Kormosfejű cinege énekelt az Angolkertben!     

Kormosfejű cinege énekelt az Angolkertben!               


Kert és vadon


“A kormosfejű cinegét a laikusok alig ismerik, igaz, gyakorlott madarász számára is feladhatja a leckét, hogy elkülönítsük a hozzá rendkívül hasonló, ám gyakori, és minden madáretetőn ott ugrándozó barátcinegétől.”

Madárénekkel, madarak fészkelésével kapcsolatosan is érhetnek minket komoly meglepetések. Ilyen volt az a seregély, aki úgy énekelt, mint azelőtt egy seregély sem. És persze felbukkanhatnak a kertünkben, területünkön új fészkelőmadárfajok is. Nálunk is évek óta minden szezonnak megvan a maga új fészkelője. Sajnos némely fajok idővel eltűnhetnek, de szerencsére akár vissza is térhetnek. Nálunk, a birtokon 2021-től 2024-ig az alábbiak szerint alakult az új fészkelők és visszatérők statisztikája, amiben talán a legérdekesebb szerepelő Magyarország legritkább fészkelő cinegefaja, a kormosfejű cinege.  

ide az összefoglalót a nádirigós cikkből

Menyire ritka a kormosfejű cinege?

Összehasonlításul a Magyarország madáratlaszának adatait alapul véve, Magyarországon fészkel

  • kormosfejű cinege          1.000-1.500 pár
  • búbos cinege                  1.500-2.000 pár
  • fenyvescinege                 16.000-30.000 pár
  • barátcinege                     251.000 – 321.000 pár
  • kék cinege                       199.000 – 209.000 pár
  • széncinege                      1.160.000 pár

A kormosfejű cinegét a laikusok alig ismerik,

igaz, gyakorlott madarász számára is feladhatja a leckét, hogy elkülönítsük a hozzá rendkívül hasonló, ám gyakori, és minden madáretetőn ott ugrándozó barátcinegétől. Épp ezért kezdjük a legfontosabb fajbélyegekkel, ami alapján ezt a két cinegefajt megkülönböztethetjük (ennél részletesebb útmutatót egy másik posztban adunk).

TOROKFOLT

  • A barátcinegénél kicsi és viszonylag jól körülhatárolt.
  • A kormosfejű cinegénél általában nagyobb kiterjedésű és a szélei elmosódottak.

SAPKA

(de ez a különbség csak jó fényviszonyok között és bizonyos szögből szembeötlő)

  • A barátcinegénél fényes.
  • A kormosfejű cinegénél matt (innen a neve is).

SZÁRNYTÜKÖR

  • A barátcinege szárnya egyszínű barna.
  • A kormosfejű cinege szárnyában halvány fehér tükör látható, de ez sem mindig, és ehhez is megfelelő fények kellenek.

HANG

Legkönnyebben terepen hang alapján lehet megkülönböztetni őket, már csak azért is, mert sokszor nem látjuk őket, mint látni fogjátok különösen igaz ez a kormosfejűre, aki sokszor bujkál a fenyvescinegéhez hasonlóan fenyvesekben.


Rossz minőségű fotó (Wikimedia commons), de azért némiképp használható. Balra a kormosfejű cinege, jobbra a gyakori barátcinege. Az is jól használható bélyeg, hogy a barátcinege csőrkávájának szegélye világos, míg a kormosfejű cinege csőrkávája sötét.

Szerencsére viszonylag jól ismerem a kormosfejű cinegét

az Alpokból, ahol helyenként – például a Raxon – rendkívül gyakori. Viszont a birtokon, de még a környéken sem láttam soha. A Balaton tágabb környékén sem, holott idén vagyok negyven éve terepen ezen a vidéken. Ennek ellenére természetesen mindig is számítottam rá, helyesebben: szerettem volna, ha egyszer meglátogat egy kormosfejű cinege.

