A Cenweb története | Nem hiszed el, mennyi kaland kísért!
Ez a magazin nem úgy keletkezett, mint általában egy magazin. Nem az történt, hogy valaki kitalálta: kell neki egy magazin. Vagy valakik úgy gondolták, az online magazinokból fognak megélni. Nem ült össze soha senki másokkal, és soha senki nem dobta össze a pénzt erre. Ez a magazin, a Cenweb nem is magazinnak indult. Számos véletlen, számos kaland, baleset, tiltás, feljelentés, ármánykodás, számos szerencsés találkozás, és az olvasók hozták létre, lassan, apránként, 18 év alatt.
Ez a magazin
véletlenszerűen termő magokból és gondolatokból, helyzetekből, problémákból és azok megoldásaiból szökkent szárba. Ezt a magazint nem üzleti terv, nagyravágyás vagy nárcizmus szülte. Ez a magazin organikus úton-módon jött létre. És bár utóbb már szükségesek lehetnek akár az üzleti tervek is, de hiszünk abban, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen erők munkálkodnak akkor, amikor valami létrejön.
Sokszor talán a genezis határozza meg a távoli jövőt is. Akár azt is, hogy valami meddig juthat el. Eljuthat-e valami szokatlan messzeségbe, szokatlan módon, esetleg jóval hatékonyabban, ha ugyanaz és ugyanúgy hozza létre, mint addig minden mást is?
Mi – bár nem akartuk, hogy így legyen – utólag már bizakodva és büszkén tekintünk a genezisünkre, mert már a tapasztalatok is azt mutatják: a természetes fakadásban, az organikus genezisben nagyobb erő lakik, mint bármelyik erőltetett ötletelésben.
- Amint a természetvédelmi területünk valószínűleg Európa legkutatottabb magántulajdonban lévő természetvédelmi területe,
- úgy a magazinunk is egyedülálló abból a szempontból, hogy egyetlen forint vagy euró befektetés és reklám nélkül értünk el számottevő olvasótáborhoz.
Mindkettőre szívesen gondolunk, mert mindkettő termékeny jövőt ígér.
Fogadd hát kíváncsian és nyitottan a történetünket, ami eleinte csak egy szerző és egy szerzői homepage története volt.
2006-2012
2006 és 2012 között üzemelt az „nulladik” őshonlap.
Erre a honlapra azért volt szükség eredetileg, mert álneves író lévén, az interneten nem lehetett találni semmi fogódzót a „szerzőről”. Ez a honlap szedte össze az infókat, interjúkat és megjelenéseket. Ezen a honlapon tanultam meg „Sárga Haj” fedőnéven emlegetett barátom segítségével a weboldal-szerkesztés csínját-bínját. Bár 12 éve már, hogy azt az oldalt nem látogathatja senki, mégis akadnak olyanok, akik még emlékeznek arra az oldalra is. A „téglás honlapra”, ahogy némelyek nevezik, merthogy annak az oldalnak a fejlécében sokáig egy vörös téglafal volt. Minthogy a Kék angyal (2008) című kötetem megjelenése után jó ideig nem adtam ki új kötetet, ez az oldal halott volt, míg végül 2012 végén megszűnt.
2013
2013-ban az első regényem, a Jégvágó
megjelenése előtt pár héttel készítettem el az első „modern” honlapot a mai URL-n. Ez még mindig kizárólag szerzői oldal volt, viszont olyan szerzői oldal, ahol néha felbukkantak blogok is, nemcsak interjúk és novellák meg regényrészletek. Időnként még hírek is. Akkoriban tetszett meg, hogy mennyi lehetőség van egy weboldalban. Hamar raktam fel zenéket is. És olyan tartalmakkal is kísérleteztem, melyek egy kicsit multidiszciplináris művészeti produktumok voltak. Érthetőbben: Egy regényhez például nem mellékelhetek zenét. De egy weboldalnál igen! Ez felfoghatatlanul nagy szabadság, és ez már akkortájt is elvarázsolt.
2016
2016-ban nemcsak a Jákob botja megjelenésével kapcsolatos írások, interjúk kerültek fel, hanem minden blog a Jack London-túráról vagy a börzsönyi aranymosásról.
