A cinegék határozása
Egyrészt a cinegék talán a legismertebb kerti madarak, másrészt mégis időnként gondot okozhat a határozásuk. Laikus madárbarátoknak mindenképp, de bizonyos esetekben még a profiknak is. A legismertebb fajokat szinte minden kerttulajdonos és madáretetős jól ismeri, de érdemes alaposabban is odafigyelni a cinegéinkre, mert esetenként ritkább, néha brutálisan ritka cinegefajok is felbukkanhatnak. Gyakorlatilag bármelyik kert bármely etetőjén. Ahhoz szeretnék egy kis segítséget adni, hogy könnyebb legyen felismerni egy-egy ritka fajt, esetleg könnyebb legyen elkülöníteni nem igazán ritka fajokat.
Az is sokat számít egy megfigyelőnél,
hogy egyáltalán számít-e egy-egy fajra? Gyakran azokat a madárfajokat nem vesszük észre, akikre nem számítunk. Sokan nem is tudják, milyen sokféle cinegénk van. De ha tudjuk, még ha csak annyit észlelünk is, hogy az egyik cinege “nagyon más”, eszünkben lesz, hogy felvételeket készítsünk róla (ma már szinte mindenkinél van egy fotózásra is alkalmas okostelefon), és megpróbáljuk kideríteni, vajon milyen fajhoz tartozik. Egy efféle “másság” még nem feltétlenül jelent ritka fajt (lehet egyedi eltérés a többiektől, például színmutáció), de érdemes számítani ritkaságokra is.
Épp ezért nem is rendszertani sorrendben vesszük végig a cinegefajokat, hanem gyakoriságuk sorrendjében.
CINEGÉK (gyakoriságuk sorrendjében)
A HÁROM LEGGYAKORIBB
Széncinege | Parus major
A leggyakoribb és legnagyobb termetű cinegefaj (verébnagyságú).
Két cinegénk van, amiben van sárga szín. Az egyik a széncinege. Összetéveszthetetlen: fekete mellénye és fehér pofafoltja miatt akár nagy távolságból is jól felismerhető. Kék szín a fejében egyáltalán nincs. Nemcsak a madáretetőn az egyik leggyakoribb faj, de a kertekben talán őt lehet a legkönnyebben megtelepíteni mesterséges odúkkal is.
Nem is hinnék sokan, mennyi széncinege jár hozzájuk, mivel a széncinegék kerülik egymás társaságát, és próbálnak nem egyszerre járni az etetőre. Ezért egyszerre jóval kevesebbet látunk, mint amennyi az etetőre jár ténylegesen. Megdöbbentő számokat kapunk, ha a széncinegék ténylegesen létszámát vizsgáljuk. Erről olvashatunk ITT.
Azt is érdemes tudni, hogy a széncinegének kiemelt szerep jut abban, hogy az etetőnk milyen hamar lesz ismert és népszerű más madárfajok körében. Ebből a szempontból a madáretetőn a széncinege úgy működik, mint az interneten a keresőmotorok.
Kék cinege | Cyanistes caeruleus
Jóval kisebb termetű, karcsúbb, rövidebb a csőre is. A sárga has és mell miatt emlékeztet a széncinegére, ám a feje azúrkék. Ő sem okozhat igazán problémát (emlékeztethet rá egy ritkább faj, a lazúrcinege, akivel hibridizálódhat is, de erről lejjebb, a ritka cinegefajoknál). A kék cinege a széncinege után a második leggyakoribb cinege az etetőn. A tél nagy részében inkább csak 1-2 példány bukkan fel, ám főként tél végén lehet közel olyan gyakori is, mint a széncinege.
Akik jártak már gyűrűzőtáborban, és tartottak kézben kék cinegét, pontosan tudják, hogy mennyire harcias jószág. Szorgosan kopácsolja az ember kezét, ha megfogják, s rendkívül hegyes csőrével előbb-utóbb betalál a legfájdalmasabb pontunkba, a körömágy alá.
Szerencsére őt is könnyű mesterséges odúval telepíteni, de jóval kisebb számban telepszik meg, mint a széncinege, és általában csak ott, ahol erdő vagy nagyobb park, liget van a közelben. A kék cinege a tudomány egyik híres faja is, ugyanis nála írták le etológusok, hogyan tanulták meg brit kék cinegék egymástól, s adták tovább azt a tudást, hogyan kell felbontani a házak elé rakott tejesüvegeket.
Barátcinege | Poecile palustris
Az ő tollazata tökéletesen elüt az első két fajétól. Nemcsak sárga nincs benne, hanem voltaképp más szín sem, azaz leginkább szürke, kivéve a fejtetőn a csinos fekete sapkát. Valamivel ritkább az etetőkön, mint a kék cinege, és még tél végén se lesz gyakoribb. Általában 1-2 példány jár egy etetőre. Ha mindig két példányt látunk, akkor könnyen lehet, hogy egy párral van dolgunk.
