Így gondozd a csonttollúdat! Újra invázió lehet! | Csonttollú Magyarországon újra!
Legszebb téli emlékeim között fontos helyet töltenek be azok a hónapok, amikor a madáretetőmre százával, esetenként ezres nagyságrendben jártak csonttollúak. A csonttollú két okból varázsolja el a madárbarátokat. Egyrészt egészen pompás. Kevés ennyire elegáns madárfajunk van. Másrészt titokzatos, kiszámíthatatlan. Sosem lehet tudni, mikor látogat el hozzánk a magas északról, mennyit kell rá várni. Öt évet? Tíz évet? Senki se tudná megmondani.
Talán a csonttollú maga se tudja 😊
Ezért aztán a csonttollú kicsit olyan, mint a beteljesületlen szerelem. Olyan, mint az a plátói szerelem, ami azért néha megvillantja előttünk a beteljesülés eshetőségét.
2023 ősze is egy ilyen villanás.
Pár napja csonttollúak bukkantak fel Magyarország északi, északkeleti részén, s a napokban már nagyobb csapatait is látták, például Debrecenben. Utoljára 2012/13 telén voltak nagyobb számban Magyarországon, vagyis épp tíz éve. 2016/2017-ben is felbukkantak, de kevesen, és csak az ország északkeleti régiójában. Azóta pokoli ritka nálunk. Most mindenki abban bízik, hogy az első csapatokat újabbak követik, egyre nagyobbak és egyre délebbi területeken is felbukkannak – ahogyan az a beözönlős teleken lenni szokott.
Én aktívan utoljára 1993/94-ben voltam részese csonttollúak inváziójának (2012/13 telén keveset voltam itthon, a birtokon), ők ugyanis sokszor egyáltalán nem jönnek, de egy „darab” se, amikor aztán elszánják magukat egy déli-téli túrára, néha olyan tömegesek, hogy azt megirigyelnék a seregélyek is.
Csapataik, mozgásuk, röptük emlékeztet is a seregélyekére.
Különösen érdekes, amikor sokáig maradnak Magyarországon, és olyankor nemcsak az a képtelenség eshet meg, hogy egy sárgarigó csonttollúak között énekel májusban (láttam ilyet is), hanem láthatunk időlegesen „összekeveredő” seregélyeket és csonttollúakat is.
Ha mondani kell egy tipikus inváziós (nem invazív! – az mást jelent) fajt, akkor a csonttollú a legjobb példa. Kiszámíthatatlansága épp olyan, mint a másik jellegzetesen inváziós fajénak, a pásztormadárnak, akiről ITT részletesen írtam.
A csonttollú szerencsére nem olyan faj, akit nehéz volna határozni, így amikor jönnek, örömünk, és még a laikus madárbarát öröme is tökéletesen felhőtlen lehet. Hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy épp pár hete esett meg, hogy egy madártól még vért is vettek, csakhogy megmondhassák, pontosan melyik fajhoz tartozik, de nem mellesleg épp így gazdagodott Magyarország egy újabb madárfajjal.
De vissza a csonttollúra! További öröm ebben a hektikus, de szenvedélyes „szerelmi kapcsolatban”, hogy amikor jön a csonttollú, akkor bizony az etetőre is jön! Nagyon könnyen etethető, könnyen szoktatható az etetőre, és igényli is. Épp ezért nem árt felkészülni, mivel, ha jön, akkor általában sokan vannak, és a fogyasztásuk sem elhanyagolható.
Amire talán nem is gondolnak sokan,
hogy a csonttollút talán vízzel lehet a legkönnyebben az udvarba édesgetni.
Az utóbbi években szerencsére egyre szélesebb körben ismert, hogy nem elég a madarainkat etetni, itatni is kell őket, és ami fontos: télen is! A csonttollúról szólva azonban jóval többről van szó, mint itatásról. A csonttollú ugyanis az egyik legnagyobb pancsoló, de északi elterjedésének köszönhetően az a specialitása, hogy rémesen hidegben is épp úgy wellnessezik, mintha nyár lenne. Kemény mínuszokban, mondjuk mínusz tíz fok alatt a madaraink többsége, például a cinegék nem fürdőznek, és ez teljesen érthető.
De nem így a csonttollú!
Egyes források szerint a csonttollú mínusz 27 fokban még vígan fürdik. Ez igaz is lehet, mivel én is itattam-fürösztöttem csonttollúakat, és bár csak mínusz 15-18 fok volt akkortájt, kora reggel a csonttollúak valóban fürdéssel kezdték a napot. Azt sem várták meg, hogy feljebb emelkedjen a nap és a fagy enyhüljön. Épp ezért akkoriban minden reggelem azzal kezdődött, hogy forró vízzel bőven napkelte előtt, általában még szinte sötétben, kiolvasztottam az etető közelében létrehozott fürdőhelyet.