Mivel közel s távol nem fészkel (tudtommal legalábbis), ezért természetesen kormosfejű cinegére is a madáretetőn számítottam téli időszakban. Nem mintha bármikor is az életben láttam volna madáretetőn kormosfejű cinegét. De ahol fészkel, ott az etetőkre is rámegy, hasonlóan a barátcinegéhez.

A birtok 24 éves története során talán, ha két alkalommal bukkant fel olyan madár, amit egy pillanatra meggyanúsíthattam „kormosfejűséggel”, de mindig kiderült, hogy barátcinegékről van szó.

Néha hangozást is bevetek

egy-egy ritkaság megtalálásának érdekében, bár ez nálam egészen kivételes. De pár éve, amikor Ausztriában rubinbegyet láttak, pár napig rubinbegy hangját játszottam a madárbalkonról. Persze hiába. De sosem lehet tudni biztosan semmit. Lásd, amikor váratlanul havasi sarlósfecskéket fotózhattam az udvar fölött.


Érdekes, hogy épp 2023/2024 telén jutottam el addig először, hogy a kormosfejű cinege hangját is játsszam, méghozzá viszonylag kitartóan, két-három héten át többször is. De ezt is nulla eredménnyel. A különböző madárhangokra sokszor jönnek más madárfajok, vörösbegyek, őszapók, a kormosfejű cinege énekére is jöttek páran, de kormosfejű cinege nem.

Miután jóval később kiraktuk a Jászmaróti odútelep közel 100 odúját, köztük jó párat az égerláperdőbe, bár ez szinte fantazmagória ezen a területen, távol a kormosfejű fészkelőhelyektől, felmerült bennem mégis: mekkora poén lenne fészkelő kormosfejűre bukkanni az égeresben. Tudni kell, hogy a kormosfejű cinege egyik jellegzetes biotópja, élőhelye az égeres, esetleg a fenyőkkel elegyes égeres. Elvileg tehát a Nagypatakot kísérő erdő alkalmas lehet a számára. Sőt alkalmasak lehetnek a környék hosszú-hosszú égeressel kísért völgyei – az efféle gólyahíres völgyek sokasága.

A kormosfejű cinege élőhelyválasztása

is azt tükrözi, hogy ellentétben a barátcinegével, a kormosfejű cinege alapvetően hegyvidéki madár. Az Alpokban például olyan magashegyi környezetben találkoztam vele a leggyakrabban, ahol már fajdok, császármadarak, keresztcsőrűek élnek, és ahonnan – feltekintve a hegyoldalba – már legelésző zergéket látunk. Apró érdekesség, hogy nagyon hasonló környezetben, az erdélyi Nagyhagymáson egy darab kormosfejű cinegét nem láttam-hallottam, ott szinte kizárólag búbos cinegék mozogtak a magasabban fekvő fenyvesekben.


Kormosfejű cinege elterjedése | Forrás: Wikipédia

Magyarországon is hegyvidéken találjuk. Kőszegnél, Sopronnál, a Bakony egy részén és az északi középhegységben. Van egy példánk arra is, hogy síkvidéken is előfordulhat, hisz kisebb fészkelő populációja él a Szigetközben.

Leginkább a holt fában gazdag lucosokat kedveli.

Itt mindkét tényező

  • a lucos
  • és a holtfa

is fontos lesz a számunkra.

Bár feltételezni, hogy az odútelepünkön megtelepedhet a kormosfejű cinege is, inkább fantazmagória, azért van pár dolog, ami miatt mégis lehet rá egy ezrelék esély.

A hegyvidéki éghajlat.

Korábban – 2024 előtt alig tudtunk volna pár fajt, ami a szubalpin jelleget igazolja. 2024-ban viszont már az év elején, februárban túlvoltunk azon, hogy a korábbi – szintén kicsi fantazmagórikus – sejtésünk igazolódjon, s meglett az alapvetően megint csak hegyvidékekhez köthető gyepi béka. Később aztán csőstül találtunk egészen ritka hegyvidéki fajokat, melyek közül a legextrémebb az alpesi tarajosgőte. De a lepkefajaink is egyre másra a szubalpin hatást igazolják vissza.

