Batla a 150. madárfaj a birtokon!
2023-hoz mérten az idei nyár madártani szempontból kissé eseménytelenül telik, ha azt leszámítjuk, hogy a Kisházban jelenleg is foglyok nevelkednek, és nemrégiben – 25 év alatt először – megesett az is, hogy fogollyal találkoztunk a birtok határán. 2023 nyarát nehéz is lenne meghaladni, mert olyan ritkaság, mint a tavalyi havasi sarlósfecske, nem esik be minden évben.
De egyébként is erősebbnek tűnik 2023:
voltak kis kárókatonák, vörös kányák többször is, igaz, tavaly szinte egész nyáron a birtokon kóboroltam – kóvályogtam – az infarktus után, és az infarktust követő nehéz időszakban, amikor másra nem voltam alkalmas, csak arra, hogy barangoljak, néha szinte naphosszat. Ennek is szerepe lehetett abban, hogy szokatlanul sok fajt láttam.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a nagy pezsgés tavaly is szeptemberben volt, amikor szokatlanul erős ragadozómadár-vonulásnak örülhettünk.
A tavalyi nyár nagy meglepetése – ahogy azt azóta is rendszeresen emlegetem – 2023. július 14-én két havasi sarlósfecske volt, az idei nyár első meglepetése pedig 2024. augusztus 07-én esett be hozzánk délután 15.30 körül.
Két hete – amióta a felső parcellákat is lekaszáltuk –, amikor az időjárás engedi, szinte folyamatosan dolgozom a parcellák és az Angolkert tisztításán.
Rakom a szénát,
amikor csak lehet, sok boglya látványosan megújult, és mivel a pandémia óta az Angolkert 90%-a nemcsak nyírva nincs, hanem kaszálva se, s ugyanakkor nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket (nem jelentek meg benne a vadvirágok) az idén az Angolkertet is a kopár talajig letisztítom (hogy aztán mézelő zónát alakítsak ki benne).
A szóban forgó napon eljutottam végre odáig, hogy az Angolkert nagykapuját az Őskökényessel és a keleti kijáróval összekötő utat is végig lenyírjam (ismét). Ezt egyébként rendszeresen nyírtam az idén is, csak épp a fehér here virágzásánál hagytam feljönni, és miután a fehér here százezrei (és a lándzsás útifű ezrei is) eldobták a magjaikat, ismét lehet röviden tartani.
Épp ezt az utat nyírtam az Őskökényes és az Angolkert találkozásának táján, amikor északnyugati irányból felbukkant egy körülbelül 75 méteren repülő, termetes, barna madár.
Bár itt, a birtokon látni batlát, némi túlzással felér azzal, mintha egy flamingó húzna át felettünk, de Magyarország jelentősebb vizes élőhelyein, főként a Hortobágyon, időnként látható, és kis számú fészkelő is nálunk a hetvenes évektől.
Én is jó pár alkalommal láttam a Hortobágyon,
így három okból sem volt nehéz felismerni:
- A batlát nem lehet összetéveszteni semmivel.
- Nem először találkozom vele.
- Alacsonyan jött, szinte a fejem fölött, s köztünk az abszolút távolság nem volt több 150 méternél.
Még azt is jól láttam, hogy a fej és nyak finoman fehérrel mintázott. Fényképezőgép ezúttal nem volt velem, mert a nyírás előtt damilos kaszával dolgoztam, damilozás közben pedig kizárt, hogy bármit halljak-lássak. Amikor áttértem a nyírásra, nem mentem be a házba. Nem is igen számítottam semmire, mivel pár hete szinte halott a környék; hiába érik a bodza, még az énekesmadarak vonulásából sem érzékelhető semmi.
A magányos batla északnyugat felől érkezett,
és átrepülve a Kisrét fölött délnyugat felé távozott. Megnéztem Google Earth-ön a röppálya pontos irányát, már amennyire szabad szemmel végzett megfigyelés alapján ez lehetséges, és a batla repülési irányát meghosszabítva, feltételezve, hogy vonult már – ami ebben az időszakban cseppet sem lehetetlen – azt kaptam, hogy legnagyobb valószínűség Görögország középső vidéke felé tarthatott.
Bár a hetvenes évek óta – néhány év kihagyást nem számítva – állandó fészkelő Magyarországon, mégis összességében ritka vagy rendkívül ritka fészkelőnek kell tartanunk, hiszen a nálunk költő párok száma 1-12 pár között ingadozik. Ez pedig rendkívül kevés, különösen annak fényében, hogy hajdanán, durván száz éve még tömeges fészkelő volt a Kis-Balatonban.
A batla nemcsak azért különleges madár,
mert az egyetlen igazi íbiszünk (közeli rokona a szent íbisznek), hanem a fészkelési szokásai is rendhagyók. Más gázlómadarakhoz, gémekhez képest jóval mobilisabb madárfaj. Nem ritkaság, hogy váratlanul jelenik meg egy-egy területen, tavon, mocsárban, ahol időnként népes kolóniákat alapít, hogy aztán váratlanul eltűnjön, és áttelepedjen másik, sokszor távoli területekre. Kiszámíthatatlan faj, és kiszámíthatatlanságából mi is kaptunk, bár az is igaz, hogy amikor tőlünk tűntek el nagy telepei, az épp olyan időszak volt, amikor a tájátalakítás sehol sem kedvezett a batlának. A nagy lecsapolások őt is épp annyira rosszul érintették, mint minden más vízimadarat.
1922-1936 között a Kis-Balaton időnként az 1000 párt is elérte a fészkelők száma.