Jack London halálának 100. évfordulóján
extrém kalandtúrára mentem, ami váratlanul nagy érdeklődést váltott ki, százezrek követték a túrát, még a bulvársajtó is felkapta. A Jack London-túra és valamivel később 2016 tavaszán a Zafír-túra (amikor is aranyat és drágaköveket mostam a hegyekben) végleg ráállított a blogolás szokására. Ez volt azt hiszem az az ősélmény is, amikor először „találkoztam az olvasókkal”. Először találkoztam azzal az élménnyel, hogy mindez mások számára is érdekes és fontos lehet.
2017
2017 decemberében mit sem sejtve közzé tettem egy felhívást.
Azt szerettem volna, ha mindenki regisztrál nálam, aki madarakat etet és így elkészülhet Magyarország első madáretető-térképe. A Facebookon hatalmasat ment az első magyarországi madáretető-térkép készítése, durván egy hét alatt 10 országból több mint kétezren regisztráltak madáretetőket nálam. Ezt a lendületet viszont derékba törte 2017 karácsonyán, hogy a Facebook-oldalt letiltották, és többé semmilyen formában nem fértem hozzá. Valaki vélhetően feljelentette, megrágalmazhatta az oldalt, holott azon csak ártalmatlan madarak voltak. Az akkor tervezett hálózat így nem jött létre, de Magyarország első madáretető-térképe így is a miénk volt. Azóta is hálával gondolok minden madáretető embere, aki akkortájt regisztrált. Azóta több helyen is a világban létrehoztak hasonló hálózatokat, némely esetben nem egészen függetlenül a mi eredeti ötletünktől (vannak erre vonatkozó forrásaink és adataink is).
2018
2018-ban – fél évnyi bénultság után – kihasználva, hogy az olvasók és madárbarátok jelentős részével, körülbelül 2000 emberrel hírleveles-mailes kapcsolatom is volt a madáretető-térképnek hála, elkezdtem a weboldalt ismét frissíteni, és napi szinten írni blogokat (ahogy a Jack London-túra idején).
2018-tól írtam ipari mennyiségben madarakról vagy a birtokról.
Akkortól raktam fel kizárólag a weboldalra szánt novellákat, és „szakmai”, madártani, ökológiai írásokat és esszéket is. Az egyik legfontosabb esszémet, amiben meghatároztam a klímaösszeroppanás időpontját, még Greta Thunberg megjelenése előtt, már 2017-ben kiraktam a weboldalra. Az emberrel, az ember helyzetével és jövőjével foglalkozó publicisztikákat azóta is írok, és 2018-tól kapcsoltam ebben a műfajban teljes gőzre. Akkoriban kezdték igazán sokan olvasni az oldalt, bár a közösségi médiából továbbra is ki voltam zárva. Korábban, a túrák során a Facebook-bejegyzések értek el sok olvasót, a weboldal maga nemigen. Ez kezdett megváltozni 2018-ban (hála a letiltásnak). Végül is nem járunk messze az igazságtól, hogy azt állítjuk:
Ha nincs valaki, aki alattomos módon igyekszik ellehetetleníteni a Facebook-oldalamat, talán sosem fordulok teljes intenzitással a weboldal építése felé.
2019
2019-ben pár hónapra szinte teljesen magára hagytam az oldalt egyéb elfoglaltságaim miatt, de aztán 2019 augusztusában visszatértem az oldalra, és ismét aktívan publikáltam és blogoltam.
2019 karácsonyakor határoztuk el Marával,
hogy Two on the Road címmel utazásra indulunk, ahonnan egyrészt mindketten blogolunk, és ahol másrészt készülő regényeim helyszíneit tanulmányozhatom, írhatom le. Ráadásul két év után sikerült visszaszerezni a Facebook-oldalt, amit máig emlékezetes ovációval fogadtak az olvasók. Nagyszerű napok voltak azok.
De sajnos mire a „világ körüli út” első állomására megérkeztünk, amint leszállt a gép velünk Máltán és amint wifihez jutottunk, a Facebook ismét letiltott (ismét feljelentést sejtünk a háttérben, mert persze továbbra sem volt semmi necces tartalom). E a tiltás maradt érvényben újabb fél évre.
2020
2020 februárjában akkor szálltunk le Bordeaux repülőterén, amikor Európában először épp azon a reptéren azonosították az első covidos fertőzöttet. Mosolyogva néztük akkor még az első maszkos utazókat. A következő célállomásunk Edinburgh lett volna (onnan a klímaváltozásról és az északi madárvendégeikről akartunk volna írni), aztán pedig Izraelbe repültünk volna a tavaszi madárvonulás idejére, ám a Covid miatt itthon maradtunk.
Sőt az országon belül sem mozogtunk aztán.
