Kerceréce és izlandi kerceréce | Így írt róluk Alfred Brehm!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A kerce réce (Clangula clangula L.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
Bozontos, üstökszerűleg tollas feje, valamint nyaka legeleje fekete, fémes csillogással; dolmánya és háta, a kis szárnyfedők és a szárnyorom bársonyfeketék, a csőr tövénél egy tojásdad folt fehér; a test többi része is fehér, a lágyékon sötét feketeszürkével harántul foltozva; az elsőrendű evezők, valamint a másodrendűek eleje feketék, a széles tükröt alkotó többiek fehérek, a fehér válltollak kívül feketén szegettek, a faroktollak szürkésfeketék. A szem aranysárga, a csőr mélyen kékfekete, a láb vörösessárga. A tojónak nincs arcfoltja, feje és nyakeleje vörösesbarna, a többi rész túlnyomórészt palaszürke. Hossza mintegy 50, szélessége 75, szárnyhossa 23, farka 8 cm.
A kerceréce
legfőbb fészkelőterülete az ó- és újvilág tundráin van, de fészkel Németország több vidékén és Reiser szerint Montenegró hegyi tavain is költött. Ázsiában a Kaukázusig és Dél-Szibériáig, Amerikában Kanadáig és Maine tartományig honos. Télen egész Európát és Amerikát, valamint Ázsia nagy részét bekalandozza.
Nálunk legkorábban október végén jelenik meg, legszívesebben a belföldi tavakra és folyókra települ, amelyeket csak akkor hagy el, amikor már az utolsó lék is befagyott. Ekkor a tengerre húzódik s onnan délebbre.
Tavaszi olvadáskor újból megjelenik és márciusban, legkésőbb áprilisban indul fészkelőhelyére.
Kitűnő úszó és bukó létére ritkán kerül ínségbe. Vízi csigákat, kagylókat, rákokat és vízi rovarokat – úgymint pozdorján – és szitakötő álcákat, Reiser észlelete szerint piócákat is eszik. Békákat és vízi cickányokat is elkölt, valamint különféle növényi anyagokat is; halakból csak a legapraját, tehát főképpen az ivadékot. Élelmét mindig a vízfenékről szedi, gyakran igen nagy mélységből.
Náddal és bozóttal szegett síkvizeken költ. Fészkét nádba, zsombékra, sás- és kákabozótba, vagy öreg fűzfák fejére rakja. Nagyon szívesen költ természetes vagy mesterséges faodvakban is. Április végén – a tundrákon kissé később – lerakott, 10–12 tojása mintegy 60 mm hosszú, 42 mm vastag, kékeszöld színű.
A belföldön inkább csak a haltenyésztők költőtavain okozott kártétele miatt vadásszák, mert húsa élvezhetetlen. A kerceréce – jegesréce, bodrogi kacsa, bujár kacsa, bikafejű réce, deres réce, bukós réce, – Magyarország egyik leggyakoribb téli récéje, amely októberben, de főleg novemberben érkezik, télen át benépesíti nyílt vizeinket és március folyamán, – amikor egyéb vonulóink érkeznek – csapatosan vonul vissza főleg északkelet felé. Budapesten télen át a Dunán leginkább ez a réce látható. Javarészében az Alföld álló és folyó vizein, különösen annak keleti felében, kisebb számban a Dunántúlon látható, de a hegyvidéki vizeken is néha nagyobb számban mutatkozik. Könnyen fölismerhető vaskos, búbos fekete fejéről s a csőrtövén levő jókora tojásalakú fehér foltjáról, amelyről az olaszok „quatriocchi”-nak azaz „négyszeműnek” nevezik. Röpülése közben rendkívül magas, villamoscsengő szavára emlékeztető hangot ad sebes szárnycsapása.
Ha későn tavaszodik,
akkor néha még áprilisban, sőt májusban is látható, esetleg sebesült példányok is maradnak itt, de fészkelése eddig még nincs bebizonyítva. Chernel említi, hogy 1886-ban a Hanságban május végén fészkelt egy pár s 1888 július havában látott egy párt a velencei tavon, amely ott bizonyára fészkelt. Ezek azonban kivételes esetek és amíg hazai származású tojások nem kerülnek valamelyik nyilvános gyűjteményünkbe, addig hazai fészkelését bebizonyítottnak nem vehetjük.
Gazdasági jelentősége nagy számban való előfordulása miatt nem éppen közömbös, habár előfordulásának idején halikrát és halivadékot vagy egyáltalában, vagy csak kis mértékben tud pusztítani. A halastavaknál azonban vigyázni kell rá és nem szabad sajnálni rá a töltést, ha pecsenyéje nem is valami elsőrendű. Csak lenyúzva és csontjai nélkül elkészített pörköltnek élvezhető. Vadászható, nem védett madár, amely csak április 16-tól június 30-ig részesülne védelemben, ha itt volna akkor.
Az izlandi kerceréce (Clangula islandica Gmel.)
Egynegyeddel nagyobb, mint a kerceréce, amelytől abban is különbözik, hogy csőrkörme csaknem a csőr feleszélességét eléri, nagy arcfoltja félholdalakú, hátán a fehér foltok hosszanti szalaggá egyesültek és hogy a szárny felsőrészét a tükörtől egy széles fekete harántsáv választja el.
Vidd a kurzort a képekre, és meglátod, miről szólnak a további fejezetek!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
