Üstökösréce (Netta rufina Pall.)
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: Az üstökösréce
1863-69 | magyarul 1901-1907
Bozontos, sisakszerű üstököt viselő feje,
a nyak eleje és oldala élénk rozsdavörös, a középső fejtetőtollai világosabbak, rozsdasárgák; nyakhátuljának közepe, tarkója, begye, melleleje, hasaközepe, fara és farcsíkja fekete, lefelé barnafeketébe átmenő. Válla és melle oldala fehér, utóbbi a szárnyak alatt világosbarnával szegve; a dolmánya és válla sárgás szürkebarna; a felső szárnyfedők barnaszürkék, az elsőrendű evezők sötétbarnák, belső zászlójukon hátrafelé szélesedőn vörösesfehérek, köztük a hátsók a feketebarna csúcsoktól eltekintve fehérek, a szárnytükör tollai a csúcs előtti szürke harántsáv kivételével fehérek, vörösesen futtatva. A hátsó evezők barnás hamúszürkék. A szárnybélés fehér, a faroktollak sötét hamuszürkék, hegyükön barnásfehéren élezve. A szem élénken sárgavörös, a csőr karminszíntől vérvörösig, a láb világosvörös.
A tojó fejteteje és tarkója szennyes vörösbarna, arca és torka szürkefehér, a törzstollazat világos szürkebarna, sötétebben foltozva és harántul szalagozva; szárnya, farka, szeme, csőre és lába kevésbbé élénk, mint a gácsérnál. A fiatalok a tojóhoz hasonlók. Hossza 60, szárnyhossza 30, farka 8 cm.
E réce legfőbb fészkelőterülete délkeleti Európa, Közép-Ázsia és Észak-Afrika. Bárcsak nagyon elvétve, de Németország édesvizein is fészkel.
Az üstökösréce
Magyarország ritka madarai közé tartozik, amely tavaszi és őszi átvonulási idején szokott nálunk hosszabb-rövidebb időközökben megjelenni. Legtöbbször észlelték a Fertőn és pedig 1813 március 10-én, 1818 júniusában, 1829 novemberében, 1855 március 15-én, 1876 szeptember havában, 1887 október 3-án, végül 1923 október 6-án és november 3-án.
A Velencei-tavon kétszer lőtték 1893 október és 1928 nyarán. Az Alföldön 1844 december 15-én Szegeden, 1845-ben a Csepel-szigeten, 1906 november 5-én Óverbászon és 1890 február 5-én Pétervárad mellett észlelték. Erdélyben, Tövis mellett ismeretlen időben, 1862 február 20-án Nagyszeben mellet és 1867 és 1868 a Mezőségen került kézre. A Kis-Alföldön Guta mellett 1904 telén észlelték s a Felvidéken 1869 április havában, Turdossin közelében. Tehát több mint 100 esztendő folyamán csak 20 ízben észleltetett nálunk ez a szép réce, amely pedig a Bodeni-tavon elég nagy számban fészkel.
Régebben állítólag nálunk is fészkelt volna, így Dombrowszky szerint a Fertőn, Baldamus szerint pedig a Tisza-torkolat torontáli oldalán lévő Fehér Mocsárban. Egyik adat se hiteles; az utóbbi helyen 1847 június 17-én gyűjtött fészekalj sehol se található, bizonyíték nélkül pedig nem vehető a nálunk fészkelők sorába.
Vidd a kurzort a képekre, és meglátod, miről szólnak a további fejezetek!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Az a tündéri buksi feje, az üstöke, zabálnivaló.