Most felvázolunk egy ideális helyzetet. Bár az alábbi terv valóban idealisztikus, de tudjátok: tűntem én már nem egyszer és nem kétszer fékezhetetlen agyvelejű álmodozónak, s aztán egyszer csak, lám: lett ez is, lett az is. Lett regény, lett weboldal, lett árasztás, lett tó, odútelep, 4K felvétel, film, mézelő zóna, bagolyboglya – és mi minden még a távoli múltban, ami emlékezet nélkül süllyed majd el az időben. Így tehát most már okkal mondhatom: nincs olyan idea, aminek léte és lejegyzése ne volna jogosult. Hiszen most már nem tudhatjuk, mikor mi fog megvalósulni, és teljes magabiztossággal semmire se mondhatjuk: ebből sosem lesz semmi.
A nagy általánosságokon és életvezetési vezéregyeneseken túl akad itt legalább két konkrét, gyakorlati megfontolás is, ami miatt jobb ezt a vázlatot, ezt a kameratervet közzétenni, még ha csak „szűk körben” is. Ahogyan azt már 2025. februárja, a sármányetető vadkamerázása is fényesen igazolta, aztán legutóbb a gyurgyalagpár megfigyelése, a vadkamera nemcsak fontos tartalomgyártó eszköz, aminek a Cenweb sok érdekes és látványos felvételt köszönhet, és köszönhetne a jelenleginél jóval gyakrabban, hanem a kutatás eszköze is. Egészen más, elképzelhetetlenül árnyaltabb képet kaphatunk a rezervátum állapotáról és életéről, ha vadkamerák figyelik ott, ahol mi nem figyelhetjük, és akkor is, ha mi nem érünk rá. Nagyságrendi fejlődésről beszélünk ebben az esetben.
Nem is olyan régen másik, forradalmi eszközt is bevetettünk.
A drónos megfigyelés, fotózás és filmezés nemrég kezdődött, de máris megváltoztatta nemcsak a Cenweb látképét és vizuális minőségét, hanem azt a tudást is, ami alapján a rezervátum további kezelését megtervezzük. Épp ma reggel lesz egy felmérésünk (mivel épp javában virágzik a kanadai aranyvessző), amit drón nélkül nem tudnánk elvégezni. A levegőből nézzük meg, hol vannak a nádasainkban olyan aranyvessző foltok, ahol az aranyvessző dominanciája eléri legalább a 80%-ot, és ahol ezért kaszálni fogunk az aranyvessző visszaszorítása és a nádas megerősítése érdekében.
Úgy tűnik 2025. az efféle határok elérésének és átlépésének éve. Óriási lépés volt – még szinte semmit sem látunk és értünk abból, hogy ténylegesen mekkora lépés, hiszen aszályos évben léptük meg – a vizes élőhellyé válásunk. Az a 20 kisebb-nagyobb víztest, amit 2025. márciusától létrehoztunk, alapvetően változtatta meg a rezervátum karakterét és rövid időn belül kimagasló eredményeket hozott. A rezervátum ökológiai minőségét és jelentőségét annyival emelte meg, amit ebben a pillanatban pontosan felmérni szintén nehéz.
