Trollok a közösségi médiában | „Rohadék” a pávaszem vagy nem?

Trollok a közösségi médiában | „Rohadék” a pávaszem vagy nem?

---

Muszáj némi kommentárt írni az alábbi Facebook-csoportos beszélgetések mellé. Nincs már abban semmi új, hogy a legártatlanabbnak tűnő bejegyzésénél is megjelenhetnek a trollok, akik valójában egyre inkább csupán mezei polgárok, közönséges földi halandók, akiket azonban annyira szétfrusztrált a közélet vagy a saját hülyeségük, a saját tehetetlenségük és középszerűségük, vagy akiket annyira megnyomorított az az internet adta lehetőség, hogy büntetlenül írhatnak bármiféle baromságot, hogy nem egyszerűen lementek kutyába (annak is a legaljába), mint inkább megszűntek emberi formájukat őrizni.

Egyre inkább gonoszkodó, pökhendi, irritáló algoritmusokká válnak a neten, és nincs kétségem: sokan a magánéletükben is algoritmusként funkcionálnak, és a közvetlen környezetüket is folyamatosan mérgezik a fontoskodásukkal, az arcoskodásukkal, az olyan kivédhetetlen, de legalább gyakran bántó gesztusokkal, mint a kinevetés, a röhögőfej, vagy az olyan alantas, és féktelenül igénytelen, lenéző megjegyzésekkel, ami a másik érvelését, tiltakozását „vergődésnek” mondja.

Halkan jegyzem meg: az ilyen reakciót csak akkor viseli el a psziché, csak akkor engedi meg magának egy ember, amikor az intellektusa már nem üt meg egy elemi szintet sem. Nem rosszindulattal mondom-írom, csak leírólag. Mert ez nem csupán ízlésbéli vagy etikai, hanem intellektuális kérdés is.  

Aki képes hozzátenni a mondataihoz, hogy

„ennyi”,

mintha a világ zsenije nyilvánulna meg minden pillanatban az ő mennyei személye által, az Univerzum szuperintelligenciája, melynek a legbonyolultabb kérdés épp oly nevetségesen könnyű, mint adott esetben a vitapartner vagy ellenfél totális megsemmisítése, az valójában nagyon is korlátolt intellektus. Nemcsak stílusában, nemcsak pökhendiségében irritáló és nevetséges, hanem értelmi képességeit nézve is bizonyosan súlyos hiányosságokkal küzd.

Az ilyen lelki és pszichés hontalanoknak se szeri, se száma, ennek ma már valóságos divatja (ellenkultúrája) van, s nemcsak névtelen trollok működnek így tömegesen, hanem széltében hosszában elterjedt az efféle újinfantilizmus a közéletben is.

Százezrek követnek efféle alantas mintákat

abban a hitben, hogy ettől egy polccal feljebb kerülnek. Az sem zavarja őket, hogy néhány panel ismételgetéséből élnek meg nap mint nap – az ismétlés, a kommunikációs monotómia tűréséhez is egyszerű lélek, a végletekig lecsupaszított intellektus kell. Olyan intellektus, amit már intellektusnak sem mondhatunk. Motorikus mondogalódás. Reflexes közösségi bántalmazás. Nagyon is aktív „passzív agresszió”. S még sokféleképp nevezhetnénk, mivel élnek ezek az emberek, mit követnek, és mitől várják létállapotuk gátlástalan igazolását és önigazolását, de ezeket a reakciókat intellektushoz, értelemhez semmiképp sem kötném. Épp ellenkezőleg.    

Olyan mintákat követnek tömegek, melyeket egy jobb korban egy közepesen éber és pszichésen többé-kevésbé egészséges ember fényévekről felismert és elutasított volna,

szóval nincs ebben semmi új, de azért még mindig kissé meglepő, hogy egy kék cinege miatt is kaphatok tiltást a Facebookon, és persze sosem tudom meg, hogy pontosan miért is. Madárvédelemre buzdító poszt miatt letekerhetik a láthatóságomat, ha valamelyik kretén jelentgetni kezd, mert irigy, mert valami nem tetszik neki, mert érzi, hogy ő csak egy hiéna, s mert nem viselheti, hogy a világon vannak nagyragadozók, oroszlánok is, vagy mert csak nemes egyszerűséggel tök hülye.

