Guvat a rezervátum 156. madárfaja | Videók!

Guvat a rezervátum 156. madárfaja!

---

Írtam róla, persze, Marával pedig sokat beszélgettünk arról, hogy ha sikerül érdemi lefedettséget elérnünk a kamerahálózattal a rezervátum területén, akkor meglepő dolgok is előkerülhetnek. Akkor bizony egészen más, sokkal aprólékosabb kép rajzolódhat ki a rezervátum élővilágáról, hisz a kamerák nemcsak sokkal több időt tölthetnek megfigyeléssel, mint mi, hanem olyan intervallumokban is, amikor mi egyáltalán nem észlelnék-látnánk semmit.

---

A nagy kameraterv: hová kell vadkamera a rezervátumban?

Sok faj él egészen rejtett, éjszakai életet.

A vizes élőhellyé válásunk további fajokat vonzhat hozzánk, akiket elkapni rendkívül nehéz. Szóval, megjósoltuk, kitárgyaltuk, hogy milyen vérmes reményeink lehetnének egy kiterjedt kamerarendszer esetén, ezért nagy elánnal bele is ugrottunk szeptember elején, de azt nem hittük volna, hogy ennyire hamar hoznak az első kamerák meglepetéseket (vizes élőhelyen csak októbertől dolgoztunk saját kamerával). És olyan apró vizecskéken, mint amilyen a Kisberekben a Pelso-tó.

---

---

Tudtuk persze, hogy hozhatnak akár új madárfajokat is,

de elsősorban akkor, ha vannak öntésterületeink. De azok sajnos egyelőre nincsenek. Sőt, június negyedike óta – immár több mint négy hónapja – a patakon nem áramlik a víz. Van víz a duzzasztott szakaszokon, de nem tud annyira megemelkedni, hogy meginduljon a patak megint. Ennek ellenére, amint a legújabb kameránkat („Vörösbegy”) ráállítottuk a Pelso-tóra, órákon belül adott egy új madárfajt a birtoknak, a guvatot (Rallus aquaticus).

Az utolsó új fajunk sem igazán a madárvonuláshoz, mint inkább a vizes élőhellyé alakulásunkhoz köthető. A birtok 155. faja a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) volt 2025. augusztus kilencedikén. Ökológiai szempontból természetesen jóval értékesebbek azok a megfigyelések, azok a fajok, amelyek a vizes élőhellyé alakulásunk sikerét jelzik, mintsem a véletlenszerű, a légterünkben csak átvonuló fajok. Így a foltos nádiposzáta első felbukkanása is „mérföldkő”, s még inkább az a guvaté.

---

155. madárfajunk a foltos nádiposzáta

Mielőtt a guvatra rátérnénk, még egy szpojler.

Három nappal később, 2025.10.13-án este újabb, és a guvatnál sokkal ritkább vízimadárfajjal ajándékozott meg minket a kamera, de ez egy másik történet, amivel szintén jövünk. Azt is jegyezzük meg, legalább közbevetőleg, hogy miután tavasszal hozzáláttunk a vizes élőhelyek létrehozásának, úgy számoltunk, hogy talán 2025. végéig a rezervátum madárfajainak száma elérheti akár a 170-et is (3 éven belül pedig a 200 a cél). Rögtön hozzá kell tenni, hogy árasztással kalkuláltunk, amire aztán végül csak részben és csak rövid időre került sor.

Új madárfajok megkerülésének az sem kedvezett, hogy az őszi madárvonulás eddig (2025.10.14.) kirívóan gyenge. Össze sem mérhető például 2023. őszével, amikor a kék vércsétől (Falco vespertinus) a halászsasig (Pandion haliaetus) „mindenfélét” láttunk a légtérben. Az idén is figyeltünk, voltak célzott kereséseink, „ég figyeléseink”, de hiába. Az idei vonulás szinte nulla. Se egy fekete gólya (Ciconia nigra), se egy rétisas (Haliaetus albicilla) nem került elő. Talán később lesz majd élénkebb szakasz, de egyelőre nem volt, így véletlenszerűen beeső szórványos fajok sem segítik a lista gyarapodását. Teszem azt, egy átvonuló kígyászölyv (Circaetus gallicus), vándorsólyom (Falco peregrinus), vörös gém (Ardea purpurea) vagy efféle (ezek mind új fajok lehetnének).

---

A megkerülése is kalandos,

mivel október kilencedikén állítottuk szolgálatba a harmadik kameránkat („Vörösbegy”), először próbafelvételeket készítettünk a sármányetetőnél, aztán átvittük a kamerát a Kisberekbe, ahol egy vízpartra, félig a vízbe állított rönkre szereltük fel. Ezek után elzúztunk Budapestre. Csak miután megérkeztünk a Jászmaróti-családhoz (nekik köszönhetjük a Jászmartói-odútelepet!), ott néztünk rá a kamerára. Legnagyobb megdöbbenésünkre az első felvételek között egy guvatot találtunk. A család „rémületére” én ezt indokolatlan kiáltozással, örömujjongással és hujjogatással fogadtam.

