Lehetséges a felmelegedés megállítása? Ennyi kell hozzá csak!
Ahhoz mérten, hogy mekkora bajban vagyunk mindannyian, az efféle reakció vagy videó ritka, akár a kétfejű holló.
A tiszta, világos, tényszerű,
leíró jellegű beszéd egyébként is hiánycikk jó ideje, és szemlátomást egyre inkább az lesz a következő évtizedekben. A hisztéria uralkodik, az esztelenség uralkodik, a barbárság, az agresszió, az önimádat és okoskodás. Igaz, a lent ajánlott videó készítőjének, Horváth Andrásnak is – aki egy népszerű autós csatornát visz – volt már kisebb botrányt kiváltó kifakadása, amikor magából kikelve ordított a követőivel, mégis két olyan autós csatorna van, ahol rendszeresen találkozom értékelhető, átgondolt és korrekt, a felmelegedést is érintő tartalmakkal. Az egyik Horváth Andrásé, a másik Karotta csatornája. Horvát Andrásnál is immár sokadszor találkozok az éghajlatváltozásról, a levegőszennyezésről szóló videóval, általában persze az autózás és a környezet relációjában.
Vitathatatlanul sok a hülye az interneten (épp annyi, mint a köztereken és közéletben), s úgy sokasodnak, mintha bibliai ősparancsnak engednének vagy valahol gigászi underground-hangárokban tenyésztenék őket Petri-csészében pipettával; szóval annyian vannak és annyira radikális az ostobaságuk, hogy időnként akár érthetővé is válhat, miért robban ki valakiből „minősíthetetlen” minősítgetés velük szemben.
Ezt nemcsak átérzem, hanem tudom is,
mert sokszor küzdök azzal én is (egyre sűrűbben), hogy ádáz erőfeszítések árán megőrizzek valamit szalonképességem szánalmas maradékából. Mert csakugyan annyi már az idióta, az agresszor – a közönséges kommentelőtől a százezeres követőtábort mozgató megmondó-seggfejig –, hogy a közélet terében mondatról mondatra idióták, agresszorok, kivagyi bántalmazók között botladozik az emberfia, és ebben a hortyogó, forrásig hevített, saját ostobaságuktól megrészegült emberfők tömegében ott vannak – általában az első vonalban – a klímaszkeptikusok is.
Ugyanakkor sokan vannak azok is, akik komolyan veszik a környezet védelmét. Leginkább rájuk gondolva próbálom a permanens romlás kellős közepén megőrizni a hidegvéremet. És írni, a Cenwebet szerkeszteni is ennek tudatában igyekszem, és próbálok hinni abban, hogy amit írok, a hisztérikus kommentelők és ügyeletes idiótákon túli szférában sokaknak fontos.
Sokat írtam már az ember és a Föld viszonyáról,
rendszeresen hozunk híreket a környezet, a Föld állapotáról is – sőt: ez egyértelműen fókusz a híreink között, de az időjárással, a felmelegedéssel kapcsolatos hírek nem azért dominálnak nálunk, mert ezek népszerű témák, és mert ezek kattintást és olvasókat hoznak. Nem is azért, mert szeretnénk meghonosítani a mi oldalunkon, a mi olvasóink körében is a krónikus klímahisztériát vagy a gyógyíthatatlan klímaszorongást, egyúttal létrehozni egy olyan olvasói tábort, mely a klímatagadókkal és a relativizálókkal szemben ellenpólust képez. Lehetőleg épp olyan hisztérikus tömeget, mint amilyen hisztérikusak és nagyzolók a klímatagadók, vagy amilyen hisztérikus Greta Thunberg.
Épp ellenkezőleg. Nincs ok hisztériára. Nem kell a pánik – annak ellenére sem, hogy Greta Thunberg ezt javallotta. Ezt el is mondtam sokszor. Egyébként sem kell, hogy bárki a maga személyes és aktuális mentális állapotát, ideológiai elkötelezettségét – ahogyan azt itthon is számos közéleti megmondó esetén látjuk – egyedül üdvös útnak, és mindannyiunk számára is egyedüli alternatívának, kötelező élet- és gondolkodásmódnak láttassa. Nem, erre nincs szükség, Sőt: ebből rohadtul elég.
