Végre megjelent a jégmadár a patakon is | Fotó
A vizes élőhellyé válásunk egyik legjobb indikátormadara a jégmadár (Alcedo atthis). Van még pár ilyen faj, tegnap a hegyi billegető (Motacilla cinerea) első fotózásáról szóló posztban felsoroltam az eddig észlelt vízi madárindikátorokat. A jégmadár 2025. előtt csak átrepülőben jelent meg párszor. 2021-ben láttuk először. 2025-ig mindössze három esetben észleltük, és a rezervátum területén egyszer sem szállt le. Ehhez mérten az idén augusztusban megjelent a Kisberekben, ahol mindhárom kis tavunkon láttuk összesen kilenc alkalommal!
Ráadásul
– bár az esélytelenek nyugalmával és akkor még csak egy kölcsönkamerával – megpróbáltunk videókat készíteni róla, ami meglepő módon rögtön az első körben sikerült is. A felvételek abból a szempontból is fontosak, hogy láthattuk, mit keres a jégmadár egy olyan vízen (a Forrás-tónál), amiben halak nincsenek. Úgy tűnt, hogy egyrészt esti fürdésre és tollászkodásra érkezik a jégmadár a környék legtisztább vizéhez, másrészt azt is láttuk, hogy termetes rovarlárvákra is vadászott, feltehetően szitakötőlárvákra. Azóta tudjuk, hogy a jégmadár jelenlétének nem elengedhetetlen feltétele a halak jelenléte.
Bár hosszú távon nyilván nem marad itt egy jégmadár sem, amennyiben halakat egyáltalán nem talál. A helyzetünket könnyíti, hogy a rezervátum határától 27 méterre van egy Horgász-tó, amiben bőven van hal, és ahol a jégmadár halászhat is.
Ezzel együtt is már a nyáron megszületett a terv, hogyan tudnánk apróhalakban gazdag kis vizet létrehozni kimondottan a jégmadarak számára anélkül, hogy a kétéltű-szaporodóhelyeinken (vagyis az összes többi vizünkön) halak élnének, melyek felfalják a ritka békáink és gőtéink ivadékait.
A várakozásainkkal ellentétben a patakon nem észleltünk jégmadarat egyszer sem, holott a márciusi duzzasztás óta a Nagypatak jelentős része klasszikus jégmadárélőhely, ahol ráadásul akár halakat is találhat, hiszen 2024. óta tudjuk, hogy fürge cselle (Phoxinus phoxinus) és kövi csík (Barbatula barbatula) él benne, 2025-ben pedig mindkét faj tömeges ívását is tapasztaltuk. A jégmadár kóborláson, vonuláson vagy telelésen kedveli a kis vizeket, főként az olyan helyeket, mint amilyen a mi patakunk, ahol lépten-nyomon víz fölé nyúló ágakat talál. A jégmadár ugyanis vártáról, lesből vadászik, akár a ragadozómadarak többsége. Ritkán szitál is a víz felett, de jobban szeret csöndes ücsörgésből, lesből támadni a zsákmányra (amint azt a Kisberekben készült videókon is látjuk).
Ennek tudatában csalódást keltett, hogy a Nagypatakon eddig egyszer sem láttuk.
2025. november 10-én viszont fordult a kocka.
Szokásos napi terepbejárásom során a torkolatban – ahol pár nappal korábban hegyi billegetőt (Motacilla cinerea) is videóztam –, dél felől, vagyis lefelé a patakon, a Felső-vízre váratlanul egy jégmadár érkezett, aki a torkolattól lefelé körülbelül 20 méterre a Felső-vízen kiült az ágakra. Később átreppent az Árasztó-gázlóhoz, ahol le is csapott. Próbáltam utána osonkodni, hogy fotó készítsek – mert fénykép eddig nem készült még jégmadárról a rezervátum területén, csak vadkamerás felvétel -, ám a jégmadár nem várt be, és nem láttam olyan helyen, ahol tisztán ráláttam volna. Ezért csak homályos képeket lőttem róla az ágak sűrűjén át. Később láttam a Dalmatina-gázlónál és a Nagyfűz-víz fölött is.
Több szempontból is újabb határokat értünk el.
- Először láttunk jégmadarat a patakon!
- Először készült róla fotó (bár ennél gagyibb nem is lehetne).
- Először észleltük ősszel.
Ez a jégmadár tizedik észlelése 2025-ben (míg korábban 25 év alatt mindössze háromszor láttuk). Ezt talán nem is kell magyarázni. Minden esélyünk megvan arra, hogy az év végéig újabb előfordulásai legyenek (hasonlóan a hegyi billegetőhöz), a következő év pedig akár a 2025-ös rekordunkat is megdöntheti.
Az aszály miatt a vártánál lassabban érkeznek az indikátormadaraink, de azért szép sorjában megjönnek. Most azt várjuk, hogy tavaszig
- újabb hegyi billegető (Motacilla cinerea) észlelések legyenek,
- megint lássunk jégmadarat (Alcedo atthis),
- megkerüljön a havasi pityer (Anthus spinoletta), aki új faj volna,
- megkerüljön a réti pityer (Anthus pratensis), akit még sosem láttunk a rezervátumban „földön”,
- megkerüljön a „közönséges” sárszalonka (Gallinago gallinago),
- újra legyen erdei cankó (Tringa ochruros),
- felbukkanjon a barkóscinege (Panurus biarmicus),
- esetleg egy jelentősebb áradás során lássunk hattyúkat, gémeket, récéket…
Az igazán nagy madármozgás legközelebb természetesen a tél végétől, tavasszal várható, ám addig is sok meglepetés érhet minket. Ahogyan azt a mai nap is plasztikusan mutatta. Ezért nem szabad kihagyni egyetlen napot sem, ezért kell folytatni a Webrezervátum-projektet és tartani a terepbejárások és felmérések ütemét.
Mindenkire hálával gondolunk, aki adománnyal is támogatta a rezervátumot, többek között azt is, hogy a jégmadár – először a birtok történetében – ősszel is megjelenjen és vadászhasson az új vizeken kicsit.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több Kert és vadon
Ez óriási! Gratulálok!🤗 👏👏👏
Utólag is köszönöm, Ibolya!