A magam részéről az egyik leghosszabb karantént tartottam. A birtokról (és a Cenweb készítéséből) több mint 400 napon át a lábamat se tettem ki.
2020-2021-ben, a karantén két éve alatt minden korábbinál több lehetőség nyílt blogolásra és a weboldal fejlesztésére. A Facebook második letiltása és kitüntető figyelmetek megerősített abban, hogy az igazán értékes és fenntartható tartalom a weboldal. Mivel a weboldal analitikáját a Jégvágó megjelenése, vagyis 2013 óta figyeltem, megdöbbenve láttam, hogy
Facebook nélkül is meredeken emelkedik az olvasottság,
és a pandémiával kapcsolatos írásaim „maguktól” terjednek valamiként az éterben. Ez arra sarkalt, hogy többet publikáljak, és fejlesztgessem a weboldalt.
2021
2021-ben (20 év után) a karantén idején turbó fokozatba kapcsoltam a birtok természetvédelmi munkálatait, és a kertről szóló blogokat is (Kert és vadon rovat). Abban a z évben készültek például az első bagoly-boglyák. Továbbra is kísérleteztem néha – nem sok eredménnyel – hírekkel (akkoriban jött létre az USB-rovat).
2021-ben Mara segítségével (de akkor még nem dolgozott be a magazinnak) fontos fejlesztéseket csináltunk meg.
Először alakították át a weboldalt pluginok segítségével magazinná.
Ez egy nagyon szép időszak volt. Az a nyitóoldal, amit akkor alakítottunk ki, ma is látható az archív oldalunkon. A Two on the Road-hoz vettük az első full HD-s kis kamerát. Az első minőségi felvételeket is Máltán vettük fel. Nem sokkal később új (olcsó) bridge fényképezőgépbe ruháztunk be, ami azonban 4K minőségben vett videókat. Ebben az évben jöttek ki az első 4K vidik, és ekkor vetettünk be komolyabb videószerkesztő programokat is.
2021-ben ültem leggyakrabban lesen, gyakorlatilag májustól októberig minden hajnalban (4 és 9 óra között). Ezekben a hónapokban vettem fel a szarvasainkról szóló kisfilm anyagait.
Életem egyik legnagyobb álma is megvalósult 2021 szeptemberében: először etettünk hollókat a birtokon. Ezt szintén fotóztuk és filmeztük. 2021-től (kedves olvasónk és pártolónk, Szabó Edit unszolására) lehetővé tettük a Cenweb támogathatóságát is.
2022
2022 csendesebben csordogált, bár „titokban” megírtam az év elején egy rendkívül vaskos madaras könyvet (ez eddig életem legnagyobb szabású munkája, csak épp még nem jelent meg). Sokat voltam Budapesten, és sokat barangoltam tavasszal az Alföld madárélőhelyein.
Nyártól ismét inkább a birtokról blogoltam,
őszre pedig elkészült az első 4K kisfilmünk a szarvasokról.
Amikor Budapesten voltam, épp akkor halt meg Berki Krisztián, pár utcával arrébb, ahol laktam, fotóztam is a helyszínen. Az erről szóló poszt úgy felvitte a Cenweb látogatottságát, hogy lefagyott a szerver, és csak órák múlva indult újra. A szolgáltatónk sem volt felkészülve akkora forgalomra. Ekkor tapasztaltuk meg azt, hogy a bulvárnak mekkora ereje van, és hogy egy olyan oldalnak, mint a miénk, is lehet őrületes forgalma.
2022 ősze emlékeim szerint csöndesen telt: vagyis sok munkával, sok írással, bloggal, fotóval, de két dolgot éreztem. Két dolog is elavult. A hagyományos írói szerep, amikor is az író csak ír és él az elefántcsonttoronyban és „éhezik. „Jó esetben” nem éhezik, mert oda helyezkedik, ahová kell (mikor hová), és ellátják a díjak meg a húsz fős közönségtalálkozók.
A másik, ami elavult, a Cenweb.
2021-ben hatalmas átalakításokat csináltunk, sokat tanultunk, de hamar elértük a bot végét. A Cenweb abban a formában csak működtethető volt, egy továbbra sem mobiltelefonbarát platformon, de komolyabb fejlődés lehetősége már nem volt benne. Időközben jól kiismertük egymást Marával szakmailag is, és mire eljött 2022 karácsonya, fontos döntésre jutottunk:
2023-tól (először a Cenweb történetében) nem egy ember készíti az oldalt, így végképp megszűnik szerzői oldalnak lenni, hanem ketten visszük, és átállítjuk egy korszerű, minden elvárásnak megfelelő magazin formára.