Valóban nem számítottunk ennyire gyors eredményre.

A guvattal ráadásul számoltunk, de őt is elsősorban árasztáson, a Nagyberek nádasaiban vártuk. Mivel az aszály miatt kedvezőtlenül alakultak a dolgok, letettünk már arról, hogy még az idén megkerüljön. Ezért különösen nagy öröm, hogy a Kisberekeben meglett. És nemcsak kilencedikén este. Október 9. és 13. között több alkalommal is kaptunk felvételeket (vélhetően ugyanarról a példányról) leginkább a szürkületi órákban.

---

A guvat rendkívül rejtett életmódú madár,

ritkán látni, ha mégis, akkor is csak pillanatokra. Leginkább jellegzetes, kicsit a malacvisításra emlékeztető hangjáról szoktuk észrevenni a mocsarakban, lápokban, vízpartokon. Ezért úgy is számoltunk, hogy az első észleléseket nyilván a nádasokban vagy a patakmederben visongó guvatoknak köszönhetjük majd. Álmunkban se gondoltuk, hogy vadkamera fogja megmutatni nekünk az első példányt.

---

A guvat a vízicsibék és a vízityúk közeli rokonok.

A leggyakoribb faj Magyarországon ebből a csoportból a szárcsa (Fulica atra) és a víztyúk (Gallinula chloropus). A vízityúk sokfelé már ubranizálódott is, szeret kijönni a partokra, a nyílt gyepekre is. A szomszédos Horgász-tó partját például robotfűnyírók vágják folyamatosan, ahol nemcsak a tőkés récék (Anas platyrhynchos), hanem a vízityúkok is szívesen keresgélnek. Persze, ha érkezik valaki, akkor hamar a vízre és a nádba menekülnek. Néha, ritkán guvatok is viselkedhetnek így, de főként a telelő egyedek. Amúgy a guvat óvatos, és megpillantani egyáltalán nem könnyű. (Ez igaz a vízicsibékre vagy a harisra (Crex crex) is.)

---

Bréking: Ránk talált a vízityúk is!

---

Ezért is különleges öröm, hogy rögtön az első észlelésnél megmutathatjuk videókon is.

A guvat Közép-Európából zömmel elvonul, leginkább délnyugati irányba. A telet a legtöbben a Földközi-tenger mellékén töltik. Erre utal a legtávolabbi magyarországi megkerülés is. Egy Magyarországon jelölt példány 1748 kilométer távolságban, Spanyolországban került elő telelésen. A nyugateurópai guvatok zömmel állandók.

A terveink között az szerepel, hogy a guvat rendszeres átvonuló, sőt: egy idő után rendszeres fészkelő lehessen nálunk. Ugyanezt terveztük a vízityúkkal kapcsolatosan, aki már az idén fészkelő fajjá vált a rezervátumban. Az enyhe telek miatt, egyre nagyobb számban telelnek guvatok Magyarországon, így némi esélyünk arra is van, hogy a most talált guvat esetleg kihúzza a telet a rezervátumban. Jó volna persze újabb kamerákkal a patakmedret is figyelni, és utánajárni, hogy vajon a patakot is használja-e (és egyáltalán: mi minden jár arra?). Csapadékosabb években elvileg fészkelhetne is nálunk.

Megjelenése azért is biztató, mert más guvatfélék (vízicsibék) gyakran mozognak a guvattal azonos élőhelyen. Mi pedig természetesen olyan élőhelyet szeretnénk kialakítani, ahol előbb-utóbb a többi guvatféle is megkerül. A leggyakoribb szárcsától a ritka törpe vízicsibéig. Hogy ez mennyire nem lehetetlen, azt az is mutatja, hogy három nappal később ugyanitt megint új madárfaj került elő (erről később másik posztban sok videóval).

---

---

Guvatfélék gyakorisága Magyarországon

• Szárcsa (Fulica atra) | ~ 12 800 pár (vonuláson, telelésen tömeges például a Balatonon)
• Vízityúk (Gallinula chloropus) | ~ 9400 pár
• Guvat (Rallus aquaticus) | ~ 6350 pár
• Pettyes vízicsibe (Porzana porzana) | ~ 975 pár
• Törpe vízicsibe (Zapornia pusilla) | ~ 0-7 pár
• Kis vízicsibe (Zapornia parva) | ~ 2000 pár
• Haris (Crex crex) | ~ 1050 pár (Ez a faj valójában közelebbi rokonságban áll a fürjfélékkel.)
• Szürkefejű kékfú (Porphyrio poliocephalus) | Egyszer fordult elő Magyarországon, 1965. október 15-22. között a Velencei-tavon.

Guvat | Mocsarak, lápok, nádasok rejtőzködő madara

Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri

---

---

még több „Kert és vadon”