Citromsármányok a madáretetőn és a webkamerán | Ez lesz a jövő!
Nem tökölök, lelövöm a poént az első mondatban: ez a projekt teljes siker! Ez lesz a jövő, ezt az irányt kell tartani. Ma felhívom Vadon Áront, akitől a kamerákat kaptuk, és ha kell, térden állva könyörgöm: hadd maradjanak még nálunk egy kicsit – és ezerrel iparkodunk beszerezni, organizálni valahonnan kamerákat, mert enélkül már nehezen elképzelhető az élet, kamerák nélkül már mindig volna egy rettenetes hiányérzet. Most, hogy látjuk: amit sejtettünk, amit akartunk, megvalósítható. A kamerákkal annyira intenzívvé tehetjük a legfontosabb fajaink megfigyelését, ami nagyságrendi változás.
És ez nem metafora. Itt valóban nagyságrendekről van szó.
Hogy csak egyetlen számot mondjak. Eddig egy etetési szezonban körülbelül 5-10 percnyi közeli felvételt készítettünk a citromsármányokról, igaz, azt 4K-ban (de vannak 4K-ban dolgozó kamerák is, csak most épp nem olyan kamerával dolgozunk). Ehhez képest 2025.02.12. és 02.15. között körülbelül 150 felvétel készült a sármányokról. Valamennyi alkalmas arra, hogy a sármányok jól átnézhetők, határozhatók legyenek, és akár ivar- és korösszetételt is megállapíthassunk.
Mindezt olyan pontossággal, amilyen pontosság megközelítően sem érhető el terepi megfigyelésekkel. Mondom ezt 40 év terepi tapasztalat után. Nem is kell ezt sokat bizonygatni. A sármányok izgága lények, s nem állnak meg, s maradnak nyugton, hogy mi efféle arányokat vizsgáljunk. A kamera felvételeinél viszont más a helyzet. Közel vannak, és a felvételeket bármikor megállíthatjuk. Ennél nyugodtabb és pontosabb megfigyelési forma nincs.
Mire jó például megállapítani a korösszetételt?
Nem mennék bele tudományos kérdésekbe túlzottan, de mondjuk a korösszetétel sokat elmondhat arról, hogy adott évben mennyire voltak sikeresek a költések. A költési sikerről adatokat gyűjteni több okból is roppant nehéz. Egyrészt még kutatás során sem ildomos zavarni a fészkeket. A sármányok fészkét megtalálni egyébként is bajos. Ráadásul nagy területen kellene felhajtani több száz fészket, és azokat szinte folyamatos megfigyelés alatt tartani, hogy egy kellőképp nagy minta alapján pontos képünk lehessen a költési sikerről. Nem kell magyarázni, hogy ez mekkora munka.
Nem is igen vannak adatok – világviszonylatban se – a gyakori madárfajok költési sikerességéről, és főként nem találunk kellően nagy mintán végzett folyamatos monitorozást. Az olyan termetes, könnyen megfigyelhető fajoknál, mint a sasok vagy a gémfélék, sok használható adat van, de az apró énekesmadarak esetében jóval ritkábbak a megbízható adatok.
Leginkább még az odúlakó fajok
sikerességét és sikerességének változásait tudjuk nyomon követni, hisz ott a fészkek „megtalálása” egyszerű, az ellenőrzés, vagy akár a folyamatos szemmel tartás is könnyen kivitelezhető. De a sűrűben eldugott kicsi fészket építő óvatos sármány vagy poszáta költési sikereit éves bontásban figyelemmel kísérni szinte lehetetlen.
Közvetlenül tehát nemigen nyerhetünk erről adatokat, de közvetett módon nagyon is. Logikus, ha eredményesebb egy költési szezon, akkor a költések befejeztével az idős és a fiatal madarak aránya nagyon megborul a fiatalok javára. Ez komolyan érezteti hatását ősszel és télen is. Ha évekre visszamenően állnak rendelkezésre adatok, akkor azt is időben észrevehetjük, ha a sármányok költési eredményessége csökken. Az efféle adatoknak pedig nem csekély jelentősége lehet egy olyan helyzetben, amikor a klímaváltozás miatt viharosan alakul át a fauna, és akár gyakori madárfajok állományai is szokatlan ingadozásokat, esetenként süllyedést mutatnak.
Már csak az a kérdés,
van-e arra elég idő, hogy egy olyan, sármányokban gazdag területen, mint amilyen a miénk, rendszeresen, naphosszat a sármányokat figyeljük, fotózzuk, filmezzük. Aligha. A kamerák viszont mindenre megoldást jelentenek.