Meg ott vannak azok a szélsőséges esetek,

amikor megjelennek az aktivisták, bármiféle aktivisták bárhonnan, és gyűlölködve, esztelenül komment-cunamit zúdítanak egy okos és jóhiszemű poszt alá is. Na szóval, nem egyszerű, és egyre nehezebb.

Ismét akcióban a klímaaktivisták. Hová vezet ez?

Erre ismét jó példa,

hogy amikor ártatlanul a birtok egyik legszebb és legérdekesebb új éjszakai lepkefajáról a tölgyfa-pávaszemről posztoltam az egyik csoportban, ott is parázs vita alakult ki, mert valakinek, aki azt találta ki a maga kis életének igazolása és felturbózása végett, hogy ő aztán abszolút kérlelhetetlen és progresszív lesz az invazív fajok ügyében, indokolatlan stílusban, gyűlölködve szólalt meg, ami aztán kiváltott egy kisebb vitát. Ezt a vitát kár volna veszni hagyni, mert kommunikációs szempontból épp olyan érdekes, mint amilyen érdekes tömeglélektani vagy szigorúan szakmai, lepkészeti vagy ökológiai szempontból. Ezért hát idemásolom az ominózus beszélgetés legfontosabb, megmaradt részleteit. Sajnos a kiindulópont ma már nem elérhető (ezért kell az ilyesmit kimenteni, méghozzá a lehető leghamarabb).

Az “invazív rohadék”…

A Horváth János néven futó kommentelő arra figyelmeztetett, hogy szép-szép ez a lepke, de azért nem kellene – idézem! – „egy invazív rohadékot” reklámoznom. Ebből alakult ki egy vita a hozzászólás alatt, ami sajnos ma már nem elérhető, mivel „Horváth János” azóta törölte a hozzászólását, így a hozzáérkező válaszokat is. A válaszok nagyjából arról szóltak, hogy kár ennyire indulatosan hülyeségeket beszélni, merthogy a tölgyfa-pávaszem speciel idegenhonos faj ugyan, de nem invazív.

A „rohadék” pedig azért sem indokolt, mert még ha invazív faj lenne is, a lepke nem tehet arról, hogy Európába került. Erre „Horváth János” hozzászólóban beindult a szakértősködés (ez is annyira jellemző, szinte mindig, ha troll bukkan fel), és idézett forrásokat.

---

Tölgyfa-pávaszem, azaz selyemlepke Japánból! Új faj a birtokon!

Egy olyan profilról beszélünk,

ahol nincs egyetlen bejegyzés sem, és olyasvalakiről, akinek mindössze két ismerőse van. Kicsit álprofil szagú a cucc, bár csoportokba szokott időnként felrakni rovarokat. Bárki legyen is, az biztos, hogy nagy arccal játssza a szakértőt, holott egészen biztosan nem az. Szóval, az első idézet tőle:

Horváth János (változtatás nélkül): Kedves csoport társak. Az INVAZÍV nem azt jelenti hogy gradáló sem hogy gradációra hajlamos. A yamamai egy invativ rohadt dög, lásd itt és itt és számos helyen.

https://eea.government.bg/…/Field_Guide_Alien_species…

https://www.researchgate.net/…/374374899_Climate_Change…

Parnassius Mnemosyne válasza: “Invasive species: An alien or introduced species that expands rapidly and has a significant impact on the given environment.”

Kérlek olvassa el ezt a mondatot, amit az ön által belinkelt! Cikkből vettem ki és kérlek mondja meg hogy milyen jelentős környezeti hatást gyakorol a yamamai jelenleg hazánkban. Köszi 

Ja és még egy kis segítség az ön által belinkelt cikkből:

“The intentional introduction is rather rare for insects, it is much more typical for plant species (e.g., black locust, tree of heaven, …) or vertebrates (e.g., raccoon, nutria, …). However, there are several examples of intentionally introduced insects as well: Japanese oak silk moth (Antheraea yamamai Guérin-Méneville, 1861) is native to Eastern Asia. First individuals have been introduced for silk production to Slovenia, some of them escaped and 10 years later it was also found in Ljubljana. They tried to breed them in several European countries because of their valuable silk around the 1900s. Nowadays, the species is present in several European countries but does not cause significant forest health problems there.”

Ha esetleg problémája lenne az angol szövegek lefordításával szívesen segítek  .

