Sárgafejű királyka énekelt az Angolkertben!
Miután összefoglaltam a tavaszi madárvonulás elmaradt megfigyeléseit, akad még pár fontos, érdekes adat, ami nem a vonulásra vonatkozik, hanem fészkelő fajokra. Ezek olyan megfigyelések, melyeknek később lehet még jelentősége, ezért nem szabad veszni hagyni. Később akár hivatkozási pontok is lehetnek, ezért muszáj megírni – ha csak röviden is – a „Kert és vadon” rovatban.
A birtok, közelebbről az Angolkert egyik legnagyobb meglepetés fészkelője volt az utóbbi években a tüzesfejű királyka. Róla részletesen ITT olvashattok.
Most csak annyit írnék, hogy magyarországi állományát 500 pár körülire becsülik. Nagyságrendileg körülbelül ennyi bajszos sármány fészkel Magyarországon, és körülbelül fele ennyi fekete gólya.
Szóval a tüzesfejű királyka fészkelőként valóban ritka, kivéve az ország nyugati határvidékét, s főként az Őrséget. Itt él a hazai tüzesfejű királykák legnépesebb populációja.
A tüzesfejű királyka
2021-ben telepedett meg a birtokon, amiben részben szerepet játszhatott az is, hogy az évtizedek során sok fenyőt ültettem az Angolkertben én is (és persze itt vannak a régi, 50-60 éves fenyők is), melyek mára egész szépen felnőttek. Alkalmi fészkelésen viszonylag sok ritkaság előfordulhat bárhol, épp ezért kivételesen nagy öröm volt, hogy a tüzesfejű királyka visszatért az Angolkertbe 2022-ben és 2023-ban is.
2024-ben azonban hiába vártam.
Úgy tűnik, az idén elmarad a fészkelése.
Ellenben testvérfaja, a nála jóval gyakoribb sárgafejű királyka, aki ősztől tavaszig rendszeres téli vendég szerte az országban, így persze a birtokon is, és aki nem mellesleg a tüzesfejűvel együtt Európa legkisebb madara (erről ITT), szóval
2024.03.22-én egy hím énekelt az Angolkertben,
körülbelül abban a körzetben, ahol a megelőző három évben a tüzesfejű.
Március végén elvileg még lehetnek átvonulók is. Akár. De nem igazán valószínű. Vegyük figyelembe azt is, hogy 2024-ben bő egy hónappal előbb kezdődött, és március végén bő egy hónappal előrébb is tartott – minden szempontból – a tavasz. Ezért már az is meglepő volt, hogy látni még sárgafejű királykát, az ének pedig még inkább meglepett. Többek között azért, mert a ritkább testvérre, a tüzesfejűre számítottam.
Ezt követően sokat hallgatóztam, mert egy-egy alkalmi éneklés bárhol előfordulhat. De ez a királyka, másnap is énekelt, és énekelt egészen március 28-ig, hat napon át, ami ebben az időszakban sokkal inkább fészkelő madárra utal, semmint átvonulóra.
Főként egy olyan helyen, ami tökéletes a számára, hisz korábban nemcsak a tüzesfejű királykának volt jó, de évtizedek óta fészkel itt a búbos cinege és pár éve (két költési szezon erejéig) megtelepedett a fenyvescinege is, sőt arra is volt már példa, hogy a keresztcsőrű is költött itt.
Úgy gondoltam tehát, hogy ezúttal meglesz fészkelőként a második királyka is, a sárgafejű, de miután 28. után elhallgatott, többé nem hallottam az énekét és nem is láttam. A tüzesfejű, amikor itt fészkelt, még júniusban is rendszeresen énekelt a dolgozószoba ablaka előtt. Így tehát valószínűleg a sárgafejű végül mégsem költött, s nem lett új fészkelő madárfaj. Talán ez valamiféle kísérlet volt, amit aztán valami meghiúsított. Mi is volt ez valójában, azt sosem tudjuk meg, mindenesetre előfutára lehet a 2024-es, fészkelési időben itt éneklő sárgafejű királyka, egy majdani sikeres költésnek.
Némi szerencsével.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