Tehát: a hegyvidéki éghajlat miatt akár élhetne is itt a kormosfejű. Megfelelő erdőket is talál. Ha a Szigetköz is megteszi, akkor mennyivel jobb lehetne neki itt?

Ahol hagyományosan egész komoly dombvidéki fenyvesek voltak, ahol ezekből még viszonylag szépen találni ma is, a birtok felső részét pedig kimondottan dominálja a lucfenyő, méghozzá hatalmas, 50 és 100 év közötti fenyőóriások is.

Mi a helyzet a holtfával?

Az égeresnél holtfában gazdagabb erdőt aligha lehet elképzelni. Annyi farönk fekszik keresztbe, hogy néha a közlekedést is jelentősen lassítja. Az Angolkert 2022-ig nem bővelkedett holtfában, bár hagyományosan megőrizzük a kiszáradt fákat is a birtokon. De 2022-től – amikor olyan gombaparádét láttunk, amilyet még soha, és amikor 150 kalapos gombafajt fotóztunk a birtok 11 hektáros területén, elsősorban a gombák védelme érdekében úgynevezett rönkösöket hoztunk létre. Ezek hamar be is váltották a hozzájuk fűzött reményt, új gombafajjal, a téli fülőkével is megajándékoztak minket 2023 karácsonyán.

Legutóbb 2024 márciusában építettünk újabb rönkösöket, körülbelül 10-12 helyen Marával.


Tehát még ha nem is ipari mennyiségben, de szemlátomást növekszik a holtfa mennyisége a birtokon, és a lucfenyők dominálta Angolkertben is. Mindezt természetesen nem gondoltam át ennyire alaposan, amikor arról deliráltam, hogy esetleg kormosfejű cinege telepedhetne meg az odútelepen. Amikor még látni sem sikerült és hallani se 24 év alatt.

A sugalmazás csupán onnan jött, hogy hegyvidéki éghajlattal büszkélkedhetünk és egy országos szinten sem jelentéktelen odúteleppel.

Más kérdés – ezt viszont alaposan átgondoltam –, hogy épp a kormosfejű cinege a leginkább hajlamos arra, hogy maga készítse el az odúját. Korhadó fákba a kis cinege maga is képes elkészíteni a költőüreget. Így amennyiben kormosfejű cinege fészkelne az égerláp-erdőben, talán inkább vájna egy odút magának, semmint foglaljon egyet.

Aztán megfeledkeztem a kormosfejű cinegéről. A madárbalkonon se kerestem tovább, miután sok-sok kísérlet sem vezetett eredményre.

Míg el nem jött 2024.04.04.

A völgyből érkeztem fel az Angolkertbe, amikor ismerős, de szokatlan madárének ütötte meg a fülemet, ami a kert közepén található rendkívül sűrű óriás tujakörből jött. Mivel zengett a környék a madárénektől, először meg sem álltam, bementem a lakásba, de aztán egyre csak hallottam az éneket, majd aztán váratlanul kapcsoltam:

  • Ez pontosan az az ének, amit az Alpokból ismerek.
  • Sőt ez pontosan az az ének, amit pár hete még hangszórókkal a madárbalkonon játszottam.

De hangról hangra az!

Kimentem a fényképezőgéppel, és próbáltam azonosítani a hang forrását. Hangos volt, harsány, közeli, és mégsem találtam a madarat. Bárhogy kerülgettem a tujakört. A madár ugyanakkor el sem ment, talán elmozdult erre-arra kicsit, de alapvetően egy szűk körzetből szólt, ahová viszont nem láttam be sehonnan. Ez jó ideig így maradt, mígnem végül a madár elhallgatott.

Miután egyértelműen azonosítottam, hogy egy kormosfejű cinege énekel a tujakörben, ráadásul költési időben, megnyílt annak a lehetősége, hogy egy vad fantazmagória válhat valóra. Az is felötlött rögtön, hogy talán a pár héttel korábban kihelyezett temérdek odúnak köszönhető a megjelenése.