2023
2023 január harmadikán küldtük ki az első mailt
azoknak, akik előző évben bármilyen formában támogatták a Cenwebet. Ebben arról értesítettük a támogatókat, hogy a régi oldal hamarosan megszűnik (pontosabban archiválásra kerül),
mi pedig Marával (de talán többekkel is) egy egészen új magazint építünk fel teljesen új alapokra. A támogatók egy titkos linken a kezdetektől ott lehettek a fejlesztésnél. Három hónapon át csak ők látták, ahogyan épül a magazin, és csak ők olvashatták a régi oldalról átköltöző és az új cikkeket is. A régi oldalon nem is publikáltunk semmit, amit ennek ellenére természetesen továbbra is látogattak olvasók, akik a Google-ban találtak rá a régi cikkekre. Ebben e negyedévben a támogatóink egyrészt a véleményükkel segítettek, másrészt páran rendszeresen figyelték a híreket helyettünk is, az oldal profiljába illő tartalmakat százával szállítottak a számunkra, melyeket a felélesztett USB-rovatban hoztunk. (Később aztán úgy tűnt, hogy ennek a rovatnak nem igazán van létjogosultsága, és megszűnt.)
2023. március 15-én
nyilvánossá vált, hogy a Cenweb végleg magazinná alakul, s a régi oldal helyén egy korszerű tudományos és művészeti magazin indul, ami leginkább a hajdani Interpres magazinhoz hasonlítható. Speciális abban, hogy nem speciális (például nemcsak művészeti). És speciális abban is, hogy a holisztikus, humanista látásmód elemeit is speciálisan társítja.
A szerkesztés elveiről, és arról, hogy mit akartunk mondani a Leonardo-rovattal például, most csak annyit:
Voltaképp egy új reneszánsz ember lebeg a szemünk előtt, aki az ostobaságig specializált emberfők világa helyett egy széles horizonton élő és gondolkodó létmódot akar magának.
2023 március 14-ről 15-re virradó éjjel Sárga Haj barátom segítségével a régi Centauri oldal helyére felkerült a három hónapig napi 16-20 órában fejlesztett új magazin, a régi oldal pedig archívumként ébredt.
Ezzel párhuzamosan, a 2021-től egyre intenzívebb kutatásokat és természetvédelmi fejlesztéseket még magasabb szintre emeltük a privát természetvédelmi területünkön. Épp csak teljes gőzzel elindult a magazinunk, amikor fásítási program is indult a birtokon 2023 április másodikán,
amit még aznap derékba tört egy csúnya eset:
dózerral akarták megsemmisíteni a közel 25 évig istápolt virágzó kökénysort a birtok északi határán, és míg ezt próbáltam (sikerrel) megakadályozni, infarktust kaptam, egymás után többet is (hármat talán), kórházba kerültem, meghaltam, visszahoztak, a Húsvétot is a kardiológián töltöttem. Ezt követően rendkívül nehéz idők jöttek, és a magazinra csak hellyel-közzel tudtam kellő gondot fordítani. De mindvégig igyekeztem, s ezt talán olvasóim, s főként a Cenweb támogatói tanúsíthatják is.
2023 nyarán, egészen októberig
javarészt Mara tartotta életben a magazint, akkor is, amikor én épp nagy küzdelmeket éltem át. Ennek ellenére a kutatás például minden korábbinál intenzívebb volt, ezen a tavaszon volt először sikeres és gyönyörű, másfél kilométeres mézelő zónánk. Temérdek felvétel készült, sok ritkaság került elő. Ennek oka az volt, hogy sokszor másra nem voltam alkalmas, csak hosszú sétákra, a gép pedig midig nálam volt. Rekord mennyiségű új madárfaj került elő, még havasi sarlósfecske is, és nyár végén-ősszel az éjjeli lepkék elmélyültebb kutatásába is belefogtam. A Kert és vadon blog sokat gazdagodott, és bár kevésbé egyenletesen, de működött a magazin. A nyárban csak egy eset hozott kiugró nézettséget. Suhajda Szilárd mászásával kapcsolatosan mi is osztottunk meg tartalmakat, ezek nagyokat pörögtek.
