Mi a turul valójában? | A kerecsensólyom és a turul
2024-ben az év madara a kerecsensólyom!
Van, aki úgy gondolja: nagyon is tudja. Van, aki úgy van vele: kit érdekel? Szerencsétlen turul, hol magasztos szimbólum, hol szitokszó. A turulnál viharvertebb madár talán nincs is a világon, pedig lehetne olyan madár és szimbólum, amivel kiegyezik mindenki.
Első kérdésünk: a turul szimbólumának hátterében áll-e valódi madár? Másként: Létezett-e a turul egyáltalán?
Mielőtt nagy felvilágosodásunkban legyintenénk: a turul csak mélymagyar képzelgés (vagy efféle), jobb, ha tudjuk: abban konszenzus van, hogy
a turul létező fajt jelöl,
egy konkrét madárfajt, legalábbis régen, a kezdetek kezdetén azt jelölt bizonyára. Ahogyan ma is vannak, főként törzsi társadalmakban, turulhoz hasonló totemállatok, és azok is konkrét fajokat jelölnek, a medvétől kezdve a farkason át fajdfélékig.
A probléma csak az, hogy mivel a turul totemmé válása régen történt, ráadásul a magyarság már rég nem ott él, ahol a távoli ősei, és ahol a turul totemmé vált, nehéz eldönteni, melyik madár lehetett eredetileg. Megspórolnám most azt, hogy a turul körüli kutatások teljes tárházával fárasszak bárkit, így csak néhány példát hozok a különböző turul-elméletekre.
Az alapkérdést akár feltehetnénk egy biológiai órán is.
Aki tanult rendszertant,
annak ismerős lehet az a helyzet, amikor elénk raknak egy növényt vagy állatot, hogy helyezzük el rendszertani kategóriákban. Ha a turul volna egy ilyen órán a feladat, nyilván nem okozna gondot a gerincesek törzsébe (Vertebrata), azon belül a madarak osztályába (Aves) sorolni, és eljutni a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) illetve a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéig, ott viszont elakadnánk. Ahogy elakadt a „turulógia” is nem egyszer. Három eset lehetséges. A turul
- vagy keselyű
- vagy sas
- vagy sólyom
A három opcióról szólt az utóbbi százötven év tudományos vitája.
Vámbéry Ármin nyelvészeti alapokon sólyomnak tartotta a turult, Herman Ottó keselyűnek, később Petényi János Salamon megint csak a sólyom mellett tette le a voksot, de nem nyelvészeti alapokon, mint Vámbéry; a turul legenda kialakulásának idején a vadászat volt a mindennapok meghatározója, sztyeppi népcsoportoknál kiváltképp a solymászat, így Petényi logikusnak tartotta, hogy turulnak is sólymot válasszon egy sztyeppi nép. A turul-kérdést alaposabb, tudományos szempontú vizsgálatnak az egyik kedvenc ornitológusom, Vönöczky-Schenk Jakab vetette alá, s lenyűgözően gazdag forrásanyagot dolgozott fel.
Vönöczky eszement alapos volt egyébként is, bármihez is nyúlt. Nem véletlenül lett 1933-tól a Madártani Intézet igazgatója, és neki köszönhetjük azt is, hogy a madárvonulás kutatásának forradalmi eszközét, a madárgyűrűzést a világon másodikként Magyarország vetette be!
Végül ő is a sólyomteória mellett kötött ki, megállapítva például, hogy a kerecsen szót kizárólag a magyarság használta.
Figyelembe véve, hogy a
nyelvi emlékek
egyértelműen sólymot valószínűsítenek, a magyarság őseinek életmódjából (a solymászat fontosságából) is sólyom tűnik a legvalószínűbbnek, a turul rendszertani besorolásában magabiztosan léphetünk előre egy grádicsot. A ragadozómadarak (vágómadarak és sólyomalakúak) rendjén belül a turult a sólymok rendjén (Falconiformes) és a sólyomfélék családján (Falconidae) belül kell keresnünk. Voltaképp már csak a faj meghatározása marad hátra.
Itt is felmerül pár lehetőség,
többek között az északi vadászsólyom (Falco rusticolus) is. Elsősorban abból indulnak ki, hogy a nyelvi emlékek alapján a kerecsen jelentése is vadászsólyom lehetett, márpedig ismerünk olyan fajt, melynek ez a neve, csakhogy nem veszik figyelembe: solymászatra használt bármely sólymot mondanak vadászsólyomnak, függetlenül attól, hogy melyik fajról van szó.
(Épp ezért a vadászsólyom hivatalos magyar elnevezése helyesen: északi sólyom.)
Az északi vadászsólyom
túlságosan északon él és túl ritka ahhoz, hogy a magyarság ősei azt használták volna solymászatra, ellenben a kerecsen élőhelye tökéletesen fedi a magyarság őseinek feltételezett életterét, és ami a legszebb, ma is fedi. Utóbbi számomra a legfontosabb, és szerintem lehetne fontos bárki számára.
A turul pontos, faji hovatartozása körüli bizonytalanság
nem fog teljesen megszűnni. Ennyi idő távlatából lehetetlen végérvényesen és száz százalékosan tisztázni ezt a kérdést. De egyrészt a kerecsen nagyon is valószínű – magam is végighallgattam ragadozómadár-specialisták, ornitológusok okfejtéseit konferenciákon, s meggyőzőnek találtam az érvelésüket, mely Vönöczkyt és a kerecsen-teóriát erősítették meg –, másrészt, még ha szóba is jöhetne esetleg más faj, amondó vagyok, gondoljunk, „szavazzunk” inkább a kerecsenre.
Miért?
Mert a kerecsensólyom (Falco cherrug) az, amihez ma is közünk van. Valószínűleg az sem volt véletlen, hogy az ötven forintosra ő került fel. Konszenzusos jelkép lehetne.