Az első kísérleteink azt mutatják, hogy etetőn – és a sármányetetőn is –, ha csak egyetlen kamerával dolgozunk, átlagosan napi 150-200 felvételre számíthatunk. A sármányok gyülekezése, csapatos mozgása szeptembertől áprilisig tart nálunk, vagyis durván fél évig. Ergo: egy kamerával közel 1000 videófelvétel, két kamera esetén 2000 felvétel állna rendelkezésünkre a sármányok megfigyelésére évente.
Külön posztban írok majd arról, hogy ideális esetben beállíthatnánk más csoportok megfigyelésére is kamerákat, a gímszarvasoktól, a peléken át, az odúlakó madárfajokig, és akkor napi 200 felvétellel is reálisan számolhatnánk (télen a napi 500 felvétel sem extrém, jelenleg is napi 150-200 felvételt kapunk egyetlen kamerától), éves szinten 73.000 felvétellel. Kell-e magyarázni, hogy ez milyen mélységben fedné fel a birtok élővilágának eddig sosem látott rezdüléseit?
A sármányaink esetében van még egy jelentős gondunk.
Sok érdekes és ritka faj mozoghat egy téli sármánycsapatban, de a gyakran a bokrosban bújkáló, a szóróetetőn meg óvatos sármányok alapos átvizsgálása általában nehézkes. A citromsármánnyal rokon ritkaságok határozása, megkülönböztetése a citromsármányoktól gyakran problémás (ebbe most külön nem megyek bele). Máskor a nádi sármányok között nehéz megtalálni a nádi sármányhoz hasonló fajokat. A birtokon eddig mindössze két sármányfaj fordult elő:
- A citromsármány szerencsére tömeges, 2-4 költő párral évente (11 hektáron), télen átlagosan 200 példánnyal újabban, de a maximum elérte a 2000 példányt!
- A nádi sármány inkább szórványosan fordul elő, főként télen. 2023/24 telén is láttunk egy példányt az Őskökényes környékén a citromsármányokkal, 3-4 példányt pedig a közeli záportározó nádasában.
Mindkét fajjal érkezhetnek ritka, szibériai sármányfajok. Ezek közül legnagyobb valószínűséggel a fenyősármány és az erdei sármány (ezeket pár esetben már bizonyították Magyarországon), de esetleg jöhetnek olyan fajok is, melyek egészen újak lehetnek Magyarország faunájára nézve. Ilyen lehet a szürkevállú sármány vagy a tajgasármány. Akadnak olyan fajok is, melyek Magyarország egyes részein szórványosan előfordulnak, de a felbukkanásuk itt a birtokon valószínűtlen (bajszos sármány, sövénysármány, kerti sármány, hósármány), mégis: jelentős sármánymozgalmakkal akár ezekből is kaphatunk extrém szerencsével egy-egy madarat.
Végül van egy olyan csoport is, amivel reálisan nem számol senki,
holott előbb-utóbb ebből a csoportból is meg kell kerülnie valamelyik fajnak Magyarországon. Korábban a Nomenclator Bizottságról és az amerikai madárfajokról írt cikkben ITT említettem már, hogy bár sok amerikai madárfaj fordult meg Magyarországon, főként partimadarak (cankópartfutó, vándorpartfutó, Bonaparte-partfutó, ékfarkú lile, amerikai pettyeslile, sárgalábú cankó…), sirályok (fecskesirály, Bonaparte-sirály), de még kanadai daru is, ugyanakkor kíméletlenül sokat várat magára, hogy végre megkerüljön nálunk egy amerikai énekesmadár is.
Amerikai énekesmadarakat értelemszerűen főként az atlanti partvidéken látnak, de néha bejutnak a kontinens belsejébe is. Így keveredett el például egy koronás harasztjáró egészen Dobrudzsáig, ahol magyar madarászok fogták meg függönyhálóval. Előbb-utóbb Magyarországon is megkerül majd az első amerikai énekesmadár. Legnagyobb valószínűséggel úgy, amint Romániában: gyűrűzők fogják majd. De azt sem zárhatjuk ki, hogy egy madáretetőn bukkan fel az első regisztrált és bizonyított amerikai énekesmadárfaj.
Nyilván nem az olyan amerikai rovarevőkre gondolok, mint amilyen a harasztjáró vagy a bibirke, hanem a magevőkre, melyek közül jó pár faj ritkán, de azért néha elvetődik Európába, köztük a sármányokkal rokon fajok is. Olyan fajok, amelyek adott esetben szeretnek sármányokkal mozogni. Ilyen a fehértorkú verébsármány, a vörhenyes verébsármány, az énekes verébsármány.
Mindez szép és jó, csak két probléma csökkenti annak amúgyis csekély esélyét, hogy bármely ritkaság megkerüljön, és annak esélyét is, hogy a gyakori citromsármányokról nyerjünk tudományos szempontból is alapos adatokat.