2023 októberére
javult annyit az állapotom, hogy intenzívebben is visszaállhattam a munkába. Folyamatosan növekvő olvasószám mellett októberben ismét megtapasztaltuk, hogy kiugró olvasottságokra is fel kell készülni. Először Mara írt egy Magyarországon felbukkanó jávorszarvasról, majd második körben egy Üllői úton vágtázó dámszarvas váltott ki olyan érdeklődést, amivel rekordokat döntöttünk. Ezúttal állta a sarat a szerverünk. Azzal is szembesülni kellett, hogy az olvasók jelentős részének szellemi és lelkiállapota orvosért kiált. Temérdek agresszív állatvédő van például. Elvakult zöldek is, akik közül párat elvesztettünk, amikor egy fél mondattal kritizálni mertük Greta Thunberget. Mindennek tudatában és most már tapasztalatában mentünk tovább.
2023 karácsonyára olyan menüt készítettünk, amit még én is megemlegetek. December 24-én egész éjjel óránként frissültünk, azokra gondolva, akik esetleg egyedül töltik a karácsonyt. És azokra is gondolva, akik szeretnék velünk tölteni.
Akkor még úgy számoltunk,
hogy akár 2-3 évnyi aprómunka is kellhet még, míg a Cenweb látványos vagy nagyságrendi eredményeket ér el. Talán már korábban is hangsúlyozni kellett volna, de ezen a ponton mindenképp meg kell említeni: erre az oldalra soha egyetlen forint reklámköltséget nem költöttünk. Soha semmilyen platformon nem hirdettünk, se a Facebookon, se másutt. Nem titok, hogy talán a mi magazinunk az egyetlen az országban, ami tökéletesen a nulláról, és reklámköltségek nélkül ért el értékelhető olvasottságot. Aligha találni még egy olyan online-magazint, mely sosem költött arra, hogy reklámokon keresztül érjen el olvasókat.
2024
2024 év elején gőzerővel fejlesztettük tovább a magazint, toltuk a kontentet, csinosítottuk, próbáltuk egyre dinamikusabbá, egyre átláthatóbbá és informatívabbá tenni. Úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk a TikTokot is. Alapvetően három tartalom-csoporttal dolgoztunk:
- hírek
- blogok
- saját tartalmak
Amivel nem foglalkozunk:
- Bulvár
- Aktuálpolitika
- És minden más, ami nem ez a kettő, de temérdek platformja van.
Amiben szintén elütünk egy átlagos magazintól,
hogy nekünk nemcsak online „küldetésünk”-tevékenységünk van, hanem van egy nagyon konkrét projektünk is, egy saját kezelésű, 11 hektáros privát természetvédelmi és ökológiai-kutatási terület. Ezt kevés magazin mondhatja el magáról. Ebben kicsit hasonlítunk a NatGeo-hoz, ami sokszor finanszíroz szintén konkrét projekteket, többnyire expedíciókat.
2024 januárjában, amikor az ünnepek után megpezsdült az élet, váratlanul olyan felfutásban volt részünk, amit csak évekkel későbbre vártunk. Hihetetlen számokat láttunk, a növekedések szinte minden szegmensben meghaladták az 1000%-ot.
Összevetve más magazinok, portálok adataival,
mi is elkerekedett szemekkel néztük hónapokon át, hogy olyan számokat hozunk, melyre sok nálunk jóval nagyobb és nem kicsi pénzből gazdálkodó magazin is csak álmodozhat. Mivel Mara dolgozott az évek során sok igazán jelentős magazinnak is, pontosan tudja, mekkora forgalmakat produkálnak azok az oldalak. De volt szerencsém nekem is más magazinok analitikájába betekinteni.
2024 első féléve robbanás volt, és már az erős középmezőny fölött jártunk. A Facebookon ezres nagyságrendbeli megosztások sem voltak ritkák. Volt olyan hónap, amikor mindennel együtt elértünk egymillió embert. Akad olyan média-portfolió, mely „sok pénzből” működtet 10-20 közötti magazint, foglalkoztat körülbelül 40-60 embert, és az egész konglomerátum olvasottsága harmad annyi sincs, mint a Cenwebé egyedül.
2024 májusában
a személyes körülményeink sok szempontból rosszabbodtak, erről beszéltünk is a támogatóinknak, de a magazinnal nem álltunk meg, sőt! Spotify oldalt is regisztráltunk és tervbe vettük podcastek készítését is, ami máig (2024.10.01.) nem igazán pörgött fel, de nem tettünk le róla. Júniustól, az uniós választások, aztán a sportesemények, és egyáltalán: a közéleti-politikai felfordulás nem kedvezett a magazinoknak, egyiknek se (láttuk mások adatait is). Nálunk is mérséklődött a forgalom, de nem estünk vissza a nagy felfutás előtti szintre, hanem egy a korábbinál magasabb szinten stabilizálódott a forgalmunk.
