Megvan az első videó a hegyi billegető előfordulásáról!
Sok faj, köztük sok madárfaj is mérni fogja, hogy mennyire vagyunk sikeresek a vizes élőhellyé alakulásban. Mindössze nyolc hónapja, hogy megtettük az első lépést 2025. március elsején, de máris sok eredményt értünk el, és nemcsak a kétéltűek szempontjából (többek között több mint félmillió ebihal nevelkedett nálunk 2025-ben, míg korábban 25 év alatt egy sem), hanem a madarak is jó visszajelzéseket adtak – annak ellenére, hogy az évszázad egyik legszárazabb időszakát éljük, tehát ez cseppet sem kedvez annak, hogy az új élőhelyeink olyan szinten teljenek meg vízzel, hogy az a vízhez kötődő madárfajoknak is komolyan vonzó volna.
Azt se feledjük, hogy az olyan teljesen új, szűz víztesteknek, mint amilyenek a Kisberek tavacskái vagy az időnként elárasztott Nagyberek, kell pár év, amire felépül bennük egyfajta egyensúly és ökoszisztéma, víznövények és rovarok sokaságával, amelynek végén olyan élőhely jön létre, ami már új madárfajokat is eltarthat. A vizeink tehát még fiatalok, szinte gyerekek ebből a szempontból, ám jövőre jóval érettebbek és vonzóbbak lesznek.
Ezzel együtt is viszonylag jól indultunk. 2025-ben…
- Fészkelő lett a tőkés réce (Anas platyrhynchos).
- Fészkelő lett a vízityúk (Gallinula chloropus).
- Először észleltünk éneklő cserregő nádiposzátát (Acrocephalus scirpaceus).
- Először láttunk fiókákat etető nádirigókat (Acrocephalus arundinaceus).
- Először észleltünk erdei cankót (Tringa ochruros)
- Először szállt le nálunk jégmadár (Alcedo atthis) és először készültek jégmadár-videók a rezervátumban.
- Először észleltünk foltos nádiposzátát (Acrocephalus schoenobaenus).
- Először észleltünk guvatot (Rallus aquaticus) – vadkamerás felvételek is vannak.
- Először észleltünk kis sárszalonkát (Lymnocryptes minimus) – több órányi anyagot vettünk fel róla.
- Először sikerült videóra venni erdei szalonkát (Scolopax rusticola).
- Először láttunk „földön” hegyi billegetőt (Motacilla cinerea) a torkolatban.
- Először fordult elő, hogy majdnem leszálltak hozzánk darvak (Grus grus)
A kis sárszalonka a 158. madárfaj a rezervátumban.
Vizesebb időjárás mellett, nagyobb öntésterületek mellett feltehetően már az első évben több új madárfajunk lehetett volna, de nem panaszkodunk. Csodálatos, hogy eljutottunk idáig, és bízunk a folytatásban. Abban is, hogy látunk még csapadékos heteket, és abban is, hogy tudjuk folytatni a vizes élőhelyek fejlesztését.
A hegyi billegető (Motacilla cinerea) nem új faj, korábban is észleltünk ritkán átvonuló példányokat a légterünkben, de arra nem volt példa, hogy hegyi billegető megállt volna nálunk. Már a kezdet kezdetén is a hegyi billegetőt tartottuk az egyik legfontosabb indikátorfajunknak. Úgy gondoltuk, hogy az új élőhelyeknek meg kell hoznia az első olyan hegyi billegetőket is, akik megpihennek nálunk. Később esetleg rendszeressé válhatnak a látogatásai vonulás idején, illetve akadhatnak majd telelő példányok is. Röviden: a helyi fauna rendszeres tagjává válhat, még ha fészkelővé nem is.
Óriási öröm volt, amikor az első példányt meg is kaptuk szeptemberben a torkolatban, ahol szépen duzzasztott vizünk van. Ám akkor épp csak láttuk a madarat, és felvételeket sem sikerült készíteni. November negyedikén azonban nemcsak a szerencse szegődött mellém, hanem egy hegyi billegető is. Azzal kezdődött a nap, hogy kis híján leszállt hozzánk egy 22 fős darucsapat a Kisberekbe. Pár perccel később épp ezt újságoltam el telefonon Marának, míg közben felfelé ballagtam a patakparton, amikor egy billegető bukkant fel, aki először az árasztott rétünkre akart leszállni, de amikor meglátott, feljebb repült a patak mentén. Hamar letettük a telefont, hogy a madár után eredjek. A billegetőt szerencsére megtaláltam a torkolatban, méterre ugyanott, ahol a szeptemberi madarat, de ezúttal sikerült fotókat lőni róla és néhány videót is indítottam.