Parnassius Mnemosyne a kis Apolló-lepke latin neve, és

a név mögötti ember valóban szakértő,

méghozzá az egyik legjobb. Számos esetben más szakértők, régi motorosok is hozzá irányították a lepkefotóimat meghatározásra vagy ellenőrzésre. A fenti bejegyzésre érkezett a következő válasz:

Horváth János (változtatás nélkül): „Invatzív, gyorsan terjed, ugyanakkor nem erdészeti kártevő. Szval egy invaziv rohadék amely az őshonos fajok általt betöltött niche.-t foglalja. Nem idevaló. Szélsőséges esetben átlapátolhatnánk egész távolkelet faunáját csak mert “szép lepkék, bogarak satöbbi”. Akár a Szibériai tigris is megélne nálunk. Szerencsére még vannak gondolkodó emberek akiknek nem tetszik a faunahamisítás. Figyelmeztetem, ha így megy tovább előbb utóbb lesz majd faj amely a P. Menmosyne-t is kiszorítja majd, addigis röpködjön vidáman, szerencsére Ön nem a klímaváltozást elszenvedő fajok közé tartozik, de az idegen fajok betelepítése elöbb utóbb Önnek is betehet!” (Változtatás nélkül a helyesírási hibákkal együtt.)

Parnassius Mnemosyne: “invaziv rohadék amely az őshonos fajok általt betöltött niche.-t foglalja.” Kérem világosítson fel ezekről a fajokról 

Horváth János: Csak az őshonos lepkék közül (itt nincs a többi álltfaj) 300 foglalja elugyan ezt a nichet (van erről egy könyv is “Erdei fa- és cserjefajok szerepe a herbivor rovarok fajgazdagságának fenntartásában” Minden invazív faj ezek életlehetőségét csökkenti. Példáula szibériai tigris (csakmert nagy és szép a megjelenése meg amúgy is cuki és tündér) szépen betenne a szerencsére már újra növekvő hiúz és farkas populációknak.

Parnassius Mnemosyne: ohh ezt sajnálattal hallom, amúgy erre van bizonyítéka is hogy elveszi az élőhelyüket és kiszorítja őket pontos számadatokkal? Vagy csak 300 tölgyfán elő állatnak van hely az országban? 

Itt beszállt váratlanul egy másik szakértő,

Mészáros Ádám, aki szintén sokszor segített határozásokban, a vízirovarok országosan jegyzett szakértője, akivel az Ócsai Madárvártán találkoztam is, szóval, ő is megjelent a poszt alatt imígyen:

Mészáros Ádám: Azt kéne megértenie, hogy az IDEGENHONOS FAJ és az INVÁZIÓS FAJ két, egymástól különböző biológiai fogalom.

Bár a definíciók többé-kevésbé alakulhatnak a különböző források olvasatában, az alábbi fogalommagyarázatok egyértelműek, helyesek, és a hazai, valamint nemzetközi ökológiai irodalomban elismertek:

1) Őshonos fajoknak nevezzük azokat a fajokat, amelyek egy adott területen vagy ökoszisztémában fejlődtek ki, és természetes folyamatok eredményeképpen, emberi beavatkozás nélkül terjedtek el.

Az ember környezetátalakító hatása miatt azokat a fajokat tekintjük őshonosnak, amelyek legalább az elmúlt két évezredben természetes elterjedési területeiken spontán előfordultak.

2) Idegenhonos = területidegen faj: minden olyan faj, ami az adott területen kevesebb, mint 2000 éve van jelen. Az új területre bejuthatott természetes módon és emberi (közvetlen / közvetett) közvetítés eredményeképp egyaránt.

3) Inváziós faj: olyan fajok, amelyek területidegenek, ÉS új hazájukban kontroll nélkül – gyakran gazdasági károkat okozva – terjednek, ÉS az új hazába történő eljutásnak közvetetten vagy közvetlenül szerepe van az embernek.

Az imént említett inváziós faj fogalomba tehát nem tartoznak bele, így nem tekinthetőek inváziósnak Magyarországon / Európában az alábbi idegenhonos fajok:

• kukorica
  • napraforgó
  • muflon
  • szikaszarvas
  • vándor árnyszitakötő
  • háziméh
  • selyemlepke
  • tölgyfa-pávaszem

Természetesen, mint a legtöbb természeti jelenség, így a biológiai invázió sem fekete-fehér. Még a fenti, általánosan elfogadott definíció alapján is pár faj, amelynél nem egyértelmű, hogy inváziós fajként tekintünk-e rá, vagy sem.

