Ha meghallom ezt a számot, mindig melegség és nyugalom tölt el. Eszembe jut a mondás, hogy az otthon nem egy hely, hanem egy érzés. Amit például ez a szám is megteremt. És megteremthet egy könyv, egy gondolat, egy látvány, egy illat, egy mozdulat vagy egy, esetleg több ember is. Jó, hogy mindig lehet találni kapaszkodókat, akkor is, ha nem épp egy helyszínben összpontosul az otthon. Ez a szám például Massachusettsről szól, de Nyugat-Virginia szerepel benne, mert az jobban hangzik. Nyugat-Virginia pedig olyannyira magáénak vallja, hogy a négy hivatalos himnusza közül az egyiknek ezt választotta. Teljesen érthető. Otthonos estét nektek!
Kép forrása: Unsplash
Végre country! Sok country-t hallgatok… Gondoltam, most végre van valami, amit a country szekció alá lehet rakni, de azért kérdéses, hogy ez ne menjen inkább a slágerek közé, hisz oltári nagy sláger volt ez.
Hát, ha a country a szűk keresztmetszet, és nem lehet mindkét helyre tenni, akkor inkább oda menjen. 🙂
Jól írod az érzést, az otthon valahogy bennünk van!
Én röghöz kötött vagyok, és ragaszkodom a gyökereimhez, de időnként , ha megfog egy hely hangulata , varázsa, azt gondolom, biztos valamelyik előző életemben voltam ott otthon. 🙂
Nem emlékszem erre a zenére , de most megjegyzem.
Nekem Velence volt ilyen. Amikor először jártam ott, biztos voltam benne, hogy éltem ott korábban. Olyan ismerősek voltak az utcák, a hangulat, tiszta deja vu. Ez megmagyarázná a minden, ami olasz iránti rajongásomat is.