Ebből már akkor elég volt,
amikor ezt – a privát baromságok gátlástalan, megkérdőjelezhetetlen kiterjesztését az úgynevezett „emberiségre” – valaki elkezdte. Száz évvel vagy százötven évvel ezelőtt. Ez a mentalitás, ez a kommunikáció lassan már történelmi bűnné nő – korát és nagyságrendjét tekintve is.
Arra törekszünk, hogy arról hozzunk hírt, ami valóban fontos. Amennyiben hisztériára, kattintásra gyúrnánk, akkor volna a Cenweben bulvár és politika is. Ami nem mellesleg lassan egy és ugyanaz. De nincs. A klímaváltozásra, a Föld, a légkör, az óceán, a bioszféra állapotára vonatkozó minden hír viszont valóban fontos. Fontosabb bárminél. Ez fogja meghatározni a jövőt. Ez határozza meg már most is, hogy mit tehetünk meg nyáron.
Hacsak arra vetünk egy pillantást, hogy a legutóbbi hőhullám idején (amikor a lent ajánlott videó is készült), annyit mentek a mentők, mint legutóbb a pandémia idején, a halálozások száma pedig 15 százalékkal nőtt, akkor nem túlzás azt állítani: a klímaváltozás dönt már ma is arról sokak – ezrek és ezrek – esetében, hogy meddig tarthat az életük. Legyenek „környezettudatos” polgárok, klímaaktivisták vagy klímaváltozás-tagadók. Ha a szívük nem elég erős a negyven fok fölötti magas páratartalomhoz, akkor nekik reszeltek, sokszor akkor is, ha hűtött lakásokban próbálják kibekkelni az egyre hosszabb – legutóbb kéthetes – hőhullámokat.
A Föld viharos átalakulása,
az a köztes állapot, amikor a Föld kibillent – a jóvoltunkból – az egyensúlyából, és még nem állt be egy új egyensúlyra, a kettő közötti kaotikus korszak rövid időn belül totálisan leuralja majd a mindennapjainkat. Elsöpri majd azt is, ami most a többség számára még fontosnak tűnik: a bulvárt, a politikát, a közéleti csetepatékat, az ideológiákat nem különben. Úgy elmossa, mint a homokban hátrahagyott lábnyomokat az ár.
A környezet, a Föld megismerése és figyelése mellett fontos megtartani a hétköznapok örömeit is, gondozni a pszichét, etetni őt történetekkel, művészetekkel, tudományokkal. Ez is fontosabb, mint az, amit ma közéletnek mondunk. Mi erre törekszünk, ezt igyekszünk megjeleníteni – akkor is, ha erre a konstellációra és életminőségre egyre kisebb az igény.
De hiszen a gondjaink talán épp ebből fakadnak. Abból, hogy egyre kevesebb a józan, kíváncsi, tájékozott, és ami még fontosabb: folytonosan tájékozódó és önmagát tudatosan, egy életen át mozgásban és fejlődésben tartó emberfő.
Mentségemül – mert hamarosan adósságaimról kell beszélnem – nem egyszer írtam arról, hogy a klímaváltozáshoz nem hisztérikusan kell viszonyulni. Akkor sem, ha a vége egyfajta kataklizma vagy káosz, mint ahogy valószínűleg az lesz, méghozzá a vártnál hamarabb, s máris, mintha ennek jeleit látnánk többek között a tömeg hisztériájában és elhülyülésében is.
A hülyeség egyfajta érzéstelenítés.
Azok lépnek a totális hülyeség, az elvakultság és az agresszió útjára, akik valójában a csontvelőig gyávák, és már réges-régen berosáltak. Ezek az emberek, ezek a megmondók valójában azt igyekeznek palástolni, hogy náluk már tele a gatya. Humánetológiai tény: a rémült ember ordít. Nézzétek csak meg: tele a net olyan videókkal, ahol tréfából ijesztgetnek embereket, akik válaszul ordítanak, ahogy a torkukon kifér.
Kollektíven is ugyanezek a reflexeink. Amint egyre terebélyesedik fölöttünk a klímaváltozás elkerülhetetlen következmény-tornádója, egyre többen ordítanak. Holott jobb lenne megfontoltan leballagni az óvóhelyre. Berendezkedni arra, hogy egyre több időt kell majd „óvohelyeken” tölteni. Tudomásul venni, hogy egyre több „bunkert” kell építenünk. De nem. Csak az ordítók tömege nő. Meg az esztelen kétely.
