2025 utolsó napja is hozott ritkaságot: telelő vörös kánya a rezervátumban!
Beleszerettem 2025-be. Talán néhányan unják is már ezt a szerelmet, meg az ebből fakadozó áradozást. De ez annyira szép és termékeny év volt! Minden rezdülésében annyi biztatást, annyi muníciót adott, legalábbis a bioszféra – és az olvasók. Olvasóink és barátaink.
Épp az imént raktam fel egy évkezdő blogot arról, milyen unikális, sosem tapasztalt érzés volt átfordulni az egyik évből a másikba, de még nem írtam meg, hogy az év utolsó napján is remekelt a rezervátum, és Gaia anyánk újabb mézesmadzagot húzott el az orrunk előtt.
Az utolsó napon még drónfelvételt szerettem volna készíteni
a hollófészekről (erről itt), és egy vizes élőhelyről az égerláperdőben, mindezt meg is tettem, és épp a rezervátum déli végében jártam, a Dalmatina-gázlónál, amikor 10:41-kor alacsonyan, körülbelül 10-15 méteren egy vörös kánya (Milvus milvus) bukkant fel a hollóetető környékén, ahonnan lassan vitorlázgatott a Nagyberek felé. Épp azért nem tudtam róla normális fényképet lőni, mert túl alacsonyan jött, félig-meddig takarásban. Később elérte a Zsurlóst, kicsit feljebb emelkedve átbukott a Nagykökénysoron és úgy tűnt, hogy leszáll valahol a rezervátumtól 200 méterre a Kispatak völgyébe (ahol most lovakat legeltetnek).
Ez a megfigyelés – azon túl, hogy viszonylag ritka fajról van szó – több szempontból is érdekes. Először is, ez a megfigyelés mindössze a negyedik észlelés a birtokon és annak körzetében.
- 2023.07.20-án láttam az első példányt a Nagykarám fölött átrepülni.
- 2023.10.13-án a dolgozószoba erkélyéről figyeltem meg újabb példányt.
- 2024-ben csak a rezervátumon kívül találkoztam vele, 10.24-én 2420 méterre a birtokhatártól.
2025-ben eddig nem észleltük.
Ez tehát az első (és utolsó) megfigyelés 2025-ben. A harmadik észlelés a rezervátumban, és a negyedik a szűk környéken. Fontos az is, hogy ez az első téli előfordulás, ráadásul épp akkor, amikor a rezervátum történetében először sikerült folyamatosan üzemeltetni egy holló- és ragadozóetetőt. A vörös kánya legutóbbi, 2024-es észleléséről beszámoló cikkben nemcsak összefoglaltam dióhájban, hogyan áll (és terjeszkedik) ez a pompás ragadozó Magyarországon, de már ott is megpendítettem, mennyire szép volna etetőn vendégül látni egy ilyen különleges ragadozómadarat.
Mivel december második felében már élénk forgalmat bonyolított a hollóetető, a szilveszteri vörös kánya pedig karnyújtásnyira mozgott az etetőhelyhez, abban bíztam, hogy talán járt is rajta. Ezért visszaérve a házba nagy bizakodással elsőként a vadkamera felvételeit néztem át, ám a kányát sajnos nem mutatta. Talán nem sokon múlt.
Ha itt van a közelünkben egy telelő vörös kánya,
az ölyvek és hollók mozgása feltűnhet neki. A vörös kánya még az ölyveknél is szívesebben megy rá dögökre és etetőhelyekre. Számos felvételt találunk spanyolországi keselyű-etetőhelyekről, ahol a keselyűk mellett tömegével járnak a kányák is.
Magyarországról még nem láttam felvételt etetőhelyen táplálkozó vörös kányáról, ezért is nagy eredmény volna behozni őt a hollóetetőre. Ha ez összejönne, azt hiszem, rengeteg madárbarát kénsárgává válna az irigységtől. Itthon, háznál etetni vörös kányát olyan kuriózum, amelynek körbeírása már csak irodalmi eszközökkel lehetséges. De úgy tűnik, nálunk az idén ez sem kizárt.
Fontos feltétel azonban, hogy folyamatos legyen a hollóetető ellátása. Épp a vörös kánya december 31-es felbukkanása miatt vettem erőt másnap magamon, és etettem be korán reggel, aminek az lett a következménye, hogy az év is szokatlanul jól, egy rekorddal indult: legalább 8-10 ölyv evett nálunk, ami messze túlszárnyalja a korábbi ölyvrekordjainkat.
Az ölyvek megfigyelése önmagában is temérdek izgalommal jár (egyre több és több példányt ismerünk személyesen), ám ez a jelentős és folyamatos mozgás lehet a biztosítéka annak is, hogy esélyünk legyen a vörös kányára. S nem csak rá. Esetleg sasokra is. Van még két hónapunk. A ragadozók mozgása februárban lesz a legélénkebb, de mi reméljük, hogy addigra meglesz már a vörös kánya a háznál, s esetleg felbukkanhatnak más ragadozómadár-fajok is. Titeket csak arra kérünk, támogassátok a munkánkat és az etetőinket, a madarainkat és a törekvéseinket. Drukkoljatok!
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Húúúúú! Ez óriási lenne! De meglesz, érzem. 🙂
Én barnát se láttam évek óta, vöröset még régebben.
Nagyon, nagyon szurkolok, és izgalommal várom a híreket!
Nagy élet van a hollóetetőn, gyakorlatilag folyamatosan, és vörös kánya nélkül is rendkívül izgalmas, ami itt zajlik, de ha megérkezne a kánya is…. az bizony óriás lenne!