A neve nem a szelídségre utal, hanem a szerzeteseket (“barátokat”) megidéző sapkára.
Ettől függetlenül mégis gyakran viszonylag bizalmas, valamivel bizalmasabb, mint az előző két faj, bár nem annyira, mint például a fenyvescinege (lásd lejjebb). Hasonlóan fekete sapkát hord egy másik kertjeinkben is gyakori madár, a barátposzáta (csak a hímek, mert a tojók és a fiatalok világosbarna sapkát viselnek, így őket eleve nem lehet összekeverni a barátcinegével). A barátposzáta (más néven barátka) elvonul ősszel, de néha pár példánnyal még a madáretetőn is találkozhatunk. Költési időben pedig mindkét madárfajt gyakran láthatjuk. A barátposzáta egészen más alkatú madár, de laikus madárbarát a legkönnyebben úgy különböztetheti meg a barátcinegétől, hogy a barátposzátának nincs fekete torokfoltja – a barátcinegének pedig mindig van!
RITKÁBB CINEGEFAJOK
Fenyvescinege | Periparus ater
A legtöbb etetőn mutatóban sem akad, ha mégis, akkor olyan helyen, ahol fenyvesek vannak a közelben. Esetenként az Alpok és a Kárpátok fenyőerdőiből „lezúdúl” síkvidékre is, ilyenkor szinte bárhol felbukkanhat. Általában csak 1-1 példány jön, néha viszont akár csapatok is járhatják az etetőt. Ezt a videót egy ilyen évben készítettük, amikor október-november hónapban az a különleges helyzet állt elő, hogy több volt a fenyvescinege, mint a széncinege. Alapesetben ilyesmi csak zárt, hegyvidéki fenyvesekben fordulhat elő, de amikor inváziót produkál a fenyvescinege, sokfelé fordulhat a kocka.
Első ránézésre olyan benyomást kelt, mint egy kifakult és kicsi széncinege, mivel a széncinegéhez hasonlóan fehér pofafoltja van, ám a tollazatában szemernyi sárgát sem találunk. A legbiztosabb bélyeg, hogy a tarkóján fehér foltot visel. Jellegzetes, kedves vonása, hogy az oldalán kis pettyeket is láthatunk. Rendkívül kedves és bizalmas madár. Ha valakit hamar kézre szoktathatunk a kertben, akkor az ő (bár a barátcinege és a búbos cinege is hamar szelídül).
Búbos cinege | Lophophanes cristatus
Szintén a fenyvesek lakója, ám még a fenyvescinegénél is ritkább, s vele ellentétben nem produkál nagy vándorlásokat sem. Az olyan etető, ahol ő is jár, kincset ér. A búbos cinege Magyarország második legritkább fészkelő cinegefaja (legritkább a kormosfejű cinege – róla kicsit lejjebb). Mindössze ~1250 pár búbos cinege fészkel egész Magyarországon (összehasonlításképp széncinegéből ~1.2 millió pár!).
Magyarázni sem kell, miért nem lehet összekeverni más cinegével.
Nagyon könnyű felismerni, főként jellegzetes bóbitájáról. Ő az, akit hangról is! Mindig izgatott kis madár, be nem áll a szája, és jellegzetes „bürrögését” könnyű megjegyezni. Ha lehet, még a fenyvescinegénél is bizalmasabb, nagyon könnyen enged szinte érintésnyi közelségbe. Más kérdés, hogyha fotózni akarja valaki, fel kell kötni a gatyát, mert nem fog a kedvünkért megállni egy pillanatra sem. Ugyanakkor bevethetünk egy trükköt is, amivel némi szerencsével nemcsak őt, de más cinegéket, harkályokat is helyben, a kamera előtt tarthatunk (ebben a videóban mutatjuk).
Apró büszkeségünk, hogy 25 éves privát természetvédelmi területünkön (amiről rendszeresen írunk a “Kert és vadon” rovatban), szinte minden évben fészkel. És mivel két évben a fenyvescinege is foglalt odút nálunk, két olyan évünk is volt, amikor egyszerre költött az udvarunkban 5 cinegefaj. Sőt, újabban az a lehetőség is felmerült, hogy megtelepedjen a hatodik, s egyúttal Magyarország legritkább fészkelő cinegefaja a kormosfejű cinege is.
EXTRA RITKA CINEGÉK
Kormosfejű cinege | Poecile montanus
Az ő esetében még a profiknak sem árt felkötni a gatyát. Hangról könnyebb megkülönböztetni a barátcinegétől, mint ránézésre. A kormosfejű voltaképp a barátcinege kiköpött mása, csak abban különbözik, hogy a torok kicsi fekete foltja valamelyest nagyobb, és nem olyan élesen körülhatárolt, mint a barátcinege foltja, továbbá a kormosfejű cinege szárnyában van némi fehér, ami azonban nem mindig látható jól. Akit közelebbről is érdekel e ritka, és nehezen határozható madárfaj határozása, annak ezt a cikket ajánlom (amíg nem készül egy kifejezetten a barátcinege és a kormosfejű elkülönítéséről szóló önálló cikk).
