Mikor megy el a gólya? | A fehér gólya őszi vonulása
Két madár jelzi számunkra a leginkább, amikor már közeledik az ősz. Amikor már valóban elindul a madarak nagy vonulása. Bárki játszi könnyedséggel mondaná meg, melyik ez a két madár: igen, a fecske meg a gólya. A kettő közül elsőként a gólyák indulnak útnak.
Fontos viszont tudni, hogy a madárvonulás nem a gólyával indul.
Nem ő az első. A madarak vonulása jóval korábban kezdődik. Annyira korán, hogy a legtöbb olvasót meglepheti, hisz az első vonulók a mi nyaralásaink kellős közepén indulnak útnak, illetve érkeznek meg hozzánk a távoli északról.
A kakukk például
már egészen korán lelécelhet, hisz neki nem kell felnevelnie a fiókákat, elég, ha a tojásait becsempészi egy nádiposzáta, egy nádirigó vagy vörösbegy fészkébe. S minthogy mentesül a fiókanevelés fárasztó, és sok időt elemésztő kötelezettsége alól, akkor indul vissza Afrikába, amikor csak akar. Indul is, amilyen gyorsan csak lehet, néha már júniusban.
Amikor nekünk épp csak kezdődik a nyár, épp kirajzanak az első nyaralni vágyó turnusok az Adria irányába, némelyik kakukk már szintén dél felé indul, de nem nyaralni, hanem hogy mihamarabb elhagyja Európát és megtérjen valódi otthonába: Afrikába.
Ebből a szempontból a kakukk szinte teljesen afrikai faj. Épp csak pár hetet, egy-két hónapot tölt nálunk, április-júniusban, aztán hazamegy a trópusokra. Nem sokkal később azonban sok más madárfaj is szedelőzködik, július közepétől lassan, észrevétlenül megindulnak a nádiposzáták, az erdőkben a poszáták. Július végén már érik a bodza is (2024-ben egy hónappal hamarabb érett már!), melynek fontos szerep jut az apró énekesmadarak vonulásában.
Erről részletesen ITT olvashattok.
A madárvonulás voltaképp szinte egész évben tart, és alig akad olyan rövid időszak, amikor ne vonulna valamelyik madárfajunk.
Erről szintén aprólékos cikket találtok ITT.
Számomra az a legemlékezetesebb személyes élmény arról, hogy mennyire korán indulnak a vonulók, amikor egyszer egy kis-balatoni madárgyűrűzésen július 24-én már egy olyan dán nagy fülemülét fogtunk, aki az említett napon már egy magyarországi bodzasoron igyekezett felhalmozni annyi tartalékot, hogy tovább vonulhasson közép-afrikai telelőhelyére.
Mindennek fényében
a gólyák viszonylag sokáig kitartanak,
bár egyes helyekről, vagy konkrétan a fészkekből korán eltűnhetnek. Július húsz körül – amikor sok énekesmadár vonulása már megkezdődött – a fehér gólya fiókái már gyakorolják a repülést vagy már el is hagyták a fészket.
Ezt követően vannak, akik még sokáig visszajárnak a fészekre, mások hamar kiszoknak a környéken alakuló nagyobb gólyacsapatokba, vagy élőhelyet váltanak, és a fészektől távolabbi tarlókon, halastómedrekben, lucernásokon, kaszálókon vadászgatnak.
A fiatalok általában hamarabb indulnak útnak.
Az első fiatal gólyák már augusztus közepén felkerekednek, de mindig velük tart egykét tapasztaltabb idős gólya is. Nem csoda, mivel a gólyák a vonulási útvonalakat csak részben öröklik meg gének útján, másrészt az öregektől tanulják.
Az öregek jelenléte azért is rendkívül fontos, mert a sokszor 20.000 fős vonuló gólyacsapatok számára létfontosságúak a bejáratott, jelentős pihenőhelyek, ezeket pedig az öregek ismerik.