Csodálatos időszak volt – akkoriban százával gyűrűztek batlákat a Madártani Intézet munkatársai a hatalmas gémtelepeken, ahol a batla sokszor együtt fészkelt a kanalasgémekkel és más gémfajokkal. Valószínűleg a húszas évek hatalmas kis-balatoni gém-telepei voltak Magyarország történelmének legszebb, legnépesebb gémkolóniái.
Gondoljuk csak át mennyi batlát jelent ez!
1000 pár eleve 2000 madarat jelent. A batla átlagosan négy tojást rak és négy fiókát nevel (ritkábban hármat, illetve ötöt), így tehát körülbelül 3000-4000 lehetett a kirepülő fiatal batlák száma, vagyis a szülőkkel együtt a fészkelés végén közel 5-6 ezer batla mozgott a Kis-Balaton körzetében! Felvetődik az a kérdés is, hogyan tarthatott el a terület ennyi batlát. Valószínűleg a Kis-Balaton batlái nemcsak a Kis-Balaton mocsárvilágát használták, hanem a közeli Nagyberek területeit is (nem mellesleg itt költött az utolsó darupár is, bár azóta a daru is visszatelepedett). A Kis-Balaton és a Nagyberek, a kettő együtt már alkalmasnak tűnik ekkora madártömeg eltartására.
Idővel, több hullámban csökkent a batlák száma, 1953-tól pedig már nem költött Magyarországon. A hetvenes évektől tért vissza, de a korábbinál jóval kisebb számban, és legstabilabban nem korábbi fészkelőhelyén, a Kis-Balatonban, hanem a Hortobágyon talált új otthonra.
A nálunk fészkelők továbbra is kissé hektikusak.
Változó számban érkeznek a Kárpát-medencébe, és változó számban költenek. 2024 kimondottan a jobb évek közé tartozik. Az idén a szokottnál több területen észlelték, a Fertő-tótól a Kis-Balaton és vonzáskörzetén át a Hortobágyig. Utóbbi helyen viszonylag népes csapatokat is láttak, és rendszeresen. Ha valamikor van halvány, ezrelékekben mérhető esély arra, hogy lássunk egy random batlát a birtok fölött, akkor most van. De ez annyira valószínűtlen így is, hogy batlára egyáltalán nem számítottam.
Több lista is van a várható madárfajokról, akadnak még mindig olyan fajok, melyek gyakoriak, még sem kerültek meg nálunk eddig (például a sordély vagy a rozsdás csuk), van olyan listánk is, melyre a vágyott ritkaságok kerültek fel, köztük akár olyanok is, melyek sosem fordultak elő Magyarországon, viszont ezen a helyen némi esély mégis lehet a megkerülésükre (tajgasármány, dalos poszáta, citromcsíz), de a batla egyik listánkon sincs ott.
Statisztikailag természetesen jóval valószínűbb egy átrepülő batla – bárhol az országban –, mint mondjunk egy citromcsíz, ugyanakkor míg a citromcsízt kerestem már tervszerűen nem egyszer, tény, hogy sosem néztem fel itt az égre azt gondolva: hátha épp erre repül egy batla.
Miért is repülne erre?
A batlával a birtokon észlelt madárfajok száma felkerekedett 150-re.
Legutóbbi új madárfajunk a hamvas rétihéja volt (a birtok teljes fajlistáján a 922. faj).
A batlával együtt 2024-ben eddig 5 új madárfajjal gyarapodtunk:
- uráli bagoly,
- kékes rétihéja,
- kormosfejű cinege,
- hamvas rétihéja,
- batla,
de az új fajokat leginkább ígérő időszak még csak most kezdődik. Új fajok legnagyobb valószínűséggel az augusztus 20. és november 20. közötti időszakban fordulhatnak elő. Durván 10 napunk maradt arra, hogy felkészüljünk arra, hogy esetleg a tavalyihoz hasonlóan erős madárvonulást figyelhessünk meg.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Szerencsés felpillantás volt ez is! 🙂 Én még sosem láttam így, pedig néhányan már biztos átrepültek felettünk, de valahogy még nem áll rá a szemem, na meg a nyakam sem, hogy észrevegyem. 😀
Hortobágyon, talajon, már többször láttam, de fotózni megállni egyszer sem volt időm.
Batla.
Érdekes név ez is.
Brehmnél olvasom, hogy milyen nevekkel illetik még ezt a madarat: fekete ibisz, fekete sneff, saska, sórós, zsidómadár. 🙂
Csak egy kicsit kapcsolódik ide, de mivel egy kicsit igen, és épp az imént jutott eszembe egy kép kapcsán, hát itt kérdezem meg:
Ásítanak-e a madarak?
Mindig azt hittem csak azok a fajok számítanak a birtokon élőknek, akik ott is laknak. Akik arra járnak véletlenül az is bele számít? Vagy az sem véletlen, hogy arra járnak, mert élőhelyet keresnek? Ez a madár ásítás kérdés nagyon vicces, micsoda bizarr gondolat- arról már olvastunk itt hogyan alszanak vonulás közben, no de az ásítás:-))) de tényleg csinálják?
Természetesen nem volt türelmem kivárni, amíg itt válasz kapok, és kutakodtam kicsit a neten az állatok ásítása ügyében. 🙂
Kiderült, hogy bizony ásítanak a madarak, sőt, még a halak is! (A zsiráf viszont nem ásít, vagyis nem biztos. Számomra az nem igazán bizonyíték, hogy valaki 35 órán keresztül megfigyelt egy zsiráfot, és az idő alatt az egyszer sem ásított. 🙂 )
Ebben a cikkben lehet érdekességeket olvasni. Téged is biztosan érdekel, Lívia!
https://ipon.hu/magazin/cikk/az-asitas-anatomiaja