- A sármányok távolról sokszor nehezen határozhatók.
- Nincs elég idő a huzamos megfigyelésükre, fotózásukra és filmezésükre.
Nos, a lényeg ez: a kamera minden gondot megold.
Olyan média-adatbázist nyerhetünk erről a csoportról kamerák segítségével, ahol csupán egyetlen gond marad: már csak ahhoz kell idő, hogy alaposan végignézzünk minden felvételt, megtaláljuk, amit meg kell találnunk, és elvégezzük azokat az elemzéseket, melyek a kérdéseinkre választ adnak.
Az utóbbi napok sikere abban áll, hogy hozzávetőleges képet alkothattunk a kamerák hatékonyságáról. Tesztelhetjük, hogy adnak-e a kamerák elég nagy merítést és lehetőséget arra, hogy akár nehezen határozható fajokat is kiszúrjunk a felvételeken. Adnak-e arra lehetőséget, hogy pontos ivararányokat és korösszetételt határozhassunk meg? A válaszunk egyértelműen: igen. Természetesen egy alapadat meghatározásában is segíthetnek a kamerák: jóval pontosabban lőhetjük be a telelő állomány nagyságát és dinamikáját.
s persze, ami ebben különösen szép: a kamera nem válogat.
Mindent vesz, szó szerint mindent, ami él és mozog, így soha, egyetlen pillanatra sem lehetünk biztosak abban, hogy a következő leöltésnél mit találunk az SD-kártyán. Nemcsak azt nem tudhatjuk, hogy mikor kerül elő egy fenyősármány, hanem azt sem, hogy mikor kerül elő bármi, amire még sosem gondoltunk. Arról nem szólva, hogy amint a szajkóknál láttuk, számos olyan táplálkozással és viselkedéssel kapcsolatos megfigyelést tehetünk, amelyekre kamerák nélkül nincs lehetőségünk.
Egyrészt nincs az a madarász, aki minden nap, napi 24 órában képes figyelni egy adott terület vagy faj összes rezdülését (ellenben a kamera igen). Másrészt rendkívül nehéz ennyire közelről figyelni a mozgásokat, a viselkedést. Kamerával viszont annyira közel mehetünk a történésekhez, a madarakhoz, amennyire nem szégyellünk. Olyan mikro-részleteket láthatunk, amit távcsöves megfigyelés során soha vagy csak ritkán.
Egy szó, mint száz – erről a trekkről nem jöhetünk le.
Most úgy gondolom, hogy fogjuk még emlegetni ezeket a heteket, talán pár év múlva, amikor már természetes lesz, hogy a birtokot kamerák figyelik, és mi nap mint nap látunk veletek együtt olyan dolgokat, amiről addig sejtésünk sem volt, és egy szép napon valami olyasmi kerül elő a felvételek közül, amitől igazán tátva marad a szánk, és akkor eszünkbe jut majd 2025 januárja, Vadon Áron, és a kölcsön kamerái, meg az első sikereink. Azok a hetek, amikor megsejtettük: amint az éjszakai lámpázásokkal, a professzionális lepkész felszereléssel vagy a gőték varsázásával egészen új ablakot nyitottunk a birtok élővilágára 2024-ben – és akkor is sokszor csak ámultunk és bámultunk –, most a kamerák nem is új ablakot nyitnak meg előttünk, hanem a helyi ökoszisztéma szuperdómjának kétszárnyas nagykapuját.
Borítókép: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Fogalmam sincs, mibe kerül egy ilyen kamera – biztosan nem olcsó mulatság -, de ha esetleg valakinek van egy levetett, megunt, már nem használt, de még működő kamerája, és szeretné támogatni ezt a weboldalt..!
Talán így is lehetne!…
Lehet a régi megunt nem jó , ugyanis akkumulator problémák adódtak itt is pedig biztosan jót kapott Cen. Meg neki is vannak nem annyira jó vadkamerái- amivel pl. a borzakat filmezte anno. Vajon mik az új paraméterek egy megbízható vadkameránál? Biztosan itt is óriási a választék s gondolom a tereptől függően mások az ajánlások.
Az első sármányos videóban távolabb ott figyel az odúlakótelep!
Megmutatod a madaraknak, hogy kedvet kapjanak hozzá? 🙂
Nagyon szeretem Cen lelkesedését- mindig kell valami ami lendít a megfigyelt események elemzésén. Tűpontos számszerű adatok- lehet túl sok a változó benne.
Bekamerázott birtok- hát nem tudom van e ilyen védett terület bárhol Magyarországon, mármint ahol folyamatosan megfigyelnek az élővilágról dolgokat.
Vicces az első videó- a sok lesifotós meg az egyszem madárka aki nem zavartatja magát és békésen csipeget:-)))