Talán érdemes ebben a kérdésben elmélyülni, mert a kormosfejű cinege esetében épp a határozási nehézségek miatt joggal merül fel a kérdés, hogy talán nincs is pontos képünk az elterjedtségéről.
Legjellegzetesebb élőhelyei a középhegységi erdők, azon belül kedveli a lucosokat (ahogyan a fenyvescinege és a búbos cinege), és fontos számára az is, hogy az erdő gazdag legyen holtfában. Hallottam már olyat, hogy etetőre járt, olvastam is, de én magam etetőn még sosem találkoztam vele.
Lazúrcinege | Cyanistes cyanus
Róla 2018-ban még így írtam:
Ez a madár még sosem fordult elő az országban, legalábbis nem tudunk róla, ám feltételezhető, hogy 1-1 példány elvetődik ide, a nagy kékcinkés időszakokban, Szibéria felől, de még senkinek sem sikerült bizonyítani az előfordulását. Ő a kék cinege kék-fehér verziója. Szerintem gyönyörű, és azt hiszem, a földön fetrengenék a gyönyörtől, ha egyszer megpillanthatnám az etetőn.
Azért veszem fel őt ide mégis, mert voltaképp csak idő kérdése, mikor akad valaki útjába az első magyarországi lazúrcinege. De nem árt tudni, ha valaki ilyet lát (esetleg jövőre), rögtön fényképezzen! Mindegy milyen minőségben, csak legyen rajta a madár a képen, máskülönben könnyen lehet, hogy a lazúrcinege előfordulását nem fogadja el az erre hivatott testület. Egészen különleges helyzet, hogy volt már elfogadott előfordulása, amit később azonban törölni kellett. A madárról ugyanis kiderült, hogy nem lazúrcinege, hanem a kék cinege és a lazúrcinege hibridje volt. A két faj ugyanis tőlünk keletre keveredik is. Hozzánk ezidáig csak ilyen hibridek vetődtek el. Ennek a hibridnek ráadásul külön neve is van (bár nem önálló faj).
Azóta valóban bizonyították az előfordulását! A következő lépés az lesz, hogy előbb-utóbb felbukkan majd valamelyik madáretetőn. Figyeljetek tehát rá! De nem elég látni egy “fehér kék cinegét”, egy “kihipózott kék cinegét”. Ellenőrizni kell, hogy nem hibrid, nem ‘pleskii’ (lásd eggyel lejjebb!)
“Pleskii” (a kék cinege és a lazúrcinege hibridje)
Amit róla tudni kell, leírtam a lazúrcinegénél. A sárga szín szinte tökéletesen hiányzik a tollazatából. A színtiszta lazúrtól az különbözteti meg, hogy a szárnyában kisebb a fehér folt. De még inkább az, hogy a fejtető halványkék (míg a lazúré tisztán hófehér). Kezdésnek egy ilyen hibriddel is beérném. Sok reményt nem fűzhet hozzá az ember. 40 év alatt egyet sem láttam az etetőn, de mivel párszor már fogtak ilyen madarakat az országban (konkrétan négy alkalommal), vállalkozókedvűek éberen figyelhetik az etetőjüket. Hátha épp hozzájuk esik be egy.
MAJDNEM CINEGE
Őszapó | Aegithalos caudatus
Az egyik legkedvesebb habitusú madárka, és bár nevében nem, egyébként ő is cinegeféle, legalábbis rokonságban áll velük, s szívesen bandázik a vegyes cinegecsapatokkal. Évtizedekkel ezelőtt kuriózum volt az etetőkön, mivel a napraforgó feltörése nehéz a számára, de mióta divatba jöttek a cinkegolyók, egyre több helyen jelennek meg kedves kis csapatai. Buksi fejéről, és rettentő hosszú faroktollairól biztosan felismerhető (kis nyelesgombóc).
Talán a legszolidárisabb madárka az európai fajok között. Erről részletesebben olvashatsz ITT.
Olvasói kérdés a Facebookon: A barkóscinege miért nem került bele a cikkbe? | Válaszunk: A barkóscinege és a függőcinege elég távoli rokonai csak a cinegéknek. Kicsit ahhoz hasonlóan, ahogyan a sárgarigó is inkább varjú- semmint rigóféle, bár a neve megtévesztő. Vagy ahogyan a sarlófecskének sincs igazán sok köze a fecskékhez.
Hasznos volt? Nálad melyik cinege fordul elő? Hasonlók a tapasztalataid a cinegékkel kapcsolatosan?
Ha valakihez madárritkaság esik be, és sikerül fotót lőni róla, akár küldheti nekünk is a centauri16@gmail.com mailre.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madáretető