A vonulás idejére jelentős tartalékokat kell felhalmozni minden gólyának, mert a hosszabb pihenők közötti etapokban alig tudnak enni valamit. Egyrészt olyan helyeken állnak meg, melyek nem adnak bő táplálékforrást, és mivel a csapatok gyakran elérik a húszezres vagy annál nagyobb létszámot, még egy táplálékban gazdag terület sem tudna ellátni ennyi gólyát.
Általában augusztus 20. környékén
azonban szinte minden gólyánk útnak ered. Ilyentájt előfordulhat, hogy egyik napról a másikra hatalmas területekről tűnnek el a gólyák, s „elárvul a határ”. Ugyanebben az időszakban elmegy a legtöbb hazai fecske is, de az kevésbé feltűnő, mert ugyanakkor százezrével érkeznek hozzánk az északról dél felé tartó fecskecsapatok. Ez részint igaz a gólyára is, láthatunk is gólyát még szeptember első felében is, de már csak kis számban, s egyre ritkábban. Augusztus végére alapvetően ritkává válnak a jelentősebb csapatok.
A fehér gólya vonulásáról
már jó ideje alapos ismereteink vannak. A gólyák gyűrűzése a kezdetekkor is sikersztori volt. Rengeteg gólya került meg, és igen hamar rajzolódott ki a gólyák vonulásának dinamikája, a vonulási útvonalak és telelőterületek térképe is.
A tudományos szempontból többszörösen is áttörést jelentő eredményeket ráadásul sok érdekes, egyedi eset fűszerezte mindig is.
Így például viszonylag hamar előkerült két olyan gólyánk, akik Indiába mentek Afrika helyett. Még a madárgyűrűzés hajnalán, 1920-ban, a magyarországi madárgyűrűzést meglapító Vönöczky Schenk Jakab által a mai Horvátországban, Biljén jelölt fehér gólyát pedig az Arab-félszigetről, Ománból jelentettek vissza, s nem más, mint személyesen Syed Faisal Bin Turkee ománi szultán.
1908 és 1950 között összesen 99 hazai fehér gólya került meg külföldön.
A fehér gólya kutatásának jelentős, gyors sikere is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a madárgyűrűzés hamar lett az egyik legnépszerűbb és legjelentősebb kutatási forma az ornitológiában.
Összehasonlításként, ugyanebben az időszakban a szintén népszerű füsti fecskék közül 1908 és 1950 között mindössze 5 példány került kézre külföldön. Ez sokáig így is maradt, bár a fecskék jelölése a gólyáéhoz képest tömeges. Kis termete és rövid élettartam (átlagosan csupán 1-2 év) miatt azonban nehezen kerülnek meg a jelölt példányok.
A gólya nemcsak nagytermetű, feltűnő madár, hanem viszonylag hosszú életű is (ismerünk 39 éves jelölt példányt is a vadonban!), így jóval több a lehetőség a gyűrűzött példányok megkerülésére, mint például a fecskék esetében.
A fehér gólyánál újabb, forradalmi eredményeket hozott a műholdas követés (ez egyelőre az olyan kistermetű madárfajoknál, mint a fecske, nem járható út). Már a II. világháborút megelőző gyűrűzések során fény derült arra, hogy a gólyáink a Nílus vonalát követve haladnak dél felé, egészen Dél-Afrikáig, de csak a műholdas követések fedezték fel, hogy létezik egy másik telelő-pihenő terület is Nyugat-Szudán és a Csád-tó körzetében.
A műholdas megfigyelés
arra is lehetőséget nyújtottak, hogy a vonulás ütemét is jobban megfigyelhessük. Gólyáink, miután elrajtolnak tőlünk,
- 10 nappal később érik el a Boszporuszt
- 15 nappal később érnek Izraelbe
- 20 nap után már Észak-Szudán felett járnak.
