Vadludak vonulása a birtok fölött újra!
Régen ebben a térségben – a birtok légterében is – gyakoriak voltak november és február között a főként éjszaka átvonuló vadlúdcsapatok. Körülbelül 2000-ig volt ez így, aztán fokozatosan ritkultak a vadlúd-észlelések. A birtokon már gyakrabban látok átvonuló darucsapatokat, mint vadludakat. Nem mintha kevesebb lenne a telelő vadlúd Magyarországon. Viszont sok minden változott.
Ha már említettem a darut: ebben a régióban nem is oly régen még ritkaságnak számított, főként télen, de az utóbbi évtizedekben jelentősen megnőtt a számuk, másrészt a vonulási útvonalaikat is jelentősen módosították, és ma már a Dunántúlon is tömegesen vonulnak, esetenként gyülekeznek és pihennek (például a Fertőnél). Arról nem szólva, hogy visszatértek fészkelő fajként is, s 2024-re már 4 dunántúli megyében ismertek költései (Veszprém, Vas, Zala, és Győr-Moson-Sopron).
De mi változott a vadludaknál?
A leglényegesebb változás, hogy míg a nyolcvanas-kilencvenes években errefelé főként a vetési lúd adta a vadlúdtömegeket, ez radikálisan megváltozott mára. Régen inkább az Alföldre volt jellemző a nagy lilik (és velük a ritkább vadlúdfajok), míg a Dunántúlt a vetési lúd kedvelte.
Itt „sajnos” közbe kell vetni, hogy időközben a vetési ludat szétszedték két fajra, a vetési lúdra és a tundralúdra, de én most az egyszerűség kedvéért továbbra is csak vetési lúdról beszélek, mivel ezen a néven neveztük korábban mindkét lúdfajt.
A vetési lúd és a nagy lilik létszámában, arányuk változásában korábban is észleltek ingadozásokat. Korábban is több alkalommal eltolódtak az arányok, és korábban is hol a nagy lilik, hol a vetési lúd volt a tömegesebb Magyarországon. Ez az eltolódás ismét bekövetkezett, ezúttal a vetési ludak lettek egyre kevesebben, míg a nagy lilik már nemcsak az Alföldön, hanem a Dunántúlon is domináns lett. Sajnos a vetési lúd végül annyira megritkult, hogy a két fajjá választás után „a vetési lúd” a hitelesítendő fajok listájára került (olyan ritkaság, aminek minden megfigyelését a Nomenclator Bizottság hitelesíti), de tundraludakat is ritkán látni.
Külön kérdés, hogy mi történt a vetési ludakkal?
Vajon a szibériai állományuk összeroppant, vagy csak nem jönnek már el idáig, hisz a globális felmelegedés miatt északabbra is kihúzhatják a teleket? Erre majd egy másik cikkben keressük a választ.
Nagy lilikből viszont nincs hiány. Ennek sokáig örült is minden terepi madarász, mert a ritkább, impozánsabb magas északi lúdfajok – vörösnyakú lúd, apácalúd – inkább járnak együtt nagy lilik-csapatokkal, semmint vetési ludakkal. Ennek megfelelően – ahogyan az várható volt – a ritkább lúdfajok észlelései is megszaporodtak az utóbbi évtizedekben.
Miért fontos és érdesek mindez?
Mert magyarázatot adhat arra is, miért ritkultak meg a birtok légterén átvonuló lúdcsapatok. Talán az áll a háttérben, hogy más-más lúdfajok más-más vonulásútvonalakat követnek. Régen leginkább a vetési ludaknak és tundraludaknak volt szokásuk ingázni a Kárpát-medence – főként a Dunántúl – és az olaszországi Pó-síkság között. Ezek az ingázó, délnyugat-északkelet tengely mentén mozgó csapatok rendszeresen haladtak át a légterünkben. Ezzel szemben a nagy lilik nemigen megy el Észak-Olaszországba. Sokkal inkább egy számunkra kissé furcsa északnyugat-délkelet tengely mentén ingázik. Ahogy ezt részletesen megírtuk már tavaly ITT egy másik cikkben, a nagy lilikek egy télen képesek többször is telelőterületet váltani Magyarország és Hollandia között. Ez a mozgás azonban nem hoz fölénk ludakat.
