Tombol-rombol a sok szarvas a kertben
KERT & VADON
Elértünk egy határhoz, úgy érzem. És hogy egy másik fordulattal is éljek: egyik szemem sír, a másik nevet. Valószínűleg sosem volt a birtokon ennyi szarvas, ugyanakkor az a rossz hír, hogy a kertben sem. Szép lassan komoly károkat okoznak és nem kevés fejtörést. Károkat, mondjuk, komoly károkat máris okoztak, azon már túlvagyunk, csak az a kérdés, meddig engedhető ez.
A birtokról igazán keveset írtam mostanában, ennek sok oka volt. Az egyik az, hogy télidőben nyilván kevesebb dolog történik itt, a másik pedig, hogy késő ősztől voltak nehéz időszakok, az újév pedig az új weboldal felépítésével telt. Bevallom: az idén madarakat sem etettem. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy enyhe volt a tél mindvégig, alig akadt pár fagyos nap, hó egyszersem volt, így nem volt feltétlenül szükséges a madáretetés. A másik ok: a válságra való tekintettel én is spórolok, ahol tudok. Ha kemény tél jött volna, nyilván etetek, bármi van is, bármibe kerül is – de nem volt.
Vissza a szarvasokra! Több területen is aggályos a jelenlétük, s főként a létszámuk. Nézzük ezeket sorban.
Mézelő zónák
Ez a legkevésbé problémás, bár még nem tudhatom, milyen hatással vannak a tavaly augusztus-szeptemberben vetett méhlegelőkre, ahogy én nevezem: mézelő zónákra. Soha ilyen jól nem sikerült a vetés, és eddig voltaképp hiába próbálkoztam, szerény részeredményeket értem csak el. 2022. október elejétől viszont a mézelő zónákban nemcsak kihajtott, megeredt a virágos vetemény, hanem virágzott is a sárga mustár. Már ebben az időszakban észlelhető volt, hogy a vadak, őzek és szarvasok szívesebben legelik a sávokat, mint a birtok egészét. Hamarosan a virágok is ritkulni kezdtek.
Főként az őzek kedvelik a virágokat!
Gondolom, a virágok javát ők tüntették el novemberre. A tél folyamán ez a legelés tovább erősödött, és most már ordító a különbség a mézelő zónák és a környezetük között. A mézelő zónákat egészen rövidre rágták a tél folyamán. Csak remélni tudom, hogy ez nem veti vissza jelentősen a tavaszi virágzás esélyeit. Mert soha olyan jó eséllyel és nagy reményekkel nem indulhattam neki a tavasznak, mint az idén. Csapadék is volt, lehetne ezernyi virág és lepke – annyi, de annyi, amennyi itt sosem volt még. Talán soha az utóbbi 100 évben. Hacsak az egészet be nem zabálják a szarvasaim. Azt remélem, hogy amikor már bárhol találnak zöldet bőven, hajt majd a nagy kedvencük a fűz is, nem jönnek fel oly gyakran. A mézelő zónák legjobb részei ugyanis a kert alatt, a Kisréten és a Nagykarámon vannak.
Bagolyboglyák viszlát
Ilyet se láttam még. Sok – túl sok – boglyám gyakorlatilag megsemmisült. Körülbelül 25-30 boglyával zártam az évet ősszel, ebből legalább 10 már csak nyomokban van meg, és ami különösen érzékenyen érint, itt is a kerthez közel eső boglyákat érte a legdurvább „támadás”. Végül még a Boldog-boglya is gyakorlatilag megsemmisült. A Kisréten a Rezes-boglya már december elején gyakorlatilag eltűnt, és a két legszebb új, 2022. őszén a Hospodában épített boglyámat is a földdel tették egyenlővé. Miért épp a terület felső részén bontották szét ennyire a boglyákat? Erre van egy nyilvánvaló magyarázat. A felső területek fűfélékben gazdagabbak, míg az alsó parcellákban még domináns az aranyvessző. Az aranyvessző nem jó takarmány, csak virágzás idején és frissen szereti a szarvas, viszont a fűszéna remek takarmány télen is. Más kérdés, hogy szinte egész télen találtak maguknak akár zöld takarmányt is, hóborítás nem volt, mégis: ez a széna annyira vonzó volt a számukra, hogy szétbontották és némelyiket szinte maradéktalanul felfalták.
Viszlát lessátor
Még októberben állítottam fel egy lessátrat a Boldog-boglyánál, amikor szépen kezdtek gyűlni a citromsármányok. Ez egy zsír új lessátor volt, amit erős lécekből raktam össze. Végül sajnos nem került sor fotózásra és forgatásra, és talán már nem is fog. Pár hete valami okból ezt a lessátrat is összetörték – feltételezem, úgy gondolták, remek lehetőség egy kis vakaródzásra, de a lessátor vázát nem arra terveztem, hogy több mázsás állatok rajta vakarózzanak.
Viszlát kerítés és kert
A legdurvább mégiscsak az, amit a kertben műveltek. Ez leírhatatlan. Oldalról, a szomszéd telek irányából már tavaly is be-bejutottak a kertbe és pár fenyőfát alaposan meghántoltak szeptemberben, a bőgés idején. Rettenetesen megrágták a babérmeggyeket és tujákat. A tuják azóta sem jöttek rendbe, a babérmeggyről azóta tudom, hogy tavasszal hamar megújul.
