Életem „legdurvább” tavasza?

Életem „legdurvább” tavasza?

---

Mindig necces legekről beszélni, de azért most joggal merül fel bennem, hogy talán nem volt még annyira pörgős tavaszom, mint amilyen most jön. Persze, volt már számos emlékezetes, és melós tavasz – a tavasz alapból is mindig az –, például tavasszal volt a Zafír-túra is, és talán ez idáig a legemlékezetesebb kikeletem, de arra nem mondanám, hogy „pörgős” volt. Komótos, küzdelmes, reményteljes, hosszú vándorlás volt az a hegyekben patakról patakra. Sok csönd, sok magány, sok necces pillanat, s végül az öröm, hogy az utolsó pillanatban megleltem életem első, és egyelőre utolsó zafírját.

---

Most viszont az új oldal nyitása egybeesik a tavasszal. A birtok élőhely-átalakításait tovább kell vinni mindenképp, helyre kell állítani, amit lehet, a szarvasok nagy dáridója után (itt írtam erről bővebben pár napja), újabb mézréteket kell telepíteni, újabb parcellákat kell füves élőhellyé alakítani a kanadai aranyvessző kiszorításával, kaszálással-szártépőzéssel, valahogy-valamiként el kell küzdenem  magamat odáig, hogy végre lehessenek jelentősebb fatelepítések… és a több, és a többi.

Mindezzel párhuzamosan kell majd gyakorlatilag napi 24-ben ügyeletben lenni a weboldalon,

hogy valóban lássuk három vagy hat hónap múlva, van-e létjogosultsága az oldalnak. Ha nem teszünk bele mindent, soha az életben nem derül ki. Az ehhez nyújtott támogatásotokat visszamenőleg és előre is nem győzöm köszönni.

Látszólag mindez rossz konstelláció. De nem! Elsülhet mindez jól is. Épp a tavasz az egyik legmozgalmasabb időszak, nemcsak a birtokon, hanem általában a vadonban is, ismét jön  a madárvonulás, a fészkelések, ismét sok anyagot vehetek fel a birtokon, de akár távoli élőhelyeken is, így a Kert & vadon blog fullon pöröghet, és ez voltaképp megkönnyíti a weboldal pörgését is.

És itt van Mara, aki nagy lelkesedéssel, teljes szívvel és kreativitással veti bele magát a Cenweb életre keltésébe, néha magam is meglepődöm, hogy elkötelezettsége semmivel se kisebb az enyémnél. Arról nem is szólva, hogy részetekről sem hagy alább a támogatás – egyelőre –, kapom a linkeket, az ajánlatokat, és ez sokat segít, sokat számít.

Remélem, így marad ez jó sokáig.

Ezen a hétvégén, vagy talán a következő napokban néha talán kevesebb cikk jön – bár még ez sem biztos –, mert a számotokra kevéssé látható szerkezeti fejlesztésekre koncentrálok, hogy az utolsó fontos simítások is elkészüljenek jövő vasárnapra. Nem tudom, hogy ez hányadik halasztásunk, de remélem, értitek, miért alakul ez így. Talán lehetnék-lehetnénk kevésbé perfekcionalisták, végtére is ki várná el, hogy felvegyük a versenyt a legnagyobb, sok száz milliókból, esetenként milliárdokból működtetett oldalakkal, de mi mégis szeretnénk, ha semmiben se maradnánk el a gazdag és jól tarott, profitorientált oldalaktól.

Bevallom: én sem vagyok biztos abban, hogy ez így helyes. Abban viszont biztos vagyok: jobb halasztani, jobb magasra tenni a lécet, akár túl magasra tenni is jobb, mint túl alacsonyra. Leverni is jobb, mint átlépni fölötte elegánsan – bokamagasságban.

Egészen izgatott vagyok. Mint gyermekkoromban, amikor február közepétől már mindig vártam az első seregélyeket. Most is várom őket, a visszatérő madarakat, és várom – immár veletek együtt – a visszatérő és az új olvasókat. Irtó izgalmas, mi történik majd. Bármi lesz is a végeredmény, tanulságos lesz, ez nem kétséges.

Talán ez is olyan lesz, mint a Zafír-túra volt.

Hosszabb út lesz, talán nehezebb is, de egyrészt nem egyedül megyek, másrészt a Zafír-túra végén egy úttal, egy próbával lettem gazdagabb, ezúttal viszont, ha a weboldal végül eljut a virtuális zafírig, az sok egyébre is hosszútávú hatással lesz, többek között arra is, hogy milyen gyakran adok ki könyveket, és láthatom-e még életemben, hogy a birtokon új erdő növekszik, hogy a völgyben víz csillan meg az elárasztott nádasok között. Köszönettel: Cen’

még több blog

még több Centauri

Keresés

Keresés