Gyakori madár, a csóka a rezervátum legújabb, 158. madárfaja!
Remekül indul ez a nap. 2025.11.16. van, 7:28, tíz perce értem vissza a házhoz a völgyből. Még a reggeli kávét sem főztem le, kicsit fáj is még a fejem. Éjfél után fél kettőkor feküdtem, de felkeltem hét előtt, hogy a Fantombikát visszavigyem a szolgálati helyére, a hollóetetőhöz, ahol tegnap már felvett egy egerészölyvet (Buteo buteo). Tegnap sötétedés előtt ugyanis felhoztam, hogy feltöltsem az akksiját és letöltsem róla a felvételeket (durván 4200 fotó és 1200 videó volt rajta, amiket a sármányetetőn készített nyolc nap alatt). Sürgősen hozzá kell jutni egy kávéhoz, odakinn nyirkos köd az úr, még fel sem ébredtem igazán, köpenyben vagyok, köpenyben támolyogtam le a völgybe is (köpenyben és gumicsizmában), de már túlvagyunk egy új madárfajon. 7:10-kor hallottam először, majd 7:20 körül láttam is.
Egy gyakori madarat. Egy olyan fajt, ami talányos módon 25 évig sikeresen kerülte el a rezervátumot és/vagy a figyelmünket. Megvan a rezervátum 158. madárfaja. A 157. a ritka kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) volt nem is olyan rég, 2025. október 13-án.
Valóban nem győzöm csodálni,
hogy a csóka hogyan tudott elkerülni minket 25 évig. Terepi madarászok tudhatják, hogy vaknak és süketnek kell lenni ahhoz, hogy bármely területen ennyire hosszú idő alatt se lássunk csókát, ha másként nem, hát a légtérben, teszem azt átvonuló vetési varjú (Corvus frugilegus) csapatokkal. Ez meg a másik: az ország leggyakoribb, legtömegesebb varjúfaját, a vetési varjút legalább 7-8 éve nem láttuk itt, még a légtérben se. Egyet sem. Holott tőlünk hét kilométerre van egy hulladéklerakó, ahol egész évben tömeges. Bezzeg holló (Corvus corax) a nap minden órájában van. Ma reggel – abban a 20 percben, amíg Fantombikát levittem és visszajöttem – legalább 4-5 hollópár ment át a fölöttem. Ezekben a hetekben mindig párokat látunk. A másik tömeges varjúfaj, a dolmányos varjú (Corvus cornix) is jóval ritkább itt, mint a holló. Ez rendkívül speciális helyzet. Másutt nem is találkoztam még ilyennel.
Nem véletlenül szerepel a csóka a „titkos madárlistánkon”, mely azokat a madárfajokat szedi csokorba – és előfordulásuk valószínűsége szerint osztályozza –, amelyeket látni kellene itt előbb-utóbb, vagy amelyekre van esélyünk. A nagy hiányzók között ott a csóka is, méghozzá a 11 „nagy hiányzó” közül is kiemelkedik ez a faj.
Csodával határos a hiánya.
Érdekesebb, mint a kis sárszalonka megkerülése. Jellemző, hogy a „titkos madárlistán” 55 többé vagy kevésbé esélyes madárfaj szerepel (vagyis jó eséllyel lehet meg a vizes élőhellyé alakulásunkkal 2-3 éven belül a 200 madárfaj), és további 21 turbó ritka madárfajt is tartalmaz a lista. Az utóbbi kategória tényleg az álmodozás színtere, bár némi ökológiai megalapozottsággal – például a fenyősármány (Emberiza leucocephalos) szerepel rajta, ami a régióban ritkán valóban előfordul. Az is jellemző, hogy a kis sárszalonka kimaradt ebből a listából, ez sokat elmond arról, mekkora volt rá az esély 2025. előtt. Ennek ellenére a kis sárszalonka viszonylag hamar meglett, és ehhez mérten a csóka…
Reggel, amint battyogtam az Angolkertben, még mielőtt kiértem volna az Őskökényeshez, balról egy csóka jellegzetes hangját hallottam. Egyetlen egyszer. Meg is torpantam, egy ideig figyeltem és hallgatóztam. Egyértelműen csóka hangja volt, mégis, mivel nem láttam semmit és senkit, és mert még álmos is voltam kissé, meg aztán szajkók (Garrulus glandarius) is sokan vannak, és időnként azok is szoktak csóka-hangot adni, végül úgy döntöttem, hogy legyen a csóka bármilyen gyakori faj, egyetlen hangocska alapján nem vesszük fel a listánkra – akkor sem, ha kínzóan hiányzik róla több mint két évtizede. Ezután lementem a völgybe, kiraktam a kamerát. Megnyugodva láttam, hogy a csirkeaprólékot nem bántotta semmi az éjjel. És már indultam is vissza házhoz. Néhány holló húzott el fölöttem, a Nagykökénysor irányából pedig dolmányos varjak hangját hallottam. Amikor kiértem a bokrok takarásából, meg is pillantottam négy dolmányos varjút a jegenyenyárfák körülbelül 30 méter magas csúcsában – meg egy csókát.
Varjúfélékre jellemző ez a magas fák csúcsán való ücsörgés.
Közelebb mentem, mire a varjak és a csóka is felreppentek és elrepültek kelet felé. Dolmányosokat is ritkán látunk, az utóbbi 2-3 hétben nem találkoztunk velük. (A hollóetetéseken 50-200 holló szokott lenni – 2020. és 2025. között –, ám dolmányos varjút csak egyszer láttunk.) Könnyen lehet tehát, hogy a mai dolik kóborló példányok lehettek, akik magukkal hoztak egy csókát is – végre.