A madár észak felől érkezett, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy északról dél felé vonuló példányról van szó. Talán csak a patak mentén vadászgatott vagy a Kisberekben. A következő napokban sajnos a kitartó megfigyelés ellenére sem sikerült észlelni.
Ellenben a rövid megfigyelés is fontos tanulsággal szolgált!
A madár az ideje nagyobbik részét (több mint 90%) nem a partvonal átpásztázásával töltötte, hanem a vízen úszó fatörzseken szedegetett. Ez nem is annyira meglepő, ha figyelembe veszünk két dolgot.
- Egyrészt nálunk a patak partvonala nem annyira kopár, mint egy köves-sziklás hegyi patak partvonala (ez a hegyi billegető eredeti fészkelőhelye).
- Másrészt még a hegyi patakoknál sem a partvonal a hegyi billegető – vagy a sokszor azonos élőhelyen élő vízirigó (Cinclus cinclus) – mikro-élőhelye, hanem a vízből kiálló kövek, sziklák, az azok mögött kialakuló kicsi visszaforgók, padmalyocskák, öblözetek.
A patakból kiálló kövek voltaképp – matematikai-geometriai értelemben – megsokszorozzák a kövek labirintusához mérten sokkal egyszerűbb és egyenesebb part hosszát. Ugyanezt nálunk kövezet nem teheti meg, ellenben megtehetik a vízen úszó vastag fatörzsek, amelyek elbírják a billegető testsúlyát, és amelyek a vízirovarok számára is bázisokat jelentenek.
A temérdek ág és fatörzs elsősorban azért került a vízbe, mert úgy gondoltuk, hogy segítik a kétéltűek életét is, lesüllyedve majd búvóhelyek lesznek, és még a vízinövényzetnek is „tapadásipontokat” jelenthetnek. Bármikor ágakra vagy leszakadt fatörzsekre találunk – a fenti megfontolásból – a patakmederbe, a vízbe dobjuk őket. Bármilyen logikus is, hogy ezzel voltaképp a hegyi billegető számára a hegyi patakok vízből kiálló kövezetét is imitáljuk, feltehetően még mikrobiológiai és rovartani szempontból is hasonló mikroélőhelyek jönnek így létre, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ez lesz majd fontos az első hegyi billegetőinknek.
Mindebből mi más következhetne,
ha nem az, hogy jelentősen növelni kell az uszadékfa mennyiségét a patakban! Ez egy speciális élőhelytípus, fontos mikroélőhely, amely akár kulcsszerepet is játszhat abban, hogy a jövőben mennyire válik rendszeressé a rezervátumban a hegyi billegető, és mennyi időt töltenek el nálunk az átvonuló példányok. A patakot kísérő égeres alján szerencsére tonnaszám hever a holtfa. Így tehát nincs már hátra, minthogy lehetőleg pár héten belül rászánjunk pár napot arra, hogy a patakban megsokszorozzuk az uszadékfa mennyiségét.
Ha ezt megtesszük, joggal remélhetjük, hogy még az idén újabb és újabb megfigyelésekre is sor kerülhet.
Hálával gondolunk mindazokra, akik adománnyal is támogatták a rezervátumunkat, és akik ténylegesen hozzájárultak ahhoz, hogy a felvételeken látható hegyi billegető, vonulás közben megpihenhessen nálunk.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Imádnivaló kismadár, gratulálok ehhez a remek felvételhez! Megérte a hatalmas munka, hála nektek! 🙂
Köszönjük! 🙂 – és csak előre tovább…
Vissza fog térni, mert bőven talált táplálékot. Imádom, ahogy tényleg billeget, mint a többi billegető, de nem rugózik úgy mint a vízirigó. Itt néha látható sárga billegető, és a barázdabillegető nagyon gyakori, de a hegyit ezer éve nem láttam, akkor is csak a Bene-patak mentén.
Azt írja Brehm, hogy a székelyek a hegyi billegetőt leánykamadárnak is hívják, mert annyira kecses és takaros. 🥰
Vajon miért mozognak így – billegetnek – a billegetők?
Nem tudom, de jó volna tudni! 🙂
Keresgéltem és annyit találtam, hogy mivel gyors mozgású madár, a billegetés segít neki az egyensúlya megtartásában.
Ez a szépséges kismadár rugózik – a billegetés az oldalirányú, ő meg függőleges irányban mozog az egész testével amikor megy s időnként a faroktollak elérik a talajt, vagy az ágat éppen ahol bogarászik, az függetlennek tűnik a rugózástól. Nos, a madarászok billegetőnek hívják akkor biztosan az a helyes. Ha valami kibillen az egyensúlyból az általában ingaszerű jobbra vagy balra, előre vagy hátra. A fel-le irány az rugózás. S milyen érdekes, nem a lábaival csinálja, hanem a kis gombóc testével. Egy lassított felvételen biztos jobban megítélhető.