Sorra kelnek ki a flamingófiókák az állatkertben
A Fővárosi Állat- és Növénykertben látható Európa egyik legjobban szaporodó állatkerti rózsásflamingó-kolóniája, amely mintegy 150 egyedet számlál. Évente általában húsz körüli, vagy még annál is több fiókával gyarapszik a csapat, ami lehetőséget teremt arra is, hogy a budapesti kelésű flamingókból más hazai és külföldi állatkertek is kapjanak.
Az idei első fióka június legvégén bújt ki a tojásból, az azóta eltelt bő két hétben pedig szinte minden nap kikelt egy újabb egyed, így a fiókák száma a legutóbbi számlálás szerint már tizennyolcra nőtt, és még mindig vannak tojások, amelyeken kotlanak a szülők.
A flamingófiókák nem sokban hasonlítanak a kifejlett madarakra: ugyan jóval kisebbek, de a különbség nemcsak ebben áll: az aránylag tömzsi, az első napokban kifejezetten “pufók” lábak, a pihés, szürke tollazat, és az egyenes csőr lényegesen eltér attól, amit a felnőtt egyedeken lehet látni.
A fiókák lába és csőre az első pár napban még rózsaszínű, de egyhetes korukra már befeketedik, és jó ideig úgy is marad. A kifejlett madarakra jellemző színek csak az első év után jelennek meg rajtuk, addigra már magasságukat és alakjukat tekintve is sokkal jobban hasonlítanak szüleikre.
A szülők egy speciális táplálékkal, a begytejjel etetik a fiókákat: a begy falában termelődő, tápláló váladék élettani szerepét tekintve az emlősök tejéhez hasonlít, bár nem fehér, hanem sötétvörös színű. A felnőttek a csőrükből csurgatják át a fiókák csőrébe, amit egy kis szerencsével a látogatók is megfigyelhetnek.
A legutóbb kikelt fiókák még a fészekben vagy annak környékén lebzselnek, a tíz napnál idősebbek azonban már kisebb sétákat is tesznek a felnőttek felügyeletével. Az elkövetkező hetekben pedig arra lehet majd számítani, hogy a szülők a kolónia összes fiókáját egy csoportba terelik össze, egyfajta “óvodát” alakítva ki, mert így sokkal könnyebb gondoskodni a fiatalokról, illetve vigyázni rájuk.
A rózsás flamingó (Phoenicopterus roseus) nem teljesen egzotikus faj, mert bár inkább Dél-Európában, Afrikában, valamint Délnyugat- és Dél-Ázsia egyes vidékein honos, ritka kóborlóként Magyarországon is előfordulhat. Ezért a hazai védett állatfajok listáján is szerepel. Tápláléka apró vízi élőlényekből áll, ezeket speciális csőre segítségével szűri ki a vízből. A tojók általában egy vagy két tojást raknak, a fiókák egy hónap elteltével kelnek ki. A kotlásból, illetve a fióka neveléséből mindkét szülő kiveszi a részét. A képek a Fővárosi Állatkert Facebook-oldalán láthatók.
Forrás: MTI, képek: Bagosi Zoltán/Fővárosi Állatkert/Facebook
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Fontos a marketing, de szeretnénk azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több madár
még több hír
