelmetlen számukra a ki-bejárás. Nehezen préselik be magukat, és nehezen jönnek ki, ficeregniük kell. Ez nem jó.
Nem tettem semmit, hisz épp foglalták az odúkat. Könnyen lehet, hogy ezek a kényelmetlenségek vezettek aztán oda, hogy végül a párok elhagyták az összes odút. Mezei veréb költéséről egyáltalán nem számolhatok be, holott ez egy vicc. Ez szánalmas. A röpnyílás szűkösségére utal az is, hogy szinte minden ilyen odú nyílásán láthatók a feszegetés nyomai.
Miért nem tágítottam aztán ezeket az odúkat?
Mert később rájöttem, hogy olyan gondok is lehetnek itt, amiket nem lehet orvosolni. Az odúk viszonylag vékony rétegelt lemezből készültek, amivel nemcsak az a gond, hogy kevéssé strapabírók (kezelés és karbantartás mellet azért jók lehettek volna pár évig még).
Képzeljük magunkat egy cinege helyébe!
Amikor a röpnyílásba szállunk, fontos, hogy biztonságosan kapaszkodhassunk. Nem elég, hogy a röpnyíláson ne csak kínlódva juthassunk be, kell felület arra is, hogy kapaszkodjunk. Egy lemezen kapaszkodni pedig nehéz, egészen természetellenes ahhoz képest, mint amikor tömör fába vájt odú nyílásában vagyunk. Remélem érthető. Egy lemezen kapaszkodni nem jó és nehéz. Nem komfortos a madár számára.
Ugyanígy egy vékony anyagból készült odú egészen más érzetet kelt a madárban akkor is, ha már bejutott. Visszhangos. Hallja és érzi a madár, hogy nincs benne anyag, hogy alig választja el valami a külvilágtól. Ha szél támad, az ilyen odú – mivel nagyön könnyű – könnyebben mozog, és persze könnyebben tépi le szél, nyest, bármi. A falvastagságon pedig nem lehet utólag változtatni. Nem véletlen, hogy az Angolkertben a kis fenyőkörben például találtam olyan odút, amire alul jókora lukat rágott a pele vagy az erdei egér, mert neki onnan könnyebb volt a bejárás. Az anyag vékonysága miatt pedig ezt minden további nélkül, játszi könnyedséggel megtehette.
A hibák tehát a következők:
- Szűk a röpnyílás.
- Vékony a fa, kényelmetlen kapaszkodni a röpnyílásban.
- Az odú pillehatású, „visszhangos”.
- Az odú könnyű, dobálja a szél.
Összességében nem ad biztonságérzést sem a madárnak.
Nincs stuccpolitika
Nem dugom homokba a fejemet! Most jól kiveséztem az odúkérdést. Erre azért is szükség van, mert csak így lehet továbblépni, nekifutni ugyanannak a problémának újra. Halkan mondom: ugyanezt kell tenni a személyiségünkkel, jellemünkkel is, újra és újra. Tükör nélkül nincs semmi, értelmes élet sincs. Zárójel bezárva.
Hadd idézzem ide azt is, hogy hasonló kudarcokba futottam már bele például a mézelő zónák ügyében. Emlékeztek? Hányszor vetettem ipari méretekben virágos, mézelő növényeket és minden egyebet?
2020-tól minden évben több körben is próbálkoztam, tavasszal, nyáron, ősszel, de az odútelephez hasonlóan rémségesen szerény eredménnyel. Például több hektárnyi len-vetésből – ma sem felejtem el – egyetlen egy szál virág lett az Őskökényes szélében. Azt is véletlenül vettem észre, és az is eltűnt két nappal később.
Tömeges repcetelepítéseim rendre meghiúsultak, legutóbb 2022 őszén aztán végre tömegesen csirázott a repce, hogy aztán megsemmisüljön az összes kis palánta (több millió!) az utolsó szálig. Nem sorolom. De nem hagytam abba a kísérletezést, míg végül 2023 áprilisában robbant a virágbomba, és olyan virágtömegben lábadozhattam az infarktusom után, amiről addig csak álmodoztam.
Tehát.
Ezt a metódust kell alkalmazni minden esetben. Tudom, mennyire divatos az „elengedés kultúrája”, de engem ez mindig zavart, és – most talán párakat meg is bántok –, mindig is hamisnak gondoltam ezt a divatot. Nem megyek bele, miért, most nem erről van szó.
Az első odútelep kudarca tehát csak annyit jelent, hogy újra neki kell futni. Átgondoltabban, ügyesebben, és erre most ismét mód nyílik. Az új – és egész biztosan vagyok ebben – jóval sikeresebb odútelep létrehozásához ráadásul szövetségeseim is támadtak. Róluk írok majd később. Egy biztos:
2024-ben nem a régi, lerongyolt és eleve kétes értékű odútelep várja a madarakat, hanem egy fullos, és minden szempontból kifogástalan odútelep.
Ettől az teleptől nemcsak azt várom, hogy sokkal tartósabb lesz, sokkal több sikeres költésnek ad majd otthont, hanem tudományos szempontból is pontos, értékelhető adatokat szolgáltat a birtok élőhelyi viszonyairól, nem mellesleg alkalmas lehet akár a globális felmelegedés hatásainak tudományos vizsgálatára a gyakori odúlakó madárfajok költési sikerének vizsgálatán keresztül. Nemsokára jövök megint, és mutatom az új odútelep munkálatait. Egy videóban már láthattátok is az első szállítmány érkezését:
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több “Kert és vadon”
még több madár
Jaj Kedves Cen, a régi odúkról az jutott eszembe “Bodega Beach”- ne haragudj meg érte. Ki gondolná, hogy a madár is megfontolja milyen házban fészkel. Mutatósak és szép színűek voltak a régi odúk. Kívánom, hogy az újabbakkal sikeres legyen a projekt.
Általában az emberek is körültekintően választanak lakóhelyet, lakást,. A madarak esetében ez talán fokozottabban igaz, hiszen náluk nagyon fontos a biztonság.
Olvasás közben az a kérdés jutott eszembe, hogy a madarak elfoglalnak a szükségesnél nagyobb röpnyílású odút is? Vagy csak a saját méretükhöz passzolót.
Egyébként -szerintem – a kudarcból lehet a legtöbbet tanulni.
Bár az első kör nem volt sikeres – szándékosan nem kudarcot írtam, az olyan lehangoló – örömmel vettem, hogy nem adod fel! Nem is te lennél, ha nem kezdenéd újra. Sok sikert és kitartást kívánok.
Az előttem szólók olyan szépen összefoglalták, de nekem megmaradt a lényeg: szorítok azèrt, hogy végre hozzák az elvárt eredményeket ezek a szép odúk.
Sok, szép új nálad fészkelő madárfajt kívánok, Cen’!🐦🐦⬛🦉🐦💚