Elértük a túlfogyasztás napját
Az idén augusztus 2-ára esik a túlfogyasztás napja: a Global Footprint Network adatai szerint az emberiség fogyasztása szerdán lépi át azt a szintet, amit a Föld egy év alatt képes újratermelni, illetve elnyelni.
2022-ben a túlfogyasztás napja július 28-ára esett, tehát látszólag öt nappal lassult a fogyasztás mértéke, ám az idén az eddigiekhez képest részletesebb adatokkal dolgoztak a dátum kiszámításánál, így a tényleges változás valójában egy napot jelent. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy bő fél évszázada, 1970-ben még december 23-án értük el a túlfogyasztás határát, vagyis akkor még jóval fenntarthatóbban élt az emberiség.
Magyarországon még ennél is korábban, május 30-án jött el a fordulópont.
Egyre kevésbé környezettudatosak a fiatalok
A WWF Magyarország megbízásából 2023 júniusában átfogó közvélemény-kutatás készült, hogy felmérje, miként viszonyul a 18-59 éves magyar lakosság a fenntarthatósághoz, ezen belül is a környezet- és természetvédelemhez. Ötszáz embert kérdeztek online, az eredmények pedig nem mutatnak kedvező tendenciákat, különösen a fiatal felnőttek hozzáállása változott negatív irányba az előző évekhez képest.
A lakosság 59 százalékát valódi környezettudatosság jellemzi, azonban a harminc év alattiak ebben a csoportban jóval kevesebben vannak, mint három évvel ezelőtt.
A lakosság további húsz százalékát teszik ki a “pszeudo-környezettudatosak”, akik számára csupán látszatintézkedések erejéig érdekes a környezet- és természetvédelem, de valójában sem tájékozottságban, sem fogyasztásukban nem mutatnak valódi környezettudatosságot.
A fennmaradó húsz százalékot az ökoszkeptikusok alkotják, akiket hidegen hagy a környezet- és természetvédelem ügye, és a harminc év alattiak éppen ebben a csoportban jelennek meg a legnagyobb arányban. Az ő esetükben az is látható, hogy bár a klímaváltozás veszélyeivel tisztában vannak, a megoldást jelentő teendőkkel kapcsolatban már hiányosak az ismereteik.
Az információáradat, az egymásnak sokszor ellentmondó vélemények, az elmúlt évek globális és hazai nehézségei, valamint a döntéshozók és vállalatok sok esetben nem túl hatékony környezetpolitikája mind azt eredményezhetik, hogy az egyéni szintű környezettudatosság sokadlagos szempont lett.
Forrás: MTI, kép: Unsplash
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több környezet
még több hír
Ideológiákból is túltermelés s egyszersmind túlfogyasztás van: https://centauriweb.hu/kisfontos-ideologiak-helyett-elet/
“Látszatintézkedések”, látszatklímavédők, látszatzöldek, látszatboldogság, ……. Ez a század erről erről szól, a következő meg a fajok kipusztulásáról fog. 🙁
Lesújtó!
Gréta Thunbergnek és követőinek is szívből gratulálok a szép eredményhez.
Ez nagyon szomorú! 😥
Hogy lehet az, hogy egy harminc év alattit hidegen hagy a környezet- és természetvédelem? Nem érdekli, hogy milyen világban élnek majd a gyerekei és azok gyerekei? Csak a ma és csak önmaga a fontos? 😯
Bocs azt gondolom az 500 megkérdezett ha statisztikát néznek, nem túl reprezentatív. Nem tudom pontosan a népszámlálási adatokból mennyi a 19 és 59 év közötti ember, mondjuk legyen 5 millió, akkor abból a merítés legalább 500.000 ember kellett volna. Vagy tévedek? Van itt jó matekos? Az biztos, hogy ha acsaládban nem kap valaki “környezet tudatos ” szemléletet, akkor az iskola azt nem pótolja. Nagy családunk van, sok általános iskolás unokával, s ami nekem döbbenetes, nincs rendes környezet óra, a gyerekeket nem viszik ki a természetbe, stb. BC amikor én voltam gyerek, a faluban szabad ég alatt tartották az órát, a nyga tölgyfa alatt ülve, vagy elmentünk a kökényesbe, vagy a kukoricásba, vagy ősszel a deres répaföldre, csupán néhány példa. A nagyobbik gyerekem a Fiam, környezetvédelmi vállalkozásban dolgozik,(elhagyta az orvosit mert rájött valami fontosabbra..) a kisebbik a lányom megszállott állatvédő és kertimádó, meg természetimádó. Diplomás, de gyorsan elvégzett egy 2 éves kertészeti iskolát is (igaz OKJ-s bocs de nincs más).Szóval én azt gondolom, a kevés számú adat elemzése kivetítve a nagy számokra mindig torzít. Biztosan van nagyon sok pozitív és negatív példa- hogy mi a domináló? inkább függ attól, hogy rendszer szinten mi történik- lásd kié a Balaton, vagy miért van tarvágás ott ahol nem is kellene, vagy mit tudom én. Ami miatt mégis szomorúságra ad okot a statisztika és a valóság tartalma vsz.igaz- nos a minap hallgattam egy neves terapeutát, aki arról mesélt, hogy 10.000!!! fiatalt aki végzett a középsuliban megkérdeztek mik szeretnének lenni. Nos….a többség influenszer- minek tanuljanak, ha lehet könnyen és gyorsan pénzt keresni nulla tudással? Ezek szélsőségek, elkeserítő és elszomorító- nos tőlük aztán tényleg ne várja senki, hogy élhetőbb bolygóért fog küzdeni.