Többek között ebben a felmérésben és megértésben volna nagy segítség, ha megugranánk az „utolsó” akadályt is, és amint a víz és a vízi élet ma már a rezervátum mindennapjaihoz tartozik, úgy a vadkamerák szüntelen jelenléte is a rezervátum életéhez tartozna. Nemcsak a nagyvadak és madarak, hollók, szarvasok, borzok, kotorékok, rókák, nyestek, pelék, gémek, jégmadarak, gyurgyalagok, fészkek, ösvények, dagonyák és odvak megfigyeléséről van szó, hanem olyan speciális megfigyelésekre is lehetőséget nyújtanak a jól megválasztott vadkamerák, mint amilyen a vízipockok, esetleg a vízicickányok tanulmányozása. S mi minden még…
Bár rezervátumunk területre viszonylag kicsi (11 ha),
azonban máris kimagaslóan gazdag és változatos. Nincs az évben olyan nap, hogy valami markáns és látványos természeti esemény ne történne. Ezért régi vágyunk a terület totális megfigyelése, ami tudományos szempontból is olyan eredményeket szülne, ami akár nemzetközi szinten is figyelemre méltó Amint mindössze pár hetes revitalizációs munkával olyan kétéltű-faunát láttunk vendégül a szaporodási időszakban, ami Magyarországon biztosan, de talán európai szinten is unikális. Arról nem is szólva, hogy valószínűleg elértük már a rezervátum területén észlelt, regisztrált, bizonyított fajok számával az 1100-at (csak épp még pár fotónál hátra van a határozás, főként szitakötőfajoknál és éjjeli lepkéknél). Ez pedig egy ekkora területen jelentős szám (ami drasztikusan fog növekedni és külső szakemberek bevonásával 2026-ban elérheti a 2000 fajt is). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ez a rezervátum Magyarország és Európa egyik legkutatottabb magántulajdonú rezervátuma.
Minderre a koronát rakná fel egy olyan kamerahálózat, ami egész évben szinte a rezervátum egész területéről, sokféle állatcsoportról szolgáltatna adatokat és felvételeket. Ez a rendszer alkalmas volna arra is, hogy ne csupán faunisztikai adatokat szolgáltasson (új fajokat mutasson ki például, esetleg a vidrát vagy a hódot, a nyércet, a menyétet), hanem olyan etológiai, szaporodásbiológiai, populációdinamikai adatokat is gyűjthessünk, ami megint csak párját ritkítja. A gyurgyalag esete jól mutatja, hogy az ilyen mélységű megfigyelés nem csupán a terület élővilágáról alkotott képet színesíti, hanem akár egyetlen fajról is annyi adatot szolgáltathat, ami a faj teljes életprofiljának jobb, egészen aprólékos, közeli és életszerű megértéséhez is elvezethet. Képzeljétek el, ha nem csupán egy fajt láthatnánk olyan közelről, mint a gyurgyalagokat vagy korábban a foglyokat, hanem fajok sokaságát.
Természetesen óriási előny az is,
hogy a Cenweben és a közösségi felületeinken olyan tartalombőség állna elő, ami megint csak ritka. Célunk, hogy ne csak kisebb-nagyobb tartalmak legyenek a felvételeinkből, hanem a legfontosabb profiljainkhoz felérő projekt legyen a vadkamerázás, és a különböző csoportokról és helyekről rendszeresen adjunk nektek élő adásokat. Ezzel egyúttal kicsit kiköszörülnénk azt a „hibát” is, hogy a rezervátum nem látogatható. A láthatóság és átélhetőség élményéhez egy ilyen kamerarendszer sokat tenne hozzá.
Ha ez megvalósulna – és hiszünk benne, hogy előbb-utóbb ebben is nagyokat léphetünk –, akkor gyakorlatilag szinte minden fontos és nagyléptékű tervünk megvalósult, de legalábbis folyamatban lenne (mert például a vizes élőhelyfejlesztést is folytatni kell majd valamikor). Így talán továbbléphetünk egy újabb szintre is, talán már 2026/2027-ben. Ez pedig egy olyan új terület lenne, ami már valóban veletek közös rezervátum, és végre olyan terület, ami látogatható is. De ez még valóban kicsit odébb van.
Addig viszont összeírtuk – csak azért, hogy tervezni is tudjunk –, milyen volna egy közel ideális rendszer. A kamerákat alapvetően négy csoportra oszthatjuk, mivel a legideálisabb körülmények között sem számolunk azzal, hogy mindenhová fullos kamerákat telepíthessük. A legjobb kamera ugyanis minimum 4K minőségben dolgozik és ugyanakkor indítható róla élő közvetítés is. Nyilván legjobb lenne minden pontra ilyen kamerát telepíteni, annak viszont vajmi kevés az esélye, hogy ez záros határidőn belül megvalósulhasson. Ezért az első szempont, ami szerint a kamerákat két osztályba soroljuk, az a képminőség, azzal a kitéllel, hogy 2K alá egyik kamerával sem megyünk. Manapság ez alá menni nem volna értelme.
Tehát felbontását tekintve (a piaci kínálat alapján is) kétféle kamerában gondolkodunk:
- Kisebb felbontás (minimum 2K)
- Nagyobb felbontás (4K-8K)
A másik fontos kritérium, hogy a kamera tud-e közvetítést indítani a Youtube-on. Ezt is figyelembe véve, alapvetően négy kameratípussal oldhatjuk meg a rezervátum lefedését.
- Kisebb felbontás (2K) közvetítés lehetősége nélkül.
- Kisebb felbontás (2K) közvetítés lehetőségével.
- Nagyfelbontás (4K-8K) közvetítés lehetősége nélkül.
- Nagyfelbontás (4K-8K) közvetítéssel.
Mit jelentene a teljes lefedettség?
Elsőként arra gondolhatunk, hogy a rezervátum mind a 11 hektárját figyelje valamiféle kamera, de elsősorban nem erről van szó. Itt a megfigyelés nem olyan, mint egy iparterületen, ahol a területi lefedettség az elsődleges. Itt leginkább ökológiai szempontú lefedettségre kell gondolni. Vagyis arra, hogy például egyszerre legyen olyan kamera, ami ráállítható mondjuk egy az odútelepünkön fészkelő búboscinege-párra (ugyanabban az időben ez a kamera nyilván nem figyelhet mást), s ezzel párhuzamosan egy másik kamera figyelhesse és közvetíthesse akár nektek is, teszem azt a gyepi békák nászát a Nagyfűzvízről, míg egy harmadikon folyamatosan láthassuk, mi történik a rókaváránál.
A lefedettség tehát leginkább efféle ökológiai lefedettség, ami állatcsoportokra, természeti eseményekre és élőhelyekre (élőhelytípusokra) vonatkozik, semmint négyzetméterekre. Ennek megfelelően a teljes kameratervet is állatcsoportok, ökológiai, természeti események szerint állítottuk össze.
Lássuk tehát, mennyi kamera volna ideális?
Közvetítésre alkalmas 4K kamerák (6 darab)
- Vadakra (vízimadarakra) Kisberekbe a Pelso-tóhoz egy közvetítéses. De mivel a Forrás-tóban is fürdenek és isznak, kell egy kamera, ami rálát mindkettő tóra.
- Sármányetetőre állandó közvetítős kamera
- Madárbalkonra állandó közvetítős kamera
- Holló- és ragadozómadár-etetőre állandó közvetítős kamera
- Rókavárhoz egy állandó közvetítős kamera
- Egy plusz közvetítős kamera alkalmi esetekre, vizes élőhelyre
Számolunk tehát azzal is, hogy bizonyos kamerák mozgatásával az össz. kameraszámot csökkenteni is lehet. Néha ügyeskedhetünk vagy mérlegelhetünk és vannak olyan esetek is, amikor különböző „témák” nem versengenek egymással, hiszen időben jól elkülönülnek. Nyáron például a madáretetős kamerák (sármány és ragadozómadár) átköltöznek a gyurgyalagtelephez (ahol reményeink szerint 2026-ban már egy kolónia életét közvetíthetjük).
Sima (4K v. 2K) kameracsapda (10 darab)
Ezek a kamerák főként úgy működnek, hogy élőben nem látjuk, mit vesznek, de heti egykét alkalommal letöltjük róluk a felvételeket. Ennek az a hátránya – és ezért kellenek a lehető legnagyobb arányban a közvetítésre alkalmas kamerák –, hogy nem tudunk reagálni az eseményekre. Egyrészt nem tudjuk beadni élőben nektek, ha valami érdekes történik, hiszen mi is csak utólag látunk mindent. Másrészt, ha az egyik kamera felvesz mondjuk egy vadmacskát vagy esetleg egy harist (sok példát hozhatnánk még), jó volna több oldalról is bekamerázni a vélelmezett útvonalat, csakhogy mire a felvételeket letöltjük, és megtaláljuk a ritka fajokról készült felvételeket, addigra az útvonalak is áthelyeződhetnek.