2024 első fél éve rendkívül fontos: Megtapasztaltuk, hogy szívós munkával, rendhagyó működési módokkal reklámköltségek nélkül is lehet tartósan magas olvasottságot elérni. Lehet egészen dinamikusan növekedni.
2024-ben a csöndes nyár idején,
amikor viszont minden idők legintenzívebb kutatásait bonyolítottuk a a természetvédelmi területünkön, amikor belefogtunk többek között fogolycsibék nevelésébe is, majd azokat kivadítottuk, és amikor 2024 augusztusában elértük végre a birtokon regisztrált, bizonyított, az esetek 95%-ában fotózott és dokumentált 1000 fajt! Most (2024.10.02.) a területünkön regisztrált fajok száma egész pontosan 1012, de az adatok (fotók) feldolgozása révén év végéig vélhetően meghaladja az 1100 fajt is.
2024 ősze ismét enyhe pezsdülést hozott.
Egyelőre nem olyan robbanásszerű a változás, mint amilyen az első félévben volt, de biztató szinte valamennyi tendencia. És még mindig vannak újszerű megoldásaink, háttérmunkáink, és a magazint is tudjuk még egyre szebbé és hasznosabbá tenni.
Évtizedekre elég ötletünk és tervünk és vágyunk van, de ezzel együtt is kíváncsiak vagyunk mások ötleteire. Sőt: 2024-et úgy szeretnénk lezárni, hogy találunk egy-két igazán bátor, kreatív, vagány embert, aki szeretne legalább egy ideig, mint egy inkubátorban velünk dolgozni, esetleg nálunk tanulni, a segítségünkkel és a Cenwebet dobbantónak használva saját platformokat építeni. Nemigen látunk magunk körül olyan fiatalokat (vagy öregeket), akik azért rombolnának is akár, hogy a következő pillanatban valami egészen újat építsenek, de hiszünk benne, hogy vannak azért ilyen figurák valahol.
2024 nem érhet úgy véget, hogy ne próbálnánk meg utat találni ilyen emberek felé.
És bár mi nem törünk gazdagságra, talán még a klasszikus értelemben vett jólétre sem, de 2024-ben jelentősebb haladást kell produkálnunk támogatók terén is, hogy a Cenweb története ne annyi legyen, amennyit fentebb összefoglaltam. Most már legfontosabb célkitűzésünk az, hogy amiről eddig szó volt, csupán rövid bevezető legyen mindaz előtt, ami előttünk áll. Bevezető egy olyan történet előtt, amelyben igazán bátor, igazán kalandvágyó emberek és vállalkozások (esetleg cégek) nem azt tűzték ki célul, hogy holnap a tegnapi adagnál két fánkkal több legyen, hanem azt, hogy tágas kilátást és járható utat nyissanak akár a távoli jövőbe is.
Hinnünk kell abban, hogy nemcsak azokat találjuk meg, akik azt tudják, mibe kell fektetni az életben, hanem azt is, hogyan kell élni, hogy az valódi befektetés legyen.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több cenweb
Akkor a jövőbeni tervetek azt jelenti, helyet adtok a Cenweben olyan írásoknak-inkubátor- akiknek nincs saját megjelenésük? A madaras könyved amire utaltál akkor kész , csak a kiadó ül rajta?
Gratulálok „Sárgahajnak” nagyszerű mesteretek volt.
Igen, azt jelenti. Kitaláltuk, hogyan működhetne ez oly módon, hogy mindenki profitáljon belőle és a Cenwebet a mostaninál is jobbá, érdekesebbé, progresszívabbá tegye. Szeretnénk ebben az ügyben még az idén lépni valamit, hogy 2025 ismét úgy induljon, hogy beújítottunk, de nem is akármennyire. | A könyvön nem a kiadó ül, az én „saram”, bár az enyém is csak félig, mert a posztinfarktusos állapotom tart még, továbbra is napi küzdelem minden, és így kézben-karban tartani mindent szinte lehetetlen. A madaras könyvvel az a legnagyobb gond, hogy hatalmas képanyagot mozgat, és a képanyag kezelése, összerendezése, egyeztetése halad a kelleténél lassabban, a szöveg lexikon méretű egésze már tökéletesen megvan. 🙂
Ó, hogy én milyen régóta vártam rá, hogy olvashassam a Cenweb történetét, hogy elmeséld, mi volt abban a tíz évben, amikor én még azt sem tudtam, hogy létezik egy Centauri nevű író, ráadásul akinek honlapja is van!! Nagyon köszönöm, hogy ez nem merült feledésbe! (Tudom, persze, előbb-utóbb mindenre sort kerítesz, csak ki kell várnunk. 🙂 )
De szívesen körülnéznék azon a „téglás honlap”-on most, de ugye, erre már semmi remény sincs? 🙁
Én csak nyolc éve követem az oldalaidat, és nagyon sajnálom az előző tízet, ami nálam kimaradt!