Bizakodó voltam,

hisz korábban, 2022-ben pontosan így jártam a tüzesfejű királykával is. Miután először meghallottam énekelni a háznál, onnantól fogva bő másfél hónapig mindig ott énekelt, és nyilván költött is. Úgy gondoltam: pontosan erre kell számítanom a kormosfejű cinege esetén is. Csak türelem kell hozzá. Mert a tüzesfejű királykánál is hiába volt feltűnő az ének, eltelt legalább egy hét, mire sikerült megpillantani a párt. A fészket pedig sosem találtam meg, pedig valahol a ház 10 méteres körében volt.  


Másnap már vártam,

hogy megszólaljon a kormosfejű cinege. És lőn. Ismét énekelt, ugyanott, intenzíven, és annyira tankönyvszerűen hozva annak a felvételnek a z összes motívumát, amit a tél során oly sokszor játszottam, mintha ugyanabból a kottából énekelne, mint a felvételen hallható madár. Hangról hangra. Tényleg. Én még két madáréneket ennyire egyezni sosem hallottam.

Ezúttal is az történt, hogy a madár nem volt hajlandó kijönni a tujásból, vagy ha kijött, akkor olyan irányba, ahol nem láthattam. Kimehetett a kisház felé is, ahol megint rögtön sűrűség, és odébb a nagy lucfenyősor jön, de átröppenhetett akár a kis lucosba is, ahol korábban az első fészkelő fenyvescinege pár élt. Miután elhallgatott, és másnap sem sikerült meglátnom és megfotóznom, felkészültem rá, hogy pontosan az történik, mint a tüzesfejű királykánál: kell még pár nap, amíg megcsípem.

Csakhogy harmadik nap már nem hallottam, és a negyedik napon sem, és soha aztán. Tippem is volt, hogy az ének alapján melyik odút foglalhatná, de amikor az odút ellenőriztem a régi, tuják közé ékelődő körtefán, az odút tökéletesen üresen találtam. Egy fűszál, annyi sem volt benne.

Kormosfejű cinege | Forrás: Wikipédia

Talán mégiscsak egy kóborló kormosfejű cinege járhatott itt,

s miután lelkes éneklése ellenére sem jelentkezett egy tojó, továbbállt. Végtére is, bár fészkelési időben jártunk már, ugyanebben az időszakban lehettek még kóborlók is.

Kicsit durva, hogy megpillantani sem sikerült, mégis felveszem a fajlistára. Vannak madarak, melyek hangról tökéletesen jól határozhatók. Gondoljunk csak a baglyokra, a fürjre, a lappantyúra. Mit tennénk, ha hallanánk egy fülemülét, de nem sikerülne megpillantani? (Ahogy az nem ritkaság a fülemüle esetén sem.) Felvennénk a kerti fajlistára, vagy nem? Nyilván igen.

Fürjet sem láttam sosem a birtokon, de a fajlistán ott van. Nyilván.

A kormosfejű cinegét megkülönböztetni a barátcinegétől jóval nehezebb, ha látjuk, mint amikor halljuk. Így ő lett a birtok 147. madárfaja, még ha az öröm nem is teljes.

Mivel az adottságaink kedvezőek továbbra is, és amíg a fenyveseink nem indulnak pusztulásnak, azok is maradnak, így azt a reményt sem engedem el, hogy egyszer fotónak is örülhessünk, hogy egyszer – mondjuk 2024/2025 telén – a madáretetőn lássuk, s végül az égeresre telepített odúkban egyszer kormosfejű cinege fészkelését regisztráljuk. Bár az is igaz, hogy sokszor még a mesterséges odúban fészkelő párok megtalálása sem mindig könnyű.                                   


Barátcinege a madárbalkonon | Fotó: Centauri

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több “Kert és vadon”

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük