Kígyók a Balatonban! | A kockás sikló
Időnként megkapom azt a kérdést, lehet-e mérges kígyó – mondjuk keresztes vipera – a Balatonnál. Mivel egyébként is sokat írok a Balaton madárvilágáról, főként ősszel és télen, és mivel a boglya-projekt apropóján többször is előkerültek a hüllők, sokszorosan is indokolt, hogy megkapjam ezt a kérdést, és írjak a balatoni kígyókról, hisz alig van olyan nyaraló, aki ne találkozna velük.
A Balaton a „legkígyósabb” terület, amit valaha Magyarországon láttam, így pár napos nyaralás során szinte biztosan látunk kígyót, általában a vízben, de nem ritka az sem, hogy a parton, a kövezés között, néha kikapaszkodnak még a matracokra is.
Sokan irtóznak tőlük,
félnek is, elsősorban azért, mert gőzük sincs arról, miféle kígyók ezek. A hüllőkérdésekben közepesen tájékozottak – az sem lebecsülendő – általában elintézik egy legyintéssel: „Ez csak egy vízisikló”. Kivételes esetben akár igazuk is lehet. Logikusnak tűnik. Olyan, mint vízisikló valóban van, mi több Magyarország leggyakoribb kígyófaja,
ugyanakkor a Balaton speciális eset. Ezért is érdemes tudni róla valamit.
A vízisikló is ártalmatlan jószág,
mint minden más sikló, hisz fogaik sincsenek, így természetesen méregfogaik se. Általában tartanak az emberektől és kerülik a bolygatott helyeket. De van egy másik siklófaj is. A neve nem utal a vízi életmódra, bár valójában erősebben kötődik a vízhez a vízisiklónál is.
Ő a kockás sikló.
Gyakorlatilag sosem hagyja el a víz közelségét, és attól sem riad vissza, hogy a nyílt vizeket járja. Épp ilyenkor jön kapóra neki, ha „belebotlik” egy-egy matracba, gumicsónakba, vízibiciklibe, ahol egyet szusszanhat. Általában a strandolók legnagyobb riadalmára. Ront a kockás sikló helyzetén, hogy valóban kockás, és ez a mintázat a laikusokat emlékezteti a viperákra.
A kockás sikló – szemben a vízisiklóval – talán a legbizalmasabb kígyófajunk. Legalábbis a Balatonon.
Ennek egyik oka épp az lehet, hogy kénytelen volt hozzászokni a nyüzsgéshez. Néha akár „tömeges” is lehet.
Bizonyára számos horgász visszaigazolhatja, hogy a szákba rakott kishalakat is betámadja.
Cseppet sem zavarja az ember, és „pofátlanul” bemászik a szákba, ahol halakat rabol. Annyira bátor, hogy ilyenkor elkergetni is csak nehezen lehet. Az sem ritkaság, hogy egyszerre több, méretes sikló is megjelenik, és a szákból vadásznak. Ezt nem egyszer tapasztaltam magam is, például Révfülöp környékén.
Fontos tudni, hogy ezek a kígyók a legcsekélyebb veszélyt sem jelentik a számunkra.
Ezért se bántsuk őket. Különösen a horgászoknak mondom, akik hajlamosak megharagudni rájuk, hogy a kockás sikló védett, eszmei értéke 25.000 forint, szóval, ha csak egy ujjal is hozzájuk nyúlunk, az akár 25.000 forinttal is apaszthatja a büdzsénket.
Bár a Balatonnál kimondottan gyakori,
állománya lassú csökkenést mutat. Ezért is indokolt a védelme. Egyébként pedig rendkívül érdekes, hogy míg a nagy vizeket preferálja, így például a Dunában, a Duna mentén sem ritkaság (Budapest körzetében sem), addig a Tisza-tóból például teljesen hiányzik. Hogy ennek mi az oka, arra nem találtam magyarázatokat.
Pompás sikló, érdekes és ügyes állat,
fontos faj, a balatoni élővilág elidegeníthetetlen része, fontos szereplője. Ne bántsuk! Ha baráti viszonyban vagyunk a kígyókkal, álljunk meg egy pillanatra, és csodálkozzunk rá. Ha irtózunk tőlük, húzódjunk félre, engedjük őket útjukra. A kockás sikló nem fog utánunk jönni. A legkevésbé sem érdeklődik utánunk. Mi persze még érdeklődhetünk utána!
Végül még egy mondat arra a kérdésre, amit hozzászólásban kaptam az egyik kígyós-sztorim kapcsán:
Létezhet-e, hogy van vipera a Balatonnál is, csak eddig nem találtak rá? Fogalmazhatok úgy, hogy ez kizárt.
Igen, én már fogtam viperát
olyan helyen, ahol hivatalosan ma sincs, de nem az ismert vipera-élőhelyektől száz mérföldre. Azt is figyelembe kell venni, hogy milyen egy térség kutatottsága. Nyilván lesznek olyan új helyek, ahol új viperaélőhelyeket találnak (bár ennek valószínűsége évről évre kisebb), de ezek eldugott, kevésbé, vagy egyáltalán nem kutatott zugolyok lesznek. A Balaton viszont ebből a szempontból is az egyik legkutatottabb régió, szóval ott nincs vipera.
A vipera ráadásul nem úszkál a vízben, a száraz, meleg, háborítatlan helyeket keresi. Kimondottan óvatos, félénk állat.
Még ha van is valahol, rutinos herpetológusnak kell lennünk ahhoz, hogy rátaláljunk. Kicsit olyan ő a hüllők között, mint emlősök között a farkas vagy még inkább a hiúz. Ezek az állatok mindent elkövetnek azért, hogy ne kelljen találkozniuk velünk, de újra mondom: a Balatonnál ez egyébként sem lehetséges.
Nem a kígyók jelentenek problémát a Balatonnál. Ne tőlük félj, inkább olvasd el az alábbi cikket arról, hogyan lehetne a Balaton a jelenleginél sokkal-sokkal jobb!
Kérlek, oszd meg ezt a cikket másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több Balaton és vadon
Tegnap volt szerencsem egy nagy kockas siklohoz Siofok aeanyparton. A fuben sutkerezett.
Fotokat keszitettem rola, de meg sem mozdult