Ami viszont vígasztal, hogy ez a nyolc év igazán mozgalmas volt, és minden izgalomnak részese lehettem. Nagyon jó, hogy végig követhettem az oldal fejlődését a mostani formájáig. Csodás időszak volt 2023 eleje, a magazin tesztelésének időszaka! Büszkeséggel töltött el a tudat, hogy az én ötleteim is benne lehetnek valahol. 🙂
Az „Élet a jégen” még mindig a kedvenc videóim egyike! Tudom, azóta már sokkal szuperebbek születtek, de az volt az egyik első rácsodálkozásom Centaurira, s ezért mindig a kedvencem marad. 🙂
Azt kívánom, hogy jöjjön az oldal életében még legalább újabb 18 év, ami egyre sikeresebb; egyre nagyobb látogatottsággal, egyre több olvasóval és támogatóval!
(S lehet, hogy ahogyan régen arra bíztattalak benneteket, hogy legyen az oldal támogatható, mostantól a reklámok bevezetésére foglak. 🙂 )
Igen, Edit, azok az észrevételek, amiket gyakran pontokba szedve küldtél, sokszor kerültek be a szempontjaink és fejlesztéseink közé. Hálásak vagyunk érte mindmáig. Szeretnénk továbbra is lehetősége adni arra, hogy a lehető legaktívabban vehessetek részt a magazin életében továbbra is (és ez nekünk is hatalmas támogatás!). Ilyen volt nem is olyan régen – talán már feledésbe is merült? – amikor pár hónapja végre megoldottuk az „üzenőfal” kérdését azzal, hogy létrejött egy fórum. De úgy tűnik, arra kisebb igény volt, mint hittük, mert aztán nemigen használta senki. | A reklámoktól nem zárkózunk el, rövid ideig voltak is már reklámok az oldalon, láttátok is, de szeretnénk, ha idevaló, „adekvát” reklámok lennének csak, és a reklám nem túrná fel az oldalt. Dolgozunk ezen is, és szerintem 2025-re ebben az ügyben is lépünk – remélhetően jelentőset. | Az „Élet a jégen” videóval meg talán úgy vagy kicsit, mint az „Erős északi szél” című írással? 🙂 🙂
🙂 lehetséges!
Az „Erős északi szél” is a kezdeti idők felfedezése, mint a videó, s ráadásul – ha jól emlékszem – nem is a weboldalon találtam, hanem a neten, ahol azért keresgéltem, mert még több Centauri novellát akartam olvasni.
Nagy hatással volt rám, és ez a novella azóta is az egyik kedvencem. Szinte rendszeres nyári olvasmányom. 🙂
Igen, igazából nem Google-hirdetések az optimálisak, mert azok nem tudnak jól kinézni, hanem közvetlen megállapodások, PR-cikkek. Rajta leszünk az ügyön!
Örülök! 🙂
Mindenképpen olyan hirdetések, reklámok kellenének, amik passzolnak az oldal tematikájához, célkitűzéseihez és elveihez, de pénzt vagy valami más hasznot hozhatnak. De ezt majd ti tudjátok. 🙂
Szeretem az ilyen meglepetéseket, mert váratlan és nagyon jó.
Én ugyan nyolc és fél éve követlek, sajna lemaradtam az ős-weboldalról és nosztalgiával gondolok az előzőekre is, mert ott olvastam először Gerbaud-t és annyi más remek írást, blogot, párhuzamosan a könyveiddel.
Beszippantott, ez a lényeg! 🤗
Borzasztóan hiányozna, ha nem lenne és nagyon sajnálom, hogy nem ismerhettem kezdetektől fogva!