A beólálkodó szarvasok néha megriadnak, és amikor hirtelen nem találják a rést, ahol bejöttek vagy rövidíteni akarnak, nekirohannak a kerítésnek. Először a nagykaput döntötték ki, talán mert azon néha bejöhettek, és egy riadalom alkalmával úgy gondolhatták: hátha nyitva van. Hát nem volt nyitva. De végül is „megoldották”. A kapu kidöntésével megindult a káosz. Próbáltam a kaput megerősíteni, de mivel öreg a kapu, ez nehézkes, jelenleg meg már szinte lehetetlen. Oldalról egyre többen és többen jutottak be a kertbe, de ami karácsony előtt nem sokkal történt, az páratlan.
Tudjátok, hogy a szarvasok a téli időszakban nagy csapatokba, úgynevezett rudlikba állnak. A korábbai teleken is jártak át a birtokon rudlik, akár rendszeresen is, néha több száz szarvasból verbuválódott rudlik is, de olyan sosem volt, hogy egy egész rudli feljöjjön a házhoz, s be a kertbe. Karácsony előtti hetekben történt, hogy éjjel kiléptem a teraszra egy cigire, és ahogy ott bagózgatok, reccsenéseket hallok, nyammogásokat, afféle hangokat, mintha egy rakat szarvas enne a közelben. Tapsoltam egyet, mire a föld is megindult a sötétben.
Nem láttam a csordát, de olyan dübörgéssel vágtattak ki, amit nem okozhat pár tucatnyi szarvas. Ez történt úgy este 11 felé. Míg persze dolgoztam, világított a lámpa a dolgozószobában, láthatták és hallhatták, hogy dolgozom, jövök-megyek, ennek ellenére bevették magukat az udvarba. A szarvasok, ha valahonnan elriasztják őket, nehezen térnek vissza. Akár hetekig is távol maradhatnak. Ebben az esetben viszont úgy másfél óra múlva, amikor ismét a teraszra mentem, megint csak hallottam a kertből a szöszögést. Gondoltam, megnézem, mégis hány szarvas ez, és ha lehet, kicsit jobban rájuk ijesztek.
Ezt nem kellett volna.
Felvettem a konyhában a zseblámpát, és kiosontam a nagykapuig. Ott aztán felkapcsoltam a lámpát. Így sem láttam a kert egészét, de alsó hangon is 150 szarvas között találtam magamat. 50-60 szarvas még kirongyolt a nagykapu helyén, de a többiek beszorultak közém és a kert felső része közé, így felfelé, a ház felé rohantak és a kerítés délkeleti sarkához, a Nagyfenyősor felé, irgalmatlan tumultus és pankráció keletkezett a kert felső sarkán, csörgött-zörgött a kerítés, pattogtak az ágak és a bokrok, majd hatalmas durranásokat hallottam, és rögtön tudtam, mi adhat ilyen hangot: kettétörtek a kerítésoszlopok.
A saroknál körülbelül 40-50 riadt szarvas feszült neki a kerítésnek, vagyis körülbelül 8 tonna (!) hús, izom, erő és riadalom, és ennyit nem bírt már az öreg kerítés. Míg mindez történt, ott álltam a Nagyágyúdombnál, és köztem meg a Fenyőkör között további 20-30 szarvas állt dermedten, tőlem alig 15 méternyire, és engem bámultak, majd kisvártatva ők is a kert belseje felé vették az irányt, és némi rombolás után megtalálták az alig egy perce megsemmisített kerítés sarkát és elrongyoltak a Kisrét sötétjébe.
Nem ragozom. Mindezek ellenére a szarvasok továbbra is visszajártak. Kijártam, riasztottam őket, de hiába. Eszméletlen elszánt bagázs, és összesen lehet itt akár 200-250 szarvas is. Újabb fenyőfákat gallyaztak fel, a babérmeggyeket megint visszarágták, mint ahogy a tujákat is, és újabb és újabb riadalmak során a kerítés új szakaszait döntötték ki. Nem tudok mit tenni. a birtok alsó részén vannak olyan sávok, ahol bő öt méteres szélességben szinte a földig kitaposták a terepet.
Megmutatom mindezt majd videóban is, most csak egy fotót hozok a kerítés alsó részéről.
Mi a megoldás?
Eddig is akadályozták a fásítást. Lehetetlen volt bármit is ültetni, mert heteken belül elpusztították volna. Mutattam korábban is olyan fákat az Égeresben, melyeket az üzekedő bikák kérgeztek le. A kert most már menthetetlen. Új kerítés kell, és egyúttal meg kell növelni a lekerített terület nagyságát is, méghozzá úgy, hogy abba a Hospoda is belessen (így lehetőség nyílna végre a gyümölcsös telepítésére is), a Kisrét és a Nagykarám is, ez a minimum, és így a boglyák és mézelő zónák egy része is védelmet kapna.
Más kérdés, hogy gőzöm sincs arról, mikor és hogyan tudok új kerítést organizálni. De továbbra is szeretem a szarvasokat. Ez egyértelmű. Kedvezek is nekik, de valamiféle kompromisszumot kell találnunk.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több szarvas
még több Kert & vadon
Ó, bakker!
😯😯 Jesszusom!!!
Ilyen hírekre nem számítottam, ez nagyon szomorú.
S a rengeteg munkád, ami benne volt mindabban, amit tönkretettek… 🙁
Ráadásul oda valami masszívabb kerítés kell – a drótkerítés nem elég -, azt hiszem, és az nem lesz olcsó.
Valahonnan, ahol eddig ettek, bandáztak, ki lettek rekesztve, vagy elüldözve ezek a szarvasok. 🙁 Ennyi állat egy nagyobb vadont is letarolna.