Az influenszereknél meg ugye a fogyasztás és a reklám többnyire fontos követelmény, mindig új cuccok, abból élnek, az pedig ellentmond a környezetvédelemnek. Emiatt én sem csodálkozom, de az ötszázat én is néztem, az szerintem sem reprezentatív..Viszont milyen hangulatosak lehettek ezek a gyerekkori tanórák! 🙂 Én arra emlékszem, hogy a vidéken lakó barátaimnak mindig volt ilyen mezőgazdasági foglalkozásuk, pl. kukoricamorzsolás, ők már unták, de én nagyon örültem, amikor városi gyerekként egyszer részt vehettem egy ilyenen. 🙂
Valóban, mentünk kukoricát törni, szilvát, almát szedni, meg a fagyos répát, majd lefagyott a kezünk, de imádtuk, mert addig sem volt suli:-))A legemlékezetesebb az egyetemi paradicsom szüret volt Bólyban, meg Törökbálinton a barack szedés, s képzeld akkor volt a ” Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról a number one- a valaki mondja meg-t ordítottuk a barackfán:-)) Nos, azt hiszem a szülők cseszték el azt a generációt akit most csupán a virtuális világ meg a gyors siker érdekel. Nekünk még gyakorló kertünk is volt, kapáltunk, palántáztunk és amit megtermeltünk a suliban, azt meg is főztük és megettük. szerettem falusi lenni, az Őrség csodás, nem hiszem, hogy bármelyik gyerkenek rossz lenne, ha kicsapnák egy kicsit a mezőre, mezitláb a tarlóra, meg turista utakat tisztítani egy egész nyáron az erdőben, ahogy mi is csináltuk. A nagyvárosi, vagy csak szimplán városi életben ez nincs benne- a falvak elsorvadtak, s ezzel a lehetőség is, hogy a generációk természet közeli életet éljenek, értésék, becsüljék, szeressék azt. Komplex ez a dolog, mégis én hiszem, hogy van lehetőség változtatni, nem kell hozzá Greta Thunberg és a hozzá hasonló virtuskodók, bár nem árt az sem, ha betolják a képünkbe, valamit nagyon nem jól csináltunk..
Dejó, akkor neked is megvan az élmény. 🙂
A Képzelt riport nekünk is megvolt lemezen, imádtam gyerekkoromban. 🙂
Biztos, hogy a szülőknek is van ebben szerepük, de azért hatalmas a nyomás a virtuális világ, az internet felől is. Ma már mindenki ebbe nő bele, mi viszonylag későn találkoztunk vele, így volt összehasonlítási alapunk, és könnyebb talán ma is kritikával kezelni azt, ami ott zajlik: emlékszem, amikor gimiben az informatikaóráról kijőve (ami akkor az egyetlen lehetőség volt a netezésre) azt beszéltük az egyik barátnőmmel, hogy milyen jó, hogy nem volt korábban is net, mert akkor minden időnket a gép előtt töltöttük volna, nem lennénk semmit a levegőn, nem sportolnánk, minden más háttérbe szorulna..
Ma szerintem nagyon nehéz elkerülni a hülye trendeket, főleg gyerek- és kamaszfejjel lehet nehéz szelektálni vagy kivonni magukat a divatok hatása alól. Plusz az elektonikus eszközök nemcsak tartalmilag hatnak, hanem fiziológiailag is, mintha hipnózis alatt lenne az ember, ahogy jönnek elé a videók a tiktokon, ahogy tekeri az instagramot, teljesen tudatmódosító. Ma már sok gyerek idegrendszerét a net meg a tiktok huzalozza, és akkor csodálkozunk, hogy beleragasztják magukat a betonba.
Nagyon egyetértek, hogy a vidéki életet receptre kellene felírni. Nekem nagyon sokat adtak a nagyszülőknél, vidéken töltött nyarak, kertészkedtünk mi is, fűben hevertünk, megvolt a mezítlábas mászkálás, kint főzés, nagy séták a határban, csodálatos volt..most is sokszor eszembejutnak azok a nyarak. Mindenkinek át kellene ezt élnie, talán tényleg másképp viszonyulna a környezethez, meg egyáltalán, meglenne az érzés, hogy nemcsak a betondzsungel van.
Az Őrség tényleg gyönyörű, én egyszer vándortáborban voltam ott, nagyon tetszettek a dimbek-dombok az Alföldhöz szokott szememnek.