Hagyomány és modernitás tökéletes ötvözését kínálja fel a számunkra.
Valóban van valami extrém abban, hogy nagy valószínűség szerint a kerecsen volt a turul modellje, s ugyanakkor a magyarok ma is kerecsenlakta területen élnek. Magyarország területe a Magyarország területénél jóval kiterjedtebb „Kerecsen Birodalom” (nevezzük így a kerecsensólyom elterjedési területét) nyugati vége.
Ha vetünk egy pillantást a kerecsen elterjedési térképére, nemcsak azt látjuk, hogy a Kárpát-medence a nyugati elterjedés határa, hanem azt is, hogy ez a nyugati nyúlvány szinte teljesen Magyarország területére korlátozódik.
Ebből komoly felelősségünk fakadt az utóbbi évtizedekben, hiszen e faj európai fennmaradása kizárólag a mi kezünkben volt.
Nem kis felelősség ez
akkor, ha tudjuk, a nyolcvanas években már nálunk is csak néhány tucat pár fészkelt. Ez már az a határ, ahol egy faj igen hamar eltűnhet örökre. De megoldottuk. Emlékszem, gyermekkoromban elsőként épp a kerecsenfészkeknél biztosítottak fegyveres védelmet. Ma már a kerecsen állomány stabil, 2020-ban már 164-182 párra becsülték a költők számát. Ma is elsősorban a sztyeppi környezetet preferálja, vagyis az Alföldet.
Ritkán gondolunk rá,
de Magyarország ma is sok szempontból sztyeppi élőhely. Nem a kerecsen az egyetlen, ami ezt jelzi, de talán ő jelzi a legmarkánsabban. Színezete, életmódja, sőt táplálkozása is mind-mind arról tanúskodik: abszolút sztyeppi fajjal van dolgunk.
Ma már kevésbé igaz, de pár évtizede még táplálékspecialistaként tartották számon, melynek fennmaradása az ürgekolóniák védelme nélkül elképzelhetetlen (az ürge is a sztyeppövezet tipikus rágcsálófaja). Megindultak tehát az ürgetelepítések is. Más kérdés, hogy közben a kerecsen alkalmazkodóképesebbnek bizonyult, mint hittük, és nem riadt vissza a tarlózó galambok vadászatától sem.
Abba a helyzetbe kerülni, hogy egy faj sorsa konkrétan egy ország kezében összpontosul, nemcsak felelősség, hanem kiváltság is. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy megfeleltünk ennek a kihívásnak. Joggal kerülhet fel a pénzünkre.
Aki totemállatnak tekinti a turult mai is,
arra gondolhat, hogy a kerecsen egy védelmező madár. Akitől távol áll már ősi hagyományok tisztelete, az meg jó szívvel gondolhat arra, mi védtük meg a turult. A kettő együtt békében megférne. S különösen szép a két gondolatvilág ötvözete. Azok járnak a legjobban, akik e két irányultságot képesek elfogadni egyszerre.
Hiszen milyen szép, ha egy nép megvédi azt a fajt, amely hite szerint valamikor őt védte.
A kerecsen tálcán kínálja,
hogy a hagyománytisztelet hívei és a modernitás elkötelezettjei egyaránt jó szívvel gondolhassanak a turulra. Nem kérdés persze, hogy kihagyjuk ezt a ziccert is. A progresszív irány továbbra is lesajnálóan beszél majd a „turulozásról”, a „turuluzók” jelentős része pedig ugyanilyen lesajnálóan viszonyul majd a környezetvédelmi és természetvédelmi törekvésekhez. Az egyik oldal egyszerű babonaként kezeli a turult, épp úgy, amint a másik oldal egyszerű pánikkeltésként a „klímahisztit”.
Pedig a turul, a kerecsen mindent megtestesíthetne, ami egyik és másik oldalnak is fontos.
Arról nem is beszélve, hogyha a turul ábrázolása a kerecsensólyom „esztétikájából” indulna ki (nem pedig azzal kísérletezne, hogy régi turulábrázolásokat imitáljon vagy modernizáljon), mennyivel ízlésesebb, elfogadhatóbb, mennyivel korszerűbb és élőbb ábrázolások születhetnének – nem akármilyen többletjelentéssel, és egészen friss pozitív töltéssel.
Én a bioszférában hiszek.
40 millió növény- és állatfaj együttélését gondolom a legősibb hagyománynak. A bioszférával való együttműködést gondolom egyedül valódi progressziónak és haladásnak. Nem hiszek senkit kiválasztottnak, népeket sem. De azt gondolom, hogy míg a kiválasztottság nem létezik (a természetben sehol, így szerintem emberek között sem létezhet), kiváltságok vannak. Ilyen kiváltság, ha bármely ember, bármely nép megvédhet valamit, ami a Bioszférával való együttműködésünket szolgálja. Kiváltságainknak kell megfelelni, nem pedig ilyen-olyan kiválasztottságtudatunknak. Kiváltságainkat és felelősségünket kell ünnepelni, vagyis a kerecsent – és szerte a Földön a világ turuljait.
A borítókép montázsát free fotók felhasználásával Centauri készítette
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több „Leonardo”
még több madár
Megint szép és logikus, ugyanakkor elkötelezett írásnak-véleménynek tartom.
Nekem is a kerecsensólyom a turul.
Nagyszerű írás. Sosem gondolkodtam a turulról- bár megvallom, ha láttam róla képet, mindig a sas jutott eszembe. Egy átlag ember észre sem veszi a sas-sólyom-közötti különbséget. Keselyűt sosem gondoltam róla.
Milyen szép madár. Vajon milyen szempontok szerint választanak a madarak közül azok akik azt mondják – ő az év madara .