Feltételezem, hogy viszont rendszeres és élénk vadlúd-vonulást hoz például Győr, Sopron légterében, ahol a Kis-Balatontól vagy Tatáról Hollandiába tartó lúdcsapatok átrepülhetnek – és persze akkori is, amikor visszatérnek a magyarországi vizekre.
Kicsit sajnálom,
hogy ily módon fölöttünk épp nem húzódik semmilyen jelentős vadlúd-légifolyosó, mert néha még reménykedem abban, hogy egy átvonuló vadlúdcsapatot sikerül megcsípnem, és találok közöttük a ritka vadlúdfajok közül egyet-egyet, mondjuk egy vörösnyakú ludat, s ezzel is gyarapodna a birtok madárfajlistája. De 2022 és 2024 között mindössze két alkalommal sikerült vadludakat fotózni a légtérben. Legutóbb épp a napokban, mintegy a Mikulás ajándékaként.
2024.12.04-én fotóztam egy a lappföldi cinege gyanús barátcinege-mutációt is, mivel aznap, hat év után először észleltem házi verebeket csapatosan, ezért sokat fotóztam, és különösen sokat figyeltem az udvart, bár közben folyamatosan dolgoztam a Cenweben is.
Másnap, 2024.12.05-én
a furcsa cinege miatt már kora reggeltől résen voltam, bár továbbra is sok munka akadt a magazinnal is. Szerencsére a vonuló ludak 8:25 és 9 óra között halálpontosan a ház felett repültek át, viszonylag alacsonyan, körülbelül 100-200 méteren (ez megszokott vonulási magasság), így a zárt ablakokon keresztül is tisztán hallottam a zajongásukat. Rohantam ki, hogy fotózzam őket, hátha most sikerül elcsípnem közöttük egy új lúdfajt. De sajnos igazán jó fotót sem sikerült lőnöm.
Az viszont így is látszik, hogy nem volt közöttük ritkább lúdfaj. Tisztán nagy lilikek alkották ezeket a csapatokat – esetleg pár nyári lúd akadhatott közöttük, de az szintén gyakori, és már láttuk korábban is átvonulni a birtok fölött.
Körülbelül 4-5 kisebb (15-20 fős) csapat vonult át délkeleti irányba. Ilyen irányt például olyan csapatok tarthatnak, akik mondjuk az Atlanti-óceán partvidékéről (Franciaország térségéből) „váltanak át” a Fekete-tenger térségére, mondjuk a Duna-deltába. Ez a mozgás ebben az időszakban nagy lilikek esetén cseppet sem elképzelhetetlen.
Jelentősebb vadlúdmozgalmak ebben a régióban
és a birtok légterében akkor alakulhatnának ki, ha klasszikus havas tél köszöntene ránk. Semmi sem mozdítja meg jobban és nagyobb tömegben a vadludakat, mint a hó; főként a magas és tartós hó, ami alól nehezen szereznek táplálékot, s ilyenkor hamar lelécelnek déli, hómentes tájakra. Ha esetleg előállna ez a helyzet, sasolok majd ezerrel továbbra is, háta meglesz még egyszer egy átszálló vörösnyakú lúd.
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több Kert és vadon
Itt is a nagy lilik a több, és a nyári lúd. De most jelentős részük tovább ment miután brutálisan leengedték a tavat. Persze azért is, mert dec. 01.-óta vadásszák is őket. 🙁 Ilyenkor sok olasz vadász jön ide, undorító, hogy csak azért, hogy kora reggel már ropogjon a puska. Sokat meg is pucoltatnak helyi emberekkel, és elviszik. Láttam tavaly egy napi terítéket, 90 % nagy lilik volt.
90% ??? És akkor mi volt a többi?
Nyári lúd. Mást fajt nem fedeztem fel a terítéken. Nem a tó felett, hanem a szántók, a vetés felett vadásznak, idén is. Megemeltem 2-3 liliket, nem volt súlyuk, kicsik, fiatalok, soványak voltak, de gyönyörű tollazattal. Az olaszoknak kellett mind. 🙁
Az az (egyik) gond ezzel, hogy mi van akkor, amikor a nagy lilikek között ott repül az egész világon veszélyeztetett kis lilik is? Ugye, nem gondoljuk, hogy az olasz vadász kiszúrja? – nem, inkább kilövi azt is. 🙁
Pontosan! Felzavarják a legelésző ludakat és durr közéjük…… 🙁