A korallsirály a világ egyik legritkább sirályfaja!
A tengeri sirályok közül is van egy, aki a többi tengeri sirályhoz képest is extrém „tengerimádó”. Hogyan lehetséges ez?
Gondolhatnánk, minden sirály vízhez kötődik, így ezen belül legfeljebb annyi lehet a különbség sirály és sirály között, hogy egyesek az édesvizeket kedvelik, mások inkább a tengereket és óceánokat. Alapvetően valóban ez a helyzet, ám itt is vannak extrém esetek. A tengeri sirályok közül is van egy, aki a többi tengeri sirályhoz képest is extrém „tengerimádó”.
Hogyan lehetséges ez?
Hogyan lehetséges a tengeri sirályok “kasztján” belül kitűnni a tenger imádatával?
Erre a kérdésre a világ egyik legritkább sirályfaja, a korallsirály (Ichthyaetus audouinii) a válasz. Míg a többi sirályfaj általában a partok mentén mozog, és fészektelepeiket is a partok mentén alakítják ki, addig a korallsirály úgy rákattant a tengerre, hogy még a partokat is kerüli.
Többnyire a tenger belső területein található, magányos, apró szigeteken költ, és partközelbe ritkán megy. A kontinens belsejébe pedig csak egészen kivételes esetben.
Nem csoda, hogy 2011-ig Magyarországon egyszer sem észlelték.
Én magam láttam tengerparton, Bulgáriában, valamikor a 80-as években, de az is ritka szerencse, nagy ajándék volt. (Bulgária madarairól bővebben ITT írtam.)
Magyarországon találkozni vele olyan kivételes szerencse, ami mindössze négy alkalommal esett meg az utóbbi 100 vagy 200 évben.
- 2011.06.10-11-én a Kiskunságban, Dunatetétlennél látták az első példányt (Pigniczki Csaba és mások).
- 2014.04.25-26-án Pest megyében, a Gyál melletti kavicsbányatavon látták újra (Vincze Tibor és mások)
- 2020-ban már nem természetes vizen észlelték, hanem a debreceni szeméttelepen (Nagy Miklós) május 5-én.
- 2023 augusztusában viszonylag sokáig, augusztus 6. és 10. között egy fiatal madár tartózkodott Vas megyében az Ölbő melletti kavicsbányatavon (Tóth Kornél és mások).
Forrás: Magyarország madáratlasza és Birding.hu
Ahogy arra korábban már sokszor felhívtam a figyelmet, egy ilyen ritka madár megfigyelését csak akkor szabad elfogadni hitelesnek, ha az úgynevezett Nomenclator Bizottság jóváhagyja. A fenti megfigyelések közül kettőt már biztosan jóváhagytak, de a két másik megfigyelés is olyan jól dokumentált, hogy nem lehet kétségünk az adatok elfogadása felől.
Úgy tűnhet, mintha az utóbbi években sűrűbben vetődne el hozzánk,
hisz 2011-ig egyszer sem fordult elő, azóta pedig már négyszer. Ennek megítélése azonban – mint oly sokszor az igazán ritka madarak, s főként a nehezen határozható fajok esetén – nem könnyű. Gyakori, hogy a megfigyelőhálózat fejlődése, az olyan technikai eszközök elterjedése, mint amilyen a spektív, áll egy faj sűrűbb megkerülésének hátterében. Ez lehetséges a korallsirály esetén is.
Ugyanakkor azt sem zárhatjuk ki teljességgel – mivel déli elterjedésű, mediterrán madárfajról van szó -, hogy az éghajlatváltozás is közrejátszhat a gyakoribbá válásában.
Mivel a korallsirály minden más sirálynál jobban ragaszkodik a tengerhez, nem arra kell gondolnunk, hogy a felmelegedés miatt egyre északabbra is jól vagy egyre jobban érzi magát. Arra viszont gondolhatunk, hogy a felmelegedés egyre gyakrabban okoz heves viharokat, és egyre sűrűbben érkeznek ezek a viharok délről, a Földközi-tenger térségéből, nem pedig – ahogy korábban évszázadokig – nyugat-északnyugat felől. Ezekkel a viharokkal pedig egyre gyakrabban érkezhetnek hozzánk déli ritkaságok is.
Ilyen fronthelyzetek után került meg az első trombitás sivatagipinty (videó itt), de a saját területünkön viharláncolatok nyomán bukkantak fel havasi sarlósfecskék is.
Arra a kérdésre, hogy az időjárás és a frontok radikális változása valóban gyakoribbá teszi-e nálunk a világ egyik legritkább sirályfaját, pár évtizeden belül választ kapunk. Ha továbbra is sűrűsödnek a megfigyelések, akkor már valószínűsíthetjük, hogy ismét a felmelegedés egyik hatását látjuk – amint jó pár új fészkelő madárfajt is köszönhetünk a globális felmelegedésnek.
A korallsirály nemcsak gyönyörű – mert gyönyörű! –, hanem unikális is, a Vörös Könyvben is szereplő faj, vagyis ritkasága miatt világszerte veszélyeztetett.
Elsősorban a Földközi-tenger kis szigetein él,
azon belül elsősorban a nyugati medencében, a Spanyolországhoz tartozó vizeken a világállomány több mint fele. A keleti medencében jóval ritkább, ezért is volt nagy szerencse, hogy találkozhattam vele Bulgáriában, és ezért marad továbbra is ünnep minden olyan nap, amikor hozzánk mégis elvetődik.
Kérlek, oszd meg a hírt másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Milyen szép példány- azért borsódzott a bőröm amikor a videót néztem, hogy vajon mit eszik a parton (talán kenyér volt).
Érdekes sötét lába van, mint a dankának. Ó, a szárnyfesz hatalmas. Talán majd egyszer én is megpillantok egyet valahol. 🙂