Köszönet èrte. 😊
Örülök, hogy meglepetésként értékeled. Miután felraktam ezt a kilométeres írást hajnalban, bevallom, elbizonytalanodtam: ennek tényleg itt van a helye? Mindenkire tartozik ez? De az a helyzet, hogy a magazinunk története tényleg nem csak az én történetem. Régóta nem. Arról nem is szólva, hogy pár lelkiismeretes, önzetlen és korrekt ember (akik nem veszik természetesnek, hogy valaki-valakik napi huszonnégy órában megállás nélkül grátisz dolgoznak) támogatása nélkül már valóban nem lenne ez a magazin. Amúgy azért keletkezett éppen most ez a hosszú összefoglaló, mert tegnapelőtt Sárga Hajjal ismét fabrikáltunk, fejlesztettünk az oldalon. Eredetileg erről akartam írni (írok is hamarost). Nem állunk meg, ezért jó folyamatában látni a dolgokat. Úgy látom, hogy a törzsolvasók többsége valahol a Jack London-túra körül kapcsolódott be az eseményekbe.
A Fórumot nyilvánossá kellene tenni, Cen’, mert lenne létjogosultsága, akkor nem kellene a jelszavakkal zsonglőrködni. Én kétszer felejtettem el, harmadszor már nem volt pofám újat kérni. 😊
Gondolkodj el rajta lègy szíves🤗
Remek felvetés! Bevallom: el is felejtettem, hogy jelszóval működik. Megnézzük, mennyi kockázattal jár, ha elérhetővé tesszük bárki számára. Azt tudom, hogy emeli a weboldal támadhatóságát. Megnézzük!
Köszi, Cen’.
Esetleges incorrect hozzászólások miatt válhatna támadhatóvá, vagy mire gondolsz?
Sárga Haj szerint a honlap egészét könnyebben érheti hekkertámadás, ha a fórum teljesen nyílt. De nem akarok hülyeségeket beszélni, megkérdezem tőle. Ehhez ő ért. Időnként minket is támadnak, amint szinte minden nagyobb oldalt. Volt a történetünk során olyan is, hogy valakik kifejezetten a mi oldalunkat akarták likvidálni, annyira intenzíven, hogy egy időre még engem is kizárt a szolgáltatónk az oldalról, biztos ami biztos alapon. Az ilyesmit mindenképp próbáljuk kerülni.
Jól értem a fórummal kapcsolatos hozzászólásodat? Szóval te örömmel használnád, emlékszem például filmeket szoktál hozni (ahogy Zilahi Lívia is), csak épp a belépés körülményes.
Végül is igen! Arra gondoltam, hogy másoknak is lehet közlendője. De ha ennyire necces a nyilvánossá tètel, akkor ne kockáztassunk, vagy majd Sárga haj eldönti.
Mindenesetre meglepett a hackerek tàmadása.
Vagy én tovàbbra sem használom, gondolom nem nagy veszteség.
Érdekes lenne tudni, hogy vajon van-e itt az oldalon olyan olvasó, aki már a téglás honlapon is követett téged! 🤔🙂
Mara például biztosan 🙂
🙂🙂
Mara nagyon szerencsés!
🙂 🙂 <3 <3
A Fórum használatáról valamiért leszoktunk annak ellenére, hogy az elején nagyon lelkesen kezdtük használni. (Pedig pl. ez a beszélgetés most ott is folyhatna. 🙂)
Az, hogy jelszóval védett, nem olyan nagy probléma, szerintem, hiszen a támogatóknak szánt védett tartalmak is ilyenek. A jelszó generálása kicsit komplikált ugyan, de ha lementjük valahova az utoljára használt jelszót, akkor nem kell többet generálni. Én így tettem.
Az a kérdés, hogy ha bárki használhatná, hogyan lehetne szűrni – esetleg tiltani – a nem kívánatos felhasználókat. 🤔
Jól szólsz, Edit. Pontosan: ez a beszélgetés folyhatna a fórumban is. De van egy harmadik lehetőség is, amivel lehet hogy beújítunk. Marával beszélgetünk erről pár hete. Van egy kifejezetten beszélgetős fórum, a Reddit. Miután 2024-ben „beszálltunk a TikTokba” (itt egészen más réteget érünk el, mint korábban, jóval fiatalabbakat, egyelőre 2300 követővel), lehet, hogy 2025-től a Reddittel újítunk be. 🙂
Az ötleteitek száma végtelen. 🙂 Kár, hogy a megvalósításukra fordítható időtök nem az!