A csóka a legkisebb termetű varjúfélénk, és az egyetlen európai varjúfaj, amely nem fészekben, hanem odúban költ. Az összes többi varjúféle gallyakból épít magának erős fészket. Bár a csóka gyakori, elterjedtsége koránt sem egyenletes. Az Alföldön jóval jelentősebb állományai élnek. Általában síkvidéken több fészkel (összesen durván 6500 pár Magyarországon), a zárt erdőségeket kerüli. Ez részben megmagyarázza, hogyan tudott minket elkerülni 25 évig. Egyes forrás szerint a Dunántúlon kimondottan ritka, ugyanakkor a közeli városban (tőlünk mindössze 7 kilométerre) gyakori fészkelő! Ráadásul ősszel északkelet felől sok csóka érkezik telelni a Kárpát-medencébe, gyakran a hatalmas vetési varjú-tömegekkel. A csóka urbanizált faj, az állomány nagyobbik hányada városokban fészkel, másutt alföldi tanyákon. Gyakran foglal magának kéményeket.
Nem valószínű, hogy a jövőben gyakrabban látjuk majd itt,
bár némi változást hozhat a vizes élőhellyé alakulásunk. Elsősorban azért, mert a dolmányos varjú jóval nagyobb számban van jelen vizek közelében, és amiként ma, úgy máskor is hozhatnak magukkal csókát olyan dolmányosok, akik mondjuk a vizeink miatt állnak meg nálunk.
Hasonlóan nagy hiányzó volt a kékes rétihéja (Cyrcus cyaneus) és a sárgalábú sirály (Larus michahellis), akik szintén megkerültek már. A kékes 2024. március 26-án lett meg, a sárgalábú pedig 2025. július harmadikán. Megdöbbentő, hogy hamarabb került meg például a havasi sarlósfecske (Tachymarptis melba), a dögkeselyű (Neophron percnopterus), a kis kárókatona (Microcarbo pygmeus), a batla (Plegadis falcinellus), mint ez a három gyakori nagy hiányzó. Ha ebből indulunk ki, akkor a következő faj ismét lehet valami ritka faj – lehetőleg még az év vége előtt.
Tavasszal, amikor még reménykedtünk
tavaszi, nyári és őszi árasztásokban, azt a célt tűztük ki, hogy 2025. végére legyen meg a 170. madárfajunk. De a 2022-es nagy szárazsággal összemérhető aszályt kaptunk, ráadásul az őszi madárvonulás is rendkívül gyenge volt (nem olyan erős, mint 2023. ősze, amikor fröcsögött a légtérben a sok ragadozó). Ennek ellenére szépen araszolgatunk, és ha még nagyobb vizek jönnek, bármi megeshet, akár szilveszterig is. Segítenek a vadkamerák is, hisz két új madárfajt kaptunk tőlük októberben, és a mai napon áll munkába ismét egy új kamera („Vadmalac”), immár a negyedik. Szóval most azon leszünk, hogy 2025. végére meglegyen legalább a 160 madárfaj a rezervátumban. A feladat nem könnyű, de nem is lehetetlen – ám egy kis drukk elkél ezúttal is, amit előre is megköszönünk.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Milyen érdekes- a csóka amúgy gyakori lehet-nem is tudtam, hogy a vetési varjút hívják így. Az unokabátyám mondta mindig a kissé szerencsétlen pasikra, hogy „micsoda egy csóka” . Meg a népdalban is a csóka szerepel- „jegenyefán fészket rak a csóka” .
Újabb vadkamera? Vadmalac– de jó nevet kapott:-)) most aztán lesz itt bőség videókban. Mondjuk eddig is volt- kérdés, hogy bírjátok majd, hogy semmit el ne mulasszatok a rezervátum történéseiből.
Ajjaj, talán félreérthető voltam – a vetési varjú egy másik faj, nem azonos a csókával! 🙁
Szükség van még kamerára, mert a vizes élőhelyekre így sem jut még. A kamerák installálását Mara végzi, ezért az ő kiváltsága, hogy nevet adjon a kameráknak. Mivel ő a vadmalacok szenvedélyes rajongója lett az idén ősszel, gondolom ezért adta az új kamerának ezt a nevet.
Inkább küzdjünk a bőség zavarával, mint kínzó hiányérzetekkel 🙂 🙂
Szóval akkor csak simán varjúféle:-))
Itt Zuglóban is láttam már csókákat tőlünk kb. 1 km-re az egyik nagy parkban. A közvetlen környékünkön még nem láttam őket.
Budapesten viszonylag sok kerültben élnek csókák!
Ha már megkerülésről írtál, én egy másik madárfajt kérdeznék. Tudom, hogy sok a szajkó a birtokon,
és a szépséges fenyőszajkó?
A fenyőszajkó is ott van a „titkos fajlistán”, méghozzá a „nagy hiányzók” között, annak ellenére, hogy országosan a fenyőszajkó nagyon szórványos. Csakhogy a rezervátum hegyvidéki jellege, jelentős fenyőállománya miatt az átlagosnál nagyobb eséllyel pályázhat e valóban szép madárfaj megjelenésére. Ráadásul a rezervátumtól pár kilométerre egyszer már láttam. Szóval várjuk őt is nagyon. Az sem kizárt, hogy egyszer valamelyik etetőn, vagy akár a vadetetőn megjelenik, mivel a szajkók nagyon szeretik a kukoricát. 🙂
A csip csip csóka is szépséges a fényes, fekete tollazatával, de a csőre egèsz más, mint a varjaké, ez táplálkozásbeli különbséget is jelent, Cen’? 🐦⬛🐦⬛🐦⬛