Ilyen pl. a házimacska.

Ám az már minden ökológus számára teljesen egyértelmű, hogy csak azért, mert idegenhonos, és mert “tölgyesben él, ahol rajta kívül még 300 másik faj is”, nem lesz inváziós faj. Hasonló okok miatt nem inváziós faj pl. a balkáni fakopáncs, a halvány geze, a parlagfű-nappalibagoly és a parlagfű-olajosbogár sem.

(Ez a szemlátomást abszolút korrekt és tisztázó jellegű, fáradtságot sem kímélő hozzászólás kapta a legtöbb lájkot a beszélgetés során, nem véletlenül.)

Horváth János válasza Mészáros Ádámnak: A 3-as pontba a yamamai tökéletesen beletartozik. Ha figyelmesen olvasol nem 300 faj számára kompetitor, ezek csak a lepkék.

Parnassius: Amúgy vicces, hogy itt dobálózik a nagy számokkal, hogy ennyi és ennyi faj számára kompetítor meg minden, de egyet nem képes megnevezni és bizonyítani a tényt, hogy tényleg jelentős negatív hatást gyakorol rájuk. Én értem, hogy most már nagyon belement a témába és nem szeretne igazat adni gyakorlatilag mindenki másnak, de be kell lássa, hogy egyszerűen nem tartható az álláspontja és csak magát járatja le…

S aztán néma csönd és hullaszag…

Amint az ilyen esetekben lenni szokott.

És ami miatt megint csak érdekes az eset. Az invazív fajokkal kapcsolatosan is egyre inkább megoszlanak a vélemények

(vannak, aki az invazív fajokra szinte úgy tekintenek, mint amelyek megoldásokat hozhatnak majd a globális felmelegedés okozta ökológiai válságra),

ugyanakkor ezügyben is észlelhető, ami minden más ügyben is. Nevezetesen van egy széles – s talán (sajnos) egyre szélesedő – réteg, amely úgy érzi, hogy bizonyos kérdésekben (minden kérdésben?) az egyetlen adekvát reakció, az egyetlen járható lélektani út a totális HISZTÉRIA.

Napról napra egyre hisztérikusabbak a közösségi oldalak. Szeretném kedves olvasóim felhívni a figyelmeteket arra – még ha némely bekezdésemmel akár titeket is bánthattalak –, hogy amennyiben szeretnénk adni magunkra, van még bennünk olyan igény, ami épségben akarná tartani a pszichénket, akkor büntető attitűddel, kizárással, negligálással viszonyulnánk minden olyan közéleti figurához, aki hisztérikusan kommunikál. Teljesen mindegy, mi okból. Lásd Gréta Thunberg.

---

Greta Thunberg és a Centauri-szindróma

Emiatt nem pártoltam Gréta Thunberg „munkásságát” sem,

egyrészt van az a nézőpont, ahonnan igénytelen (még ha jogos is), azt pedig biztosan lehetett tudni már az első pillanatban, hogy nemcsak hatástalan lesz, de még kontraproduktív is, magyarán: többet árt majd, mint amennyit használ – és ez annak rendje módja szerint így is lett.

Greta Thunberget – és sok-sok aktivistát még – az utókor nem a felmelegedés elleni küzdelem, a bolygó megmentésének érdekében vívott gigászi, ám elbukott harc héroszairól szóló fejezetben istenítik majd. Nem. Abban a fejezetben kap számottevő bekezdéseket, ahol a végzetes félrecsúszásokról, az utóbb már érthetetlen stratégiai vétkekről lesz szó.   

Tehát: ahol hiszti van, ahol agresszió van, ahol troll-üzemmód, onnan a közepesnél kicsit fejlettebb értelem menekül, azokat a beszélő fejeket és trollokat pedig a továbbiakban messzire elkerüli. Nem eteti az oldalaikat, nem eteti az őket támogató algoritmusokat további látogatásokkal, s főként nem lájkokkal és hozzászólásokkal. Ha mégis, hát lelke rajta.

De kérdezem: hányan érzik úgy, hogy jó irányba halad a közösségi és közéleti kommunikáció? És ha nem jó az irány, akkor vajon ki a fax tehet róla, ha nem épp azok, akik a fenti ellenkultúrát és ellen-intellektust teszik mérvadóvá minden rohadt reggel, és délben, és este, bármikor, amikor csak nyikkannak vagy posztolnak egyet.  

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

még több cenweb