Decemberben – amikor a házainkban csillog-villog a sok gyertya, bejgli illatozik és rotyog a konyhán a töltött káposzta, – a legtöbb fehér gólyánk valahol Dél-Afrika táján kóborol majd, hogy aztán nem sokkal szilveszter után meginduljanak visszafelé, és hosszú vándorútjuk végén, többségükben március végén / április elején ismét megjelenjenek a hazai fészkeken.
Ha elolvasod a kapcsolódó cikkeinket is, egészen összetett, nem mindennapi képed lehet nemcsak a gólyáinkról, hanem a madárvonulás egészéről is! Szörfölj, szárnyalj szabadon a cikkeink között!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több gólya és madárvonulás
Szia, ‘Cen!
Meglepett, amit a kakukkról írtál!
Nálunk vannak ketten is a környéken, egy idő után valóban ritkábban hallottam őket, s most gondolok vissza, hogy nagyon régóta nem hallom őket.
Miért jönnek hozzánk ilyen rövid időre csupán azért, hogy a tojásaikat becsempésszék más madarak fészkeibe, s utána angolosan távozzanak?
Megéri emiatt ennyit repülniük???
Üdvözöllek a szomszédból (Kányavárról) : Gyöngyi
Jut eszembe!!!
Meg lehet látogatni a birtokodat magán személynek is, vagy kizárólag tudományos megfigyelések miatt?
Engem nagyon érdekelne, férjem pedig sokat fotózik.
Ha van rá lehetőség,hogyan tudnánk egyeztetni???
A birtokot nem tesszük látogathatóvá, illetve az a terv, hogy a legjelentősebb támogatóinknak biztosítunk erre lehetőséget, nekik is titoktartási nyilatkozat mellett.
Egészen elképesztő ami a madarak génjeibe van kódolva az élőhelyeiket illetően. A gólyák visszatérnek elhagyott fészkeikre , helyesebben ugyanoda abba faluba, arra az oszlopra stb.-sok sok hónap után, költenek aztán újra útra kelnek amikor a fiókák elhagyják a fészket- mintha a mindig tavasz, mindig nyár helyek kellenének és viszi őket a szél, meg a testükbe kódolt lendület . Nekem a legdöbbenetesebb vándorlás a lepkéké amiről írtál itt Cen- el sem tudom képzelni, azok a parányi törékeny testek hogyan tudnak átkelni az óceán felett, azt meg pláne nem tudom felfogni, hogyan lehet megjelölni őket úgy, hogy biztosan tudni lehessen honnan indultak. érdekes amit az előttem szóló írt a birtok látogathatóságát illetően- akkor oda lesz az anonimitás, másrészt, valóban tanító jellegű az is, ahogy az egyes területeket tudatosan kezeled (boldog boglyák, mézelők, őskökényes, vadföld, angolkert, vagy a leendő levendulás stb.- szóval a “hogyan csináldból” élőben lehet, hogy többet lehet profitálni mint a virtuálisban. Mindazonáltal tökéletesen értem a magánszféra védelmét, én sem engednék be akárkit akármikor az “élőhelyemre”- az otthonomban, nyilvánvaló, hogy a Te visszavadított birtokod nem a köznek szól mutogatásra, inkább tanító, példamutató jellegű. Nagyon várom a Remény birtokról szóló képes beszámolót !
Meg fogjuk találni annak a módját, hogy az itt felhalmozott tapasztalat elérhető legyen bárkinek anélkül, hogy a birtokot meglátogatná. Csak a legjelentősebb támogatók számára nyitjuk meg ezt a lehetőséget. Ha valaki azzal keres minket, hogy segítsünk neki a saját területét gazdagabbá tenni, örömmel segítünk – ahogy legutóbb részint a Remény Farmmal is tettük. Erről az útról hamarosan hozok anyagokat, de a ma hajnal podcastben is viszonylag részletesen beszélek róla.