Ha csonttollúakra készülünk, ne elégedjünk meg egy kis tálkával. Jobb egy kisebb medence, de – bár sajnos sok forrás népszerűsíti a műanyagtálakat – kerüljük a műanyagokat! 2023-at írunk, fuldoklik a világ a műanyagban, mi ne tegyünk hozzá még egy edényt.
Ha egy csonttollú fürdik nálunk,
jönni fog még tíz. Ha még tíz jön, ne lepődjünk meg, amikor újabb ötven is jön. És akkor se, ha az ötvenet még kétszáz követi. A csonttollú nagyon erősen szociális lény, imád együtt nyüzsögni, ezért adjuk meg nekik a lehetőséget, hogy akár több százan is együtt fürdőzhessenek!
Mivel etetjük a csonttollút?
A csonttollú etetése is rém egyszerű. A legbiztosabb, legkönnyebben beszerezhető, és legolcsóbb is, az alma. Ebből szintén képesek irgalmatlan mennyiségeket elfogyasztani. Az ő fogyasztásuk egyedül a fenyőrigókéhoz mérhető, amikor ők is sokan vannak.
Az almára azonban nem minden esetben mennek rá, legalábbis nálam az almáért nem mindig voltak oda, talán mert túl magas a víztartalma.
A berkenyének viszont képtelenek ellenállni.
Sokféle bogyóst esznek, a fagyöngytől a kökényig, gyakorlatilag tökéletesen megegyezik az étlapjuk a rigókéval, de mindenek közül a berkenyét kedvelik a leginkább, talán azért is, mert északi élőhelyeikről jól ismerik.
Én annak idején a közelben található madárberkenye fákról leszüreteltem a fürtöket és a hűvös garázsban, árnyékban, jól szellőző faládikákban tároltam. Mázsa számra. El is kelt. Előfordult, hogy a reggel kiborított két ládányi berkenye kilencre már elfogyott, és mehettem megint újabb ládáért. Ha van a közelben madárberkenye, érdemes leszüretelni, és félretenni a csonttollúnak, mivel a berkenye hamar lehullik, és a java a földön kárba vész.
Berkenyét főként városi területeken szedhetünk, így valószínűleg megkérdezik majd a járókelők, hogy mégis mit csinálunk. Amint az én esetemben is mindig azt hitték, hogy pálinkának szedem, esetleg lekvárnak. Az efféle faggatózások azonban remek alkalmak arra is, hogy madarakat egyáltalán nem ismerő emberekkel is beszélhessünk madarakról, konkrétan a csonttollúról is. A legtöbben nagyon elcsodálkoznak, hogy létezik ilyen madár. Legyen nálunk egy kép vagy határozó, esetleg telefonon keressünk egy linket, és mutassuk meg az érdeklődőknek, hogy kinek is szüretelünk.
A fürtös madárberkenyét kétféleképp szoktam etetni.
Egyrészt egy sűrűbb lombkoronájú fára feldobálhatjuk, mivel a fürtök egy része fennakad az ágakon. Az sem baj, ha lepotyog. Bár a csonttollú szívesebben falatozik az ágakon, ha kell, lejön az élelemért, ahogyan fürödni is. Az almát tűzzük félbevágva az ágakra.
Használhatunk szőlőt is! Én szőlőt is tömegével etettem velük, de szerencsém volt, mert abban az évben egy jégverés miatt nem szüreteltek, viszont az ültetvényeken annyi szőlő maradt, ami a madarakat ellátta. Ezeken a szőlőültetvényeken láttam életem legnagyobb, hatezer madárból álló csonttollúcsapatát is.
Összefoglalva, két dologgal várjuk a csonttollút:
- kényelmes fürdőmedencével
- és bőséges élelemmel.
Készüljünk az etetésükre
- almával,
- madárberkenyével
- esetleg szőlővel.
De ami a legfontosabb: még ha nem is Debrecen környékén élünk, készüljünk reménnyel. Bízzunk benne, hogy plátói viszonyunk a csonttollúval ezen a télen végre heves, mindent elsöprő beteljesülésbe torkollik. Olyan extázisba, amit aztán sohasem feledünk!
Folyt. köv., mert a csonttollúról van még mesélnivalóm bőséggel!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több madáretetés
még több madár
Különleges madár, már a neve is.
“Ezért aztán a csonttollú kicsit olyan, mint a beteljesületlen szerelem. Olyan, mint az a plátói szerelem, ami azért néha megvillantja előttünk a beteljesülés eshetőségét.” –
ismerjük el, így csak egy romantikus vénával megáldott író, aki nem mellesleg a madarak kiváló tudora, beszélhet egy madárról.
Kedves Ibolya! Igazad van! Nyugodtan kijelenthetjük: Cen’ nemcsak a madarak kiváló tudora, hanem szerelmese is.Az Ő “szemüvegén” keresztül nézve a felületes szemlélő is másként látja az élővilágot és benne a madarak csodás világát.
🤗
Milyen elegáns madár, miért csonttollúnak hívják? Olyan a tolla mintha selyemből lenne. A japán nők porcelán szépsége jutott róluk eszembe. A fagyöngy nem mérgező?