Gólyák a konyhában | Gólyamentés otthon
Látogatott meg titeket gólya? Engem egyszer már igen. Annak idején ápoltam jópárat, természetesen engedéllyel (a Természetvédelmi Hivatal volt illetékes ilyen ügyekben). A gólya fokozottan védett, tehát a tartása tilos, s még csak nem is szabálysértés, hanem bűncselekmény. Ezért kellett az engedély, s én nem is tartottam, hanem gyógyítottam őket.
A madarak istápolása jóval nehezebb az emlősökénél, súlyos sérüléseknél gyakran reménytelen. A gólyák esetében általában mégis valamivel több az esély, mivel rendkívül okosak. A sérült gólya, mikor először engedem ki a kertbe, felméri a terepet. Megállapítja, hogy nem tud kimenni, aztán keres egy nyugodt pontot és megpihen. (A ragadozók például egyáltalán nem ilyen belátók.)
Ráadásul tanulékony is.
Miután a gólyáim hamar rájöttek, hogy a csirkenyakat mindig nylonban hozom, ha nylontáskát láttak nálam, mindenüvé követtek. Nem hagyhattam nyitva a bejárati ajtót a legnagyobb melegben sem, mert besurrantak. Egyszer, amint üldögélek a dolgozóban, motozást hallok a konyha felől. Kimegyek, s látom, hogy 3-4 gólya a szemetesből rángatja ki a nylont. Gondolták: nylon = csirkenyak.
Volt közöttük egy német gólya, aki útban Németország felé, megpihent itt. Rájárt a rúd. Nemcsak áramütést kapott, hanem lezuhanva az útra elcsapta egy zöld Trabant is. Összevissza törte magát, így aztán a gyógyulása is lassabb volt a többiekénél. Októberben még mindig az udvaron téblábolt, míg a többiek rég elmentek. A németektől tudtuk, hogy a párja (a tojó) egész nyáron a fészken várta. Október végén eltűnt a német gólya is. Gondoltam, messzire nem juthat, hideg volt már, túlkésőn indult útnak. Jött a hosszú tél, hír nem jött felőle, nem adtam a túlélésére 10% esélyt sem.
Március vége felé otthon molyotam épp, amikor a szomszédom hív telefonon: „Itthon vagy?” „Persze.” „Akkor nézz ki az ablakodon!” Erre kinézek, s egy gólyát látok a terasz előtt. A Lábán gyűrű. Felkapom a távcsövet. Igen! A német gólya az. Gondoltam, jó házigazdaként nem megyek ki hozzá üres kézzel, viszek ki csirkenyakat, de mire úgy 5 perc múlva kiértem, a gólya nem volt már ott. Csak beugrott látogatóba. Látva, hogy sehol senki, tovább állt. Két héttel később jött a németektől a hír: a gólyám 1 év késéssel megérkezett a fészkére, ahol a tojó még mindig várta. Már a fészket tatarozzák.
Mondjátok meg! Hát nem tök jó fej a gólya?
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több “Legszebb emlékeim”
még több madár
De kedves történet:-) Ki gondolná, hogy ilyen okosak. Biztosan nem csupán a kondicionálás (értsd zörög a nylon=étel) működik, nem azt mondom, hogy gondolkodnak, bár ki tudja:-)))
Itt a közelemben Kőszegen a Chernel kert gólyáit is mindig ámulattal nézem, amilyen méltóságteljesen lépegetnek és kelepelnek.
Csodás és felemelő érzès lehet gondoskodni sèrült madarakról és ők ezt nem felejtik el, hálásak. ❤️
A gólya olyan tökjófej mint Te:-)))