Az ilyen kamerák előnye viszont, hogy olcsóbbak, ezért hamarabb tudunk több ponton is adatokhoz és felvételekhez jutni. A rezervátum olyan pontjain is, amelyeket sosem figyeltünk meg korábban, esetleg, amit nem is igen lehet másként megfigyelni (például a Juharos áthatolhatatlan sűrűségét vagy a vizes nádasainkban közlekedő élőlényeket, a vízipocoktól a ritka vízicsibékig). Ilyen kamerák ezért főként a patakparti sétányra kellenek és a patakra a vízimadarak és például víziemlősök megfigyelésére.
Különösen érdekesnek ígérkezik a patak vízfelületének megfigyelése.
Képzeljük el egy pillanatra, hogy most miként zajlik a megfigyelés. A patakpart mentén lassan, óvatosan haladva fotózunk, de az igazság az, hogy a vízen mozgó fajok többsége jóval hamarabb szúr ki minket, minthogy mi egyáltalán megpillantanánk őket. Gyakran csak a hullámokat, a fodrozódásokat látjuk, de sosem derül ki, hogy mi volt az, ami előlünk elmenekült, alábukott vagy elsurrant a nádban. Egy kamera mindezt megmutatná. Úgy kell ezt elképzelni, hogy a patakra merőlegesen több ponton több kamerát is ráállítanánk, és azok mindent felvennének, a békáktól a siklókon át a récékig. Látatlanban is biztosak vagyunk abban, hogy egy ilyen rendszer számos váratlan és meglepő megfigyelést hozna. Mindez voltaképp igaz a gázlókra és a patakpartot kísérő sétányra is. így tehát ebben a kategóriában szükség lenne alsó hangon 9 ilyen kamerára.
- 3 kamera a sétányokra,
- 3 kamera a patakra,
- 4 kamera a gázlókra.
A nagyobb felbontásra azért is törekednünk kell,
mert azzal együtt, hogy egyre több látványos eredményt érünk el, egyre közelebb kerül hozzánk az a pillanat is, amikor a rezervátumban folyó munkát már nemcsak online akarjuk bemutatni, hanem print formátumban is. Könyvben például, de tervezünk egy nyomtatott magazint is, ami évszakonként jelenne meg, esetleg ünnepi alkalmakra (karácsonyra például). Bár tudományos (akár ismeretterjesztő) anyagoknál sem halálos bűn mondjuk egy 2K minőségben felvett videóval illusztrálni valamit, de azért érdemes a lehető legmagasabb minőségre törekedni. Szerencsére a digitális technológiák viharos térnyerésével egyre kisebb költségen egyre jobb minőséget kapunk. Most is olyan technológiákat használunk, és olyan minőséget produkálunk nap mint nap, amiről például a kilencvenes években kutatóként álmodozni sem mertem. Ebből a szempontból csodálatos időszakot élünk, arról nem is szólva, hogy minden eredményünk könnyen és gyorsan elérhetővé tehető bárki számára.
Mivel a pénzügyi lehetőségeink vélhetően végesek maradnak, mindig is mérlegelés kérdése lesz, mit részesítünk előnyben. Mi fontosabb? Hogy megkerüljön végre egy faj, akár kevésbé látványos minőségben is (tehát több kamerával kereshessük, de rosszabb minőségben), vagy az a fontosabb, hogy a felvétel megállja a helyét egy 4K természetfilmben is. Az igények fajonként, csoportonként, témánkénk rendkívül változók. Felvenni egy szarvast 2K-ban már erős visszalépés, hacsak nem valami ultra erős bikáról van szó. Szarvasok, gyakori vagy a rezervátumban már ismert fajok esetén jobb a lehető legmagasabb képminőségre törekedni, ám tökéletesen elégedettek volnánk, sőt boldogok egy 2K-ban felvett északi pocok vagy fenyősármány esetén.
Mindez kis túlzással ebben a pillanatban még csak álom.
Kulcslyuk, ahol megleshető, hogyan tervezünk. De azért rögtön tegyük hozzá: korábban átmentünk más határokon is. Csak megszületett annak idején az első 4K-ban felvett filmünk is a szarvasinkról. És most nem sorolom fel ismét, mi minden valósult meg. Tegyük hozzá azt is, hogy ez a terv sem véletlenül készül épp most. Soha annyi vadkamerás felvételt nem készítettünk, mint 2025-ben. Ez a sokat emlegetett Vadon Áron barátunknak köszönhető, aki többször is rendelkezésünkre bocsátotta a saját kameráját. Nyilván nem tartható, hogy kölcsönkamerákkal zsonglőrködjünk az idők végezetéig, mégis: így vagy úgy, de 2025-ben máris hatalmas lépéseket tettünk az átgondolt és rendszeres kameracsapdázás irányába. Ahogyan a vadkamerás felvételek segítettek a gyurgyalagok fotózásában, a kölcsönkamerákkal végzett kísérleteink kulcsfontosságúak: így tesztelhettük, hogy a céljainknak megfelelőek-e a vadkamerák, és ha igen, akkor milyen típusok lesznek a legalkalmasabbak.
Írom ezt most úgy, hogy ebben a pillanatban is rápillanthatok bármikor a telefonon keresztül az éjszakai Kisberekre. Megnézhetem, járnak-e szarvasok, vaddisznók a Forrás-tó partján, esetleg visszatért-e már az a gyönyörű szarvasbika, akit tegnap mutattunk az új Facebook-oldalunkon. Nem sokkal sötétedés előtt ránézhetek akár innen a szobából is, hogy megérkeztek-e a szürke gémjeink (akikről eddig nem is írtunk még).
Az egyik cél az, hogy mindezt ti is bármikor megtehessétek!
Legyen a birtokon néhány olyan pont, ahol mindig zajlik az élet (madáretetőn például), amiket akkor nézhettek meg, amikor a kedvetek tartja. A cél ugyanakkor az, hogy a kamerák segítségével kinyithassuk a rezervátum egyelőre zárva tartott ablakait. Azokat az ablakokat, amelyek mögött ritka fajok rejtőznek, amelyek mögött gyakori fajok rejtett élete zajlik. Azokat a kapukat és ajtókat, amelyeken át minden korábbinál nagyobb erővel jön át bárki számára, hogy a rezervátumban élő összes faj a rá jellemző, faj- és egyedspecifikus életet él, ha tetszik: sorsot. Hogy minden korábbinál élesebben láthassuk: visszaadni a vadonnak élettereket, valóban életet, sorsokat és társadalmakat, összességében Édent teremt.
Ha lehetőséged van rá, támogasd a rezervátum kamera-programját ITT. Az eddigi támogatásokat pedig teljes szívünkből köszönjük!
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Teljes megfigyelés a rezervátumban:-) olyan mint egy biokrimi. Így aztán biztosan nem maradtok le semmiről. Vadon Áron barátotok nagyszerű ember. Ha én döntenék, biztosan nem apróznám el a dolgokat, kevesebb de kiváló minőségre figyelnék a kamera vásárlást illetően. Azért biztosan van valami ciklikusság, vagy ritmus az élőhely eseményeket illetően, vagyis mindig mindenhol jelen lenni az biztosan nagyon fárasztó lesz, bár nyilván a kapott információk kárpótolnak titeket. Nagyon klassz volt anno a borzokról készült éjszakai vadkamerás felvétel- régen írtál róluk. Azt a képet látom magam előtt, mint a nagy áruházak biztonsági termében, ahol ül egy fickó a sok sok monitor előtt:-))). Sok sikert kívánok, nagyon izgalmas fordulat lesz az biztos.
illetve a magànyosan portyàzò borzròl van egy klassz felvétel, csupàn a vàrukròl nincs.