Mindkettő emberi reakció: a páni félelem és ordítás meg a totális tagadás is.
Az egyre növekvő hülyeség valójában a rémült tömeg ordítása.
Miután annyit hangoztattuk – évszázadokon át –, hogy a Homo sapiens milyen fejlett és okos, talán épp most kellene már valóban meghaladni néhány nagyon is emberi tulajdonságot. Talán most az egyszer már tényleg lehetnénk értelmesek és okosak. Higgadtak és korrektek egy nehéz helyzetben.
Ehhez pedig világos, tiszta és egyszerű beszédre, ellenőrzött és elfogulatlanul rendszerezett infókra volna szükség.
És itt jön az önkritika: ebből én is keveset adok.
Az én optikám gyakran túl széles látószöggel dolgozik és túl kozmikus (ezúttal is). Hiszek az okos tervezésben, sőt: én még hiszek a tudásban és abban a képességben, hogy kellő információ birtokában megdöbbentően sokat láthatunk a jövőből (minden híreszteléssel ellentétben). Ezért gyakran akkora léptéket választok, ami itt és most talán nem is adekvát. Ahogy egy híres ökológus-politikus két éve, midőn a Vérmezőn sétálgattunk, és arról beszéltem, hogy a Föld átalakulásának folyamata nem az ember végét, hanem bizonyos szempontból a kezdetét jelenti majd, mivel a radikális változás legvégén egy új emberfaj fog megjelenni, amely jóval értelmesebb és higgadtabb (és érzelmesebb!) lesz a Homo sapiensnél, a modern embernél, mire ez a híres közéleti személy, talán kissé ingerülten, azt mondta:
Ugyan kit érdekel, mi lesz ezer év múlva?
Ma sem értek egyet vele, most is úgy gondolom, hogy a magamfajtának – az írónak például – szerepe lehet abban, hogy az új ember milyen hamar és mennyi fájdalom után születik meg végre, ráadásul konkrétan is leteszem a voksom a bioszféra mellett, amikor időt és pénzt, és az életem jelentős idejét a birtok, egy privát természetvédelmi terület létrehozásába, fajok ezreinek, egyedek milliárdjainak védelmébe fektetem,
mégis végül azt kell mondanom, hogy nagyban az segítene talán a legjobban, ha az egész problémahalmazt olyan világosan és egyszerűen kommunikálnánk, ahogyan Horváth András az alábbi videóban.
Mert ez lényegileg „csak’ ennyi.
Ebben a pár percben ott van szinte minden fontos infó. És ha a populáció kilencven százaléka csak ennyivel volna tisztában, csak ennyit fogadna el, és ehhez igazítaná az életét, és ehhez igazítaná a klímaaktivistákhoz, a nagy szennyező cégekhez és államokhoz való viszonyát, az önmagához, mint energiafelhasználóhoz való viszonyát is, akkor megdöbbentően hamar egy sokkal jobb és hosszútávon is perspektivikus világban találnánk magunkat.
Ahogyan hiszek abban, hogy a felmelegedés következményeként a régi civilizáció helyén majd egy új épül egy új emberrel, abban is hiszek, hogy az ennyire világos kommunikáció még mindig javíthatna a helyzetünkön. Bár abban is egyet kell értnem, hogy a folyamat megállítására nincs már mód. Ugyanakkor az is igaz, hogy ugyanilyen tiszta infókra alapozva arra is kitalálhatunk valamit, hogy miként éljünk majd akkor is emberhez méltón, amikor a mainál is látványosabban rongyol be az életünkbe az, ami most még csak kóstolgat minket, de ami most már tényleg elkerülhetetlen.
Ha esetleg mégsem, akkor mindössze két dolog kell hozzá:
- Ami az alábbi videóban elhangzik, azzal legyen tisztában az elsöprő többség,
- és ennek tudatában alakítsa át az életét és a civilizációnkkal való viszonyát.
Ennyi. …és a bioszféra fényre derül.
Van tehát kiút.
A baj csak, az, hogy senki sem